Hat nap Pekingben
2004. március 8.
-Csomán Gábor
A
február
22-ével kezdődő hét fontos mérföldkövet jelent a
Koreai-félsziget nukleárisfegyver-mentesítése szempontjából.
Ezen a napon érkezett Pekingbe az amerikai, az orosz és a japán
delegáció, másnap pedig a két Korea küldöttei. A szerdán
kezdődő konferenciát minden érintett bizakodással és
a konstruktivitásra tett ígérettel várta. A felek szerették volna
elkerülni, hogy megismétlődjön az előző év augusztusában –
szintén Pekingben rendezett – kudarcba fulladt
tárgyalássorozat.
2002
októberében az észak-koreaiak ugyan nem hivatalosan, de elismerték, hogy
rendelkeznek atomprogrammal, mellyel megszegik az Egyesült
Államokkal 1994-ben kötött szerződést. Az amerikai tárgyaló
által nyilvánosságra hozott információt Phenjan azonnal cáfolta
és fordítási hibának titulálta a híradást.
A tavaly
megrekedt hivatalos párbeszéd mellett folyamatos diplomáciai
egyeztetések folytak az egyes országok között. Az Egyesült
Államok szigorúan ragaszkodott az észak-koreai atomprogram
leállításához, ellenőrzéséhez és a
teljes leszereléséhez. Ezzel szemben Phenjan hajlandónak
mutatkozott a program leállítására bizonyos gazdasági és
politikai előnyökért cserébe. Ezt a lehetőséget már decemberben
jelezték, de a bejelentést nem vették komolyan. A mostani
forduló alatt Rijádban tartózkodó dél-koreai külügyminiszter
kijelentette, hogy a tárgyalások alapvető célja az Egyesült
Államok és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közötti
párbeszéd elindítása, valamint az álláspontok közelebb hozása. Colin Powell, amerikai külügyminiszter, előző pénteki
nyilatkozatában kifejezte reményét, hogy a mostani tárgyalások
rendszeresebb találkozókhoz vezetnek. Mindezek azt vetítették
előre, hogy a pekingi Diaoyutai állami vendégházban tartott
tárgyalások pozitív eredménnyel zárulnak.
A kínai
delegáció vezetője Wang Yi külügyminiszter-helyettes és japán
kollégája, Ichiro Aisava eszmecseréje nyitotta a bilaterális
megbeszélések sorát. A kínai fél ismertette az északiak
ajánlatát, miszerint a büntetőintézkedések eltörlése esetén befagyasztják a programjukat. A japán fél kezdeti álláspontja
elsősorban az amerikaihoz állt közelebb, elsődlegesnek a
leállítást tekintették, és csak
ezután akartak tárgyalni a további teendőkről. Ezt
követően a dél-koreai küldöttség vezetője, Lee Soo-hyuck
külügyminiszter-helyettes ismertetett egy
menetrendet.
- A Koreai
Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) elismeri, hogy
rendelkezik hadicélú atomprogrammal, és hajlandó annak
befagyasztására. Ezzel egyidőben az Egyesült Államok, és másik
négy tárgyaló ország kifejezi szándékát biztonsági garanciák
nyújtására Phenjannak.
- A KNDK
visszatér a non-proliferációs szerződés szabályaihoz, és
fogadja az ENSZ Nemzetközi Atomenergiai Ellenőrző
Bizottságának (IAEA) küldöttségét. Cserébe a Koreai
Köztársaság (KK), Kína és Oroszország energiahordozókat
szállít.
- Amint
Phenjan nem rendelkezik atomfegyverrel és az annak
előállításához szükséges berendezésekkel, és ezt az IAEA
jelentése is megerősíti, Washington írásban garanciát vállal a
KNDK függetlenségéért.
A szöuli
delegáció előterjesztésében szerepelt még munkacsoport
felállítása a részletek tisztázására, valamint rendszeres,
kéthavonta sorrakerülő találkozók megrendezése. Fontos célként említették a
következő tárgyalási forduló időpontjának kitűzését. A három
pontból álló tervet a japánok és az amerikaiak nem támogatták,
mert nem szerettek volna konkrét ígéreteket megfogalmazni.
Újságírói kérdésre kifejtették, hogy a befagyasztás fogalma
alatt a teljes mértékben ellenőrzőtt végső leszerelést értik.
A szintén
hétfőn érkező, orosz delegációt vezető Alexander Losyukov
külügyminiszter helyettes, kínai partnerével történő
eszmecseréje után kijelentette, hogy a két fél álláspontja igen
közel áll egymáshoz. Fontosnak tartják, hogy a Koreai-félsziget
tartósan atomfegyver-mentes legyen. Ezen cél elérése érdekében
munkacsoportok felállítását tartják szükségesnek. A házigazdák
helyzetükből fakadóan is kényes helyzetben voltak. Mindehhez
hozzájárult, hogy a KNDK régi szövetségese a Kínai
Népköztársaságnak, ugyanakkor az Egyesült Államokkal kölcsönösen
kulcspozíciót töltenek az egymással való kereskedésben. A
tárgyalások lebonyolításáért felelős kínai megbízottak minden
diplomáciai szinten a rugalmasságot és a kompromisszumkészséget
sugalmazták a résztvevőknek.
Az amerikai delegáció Colin Powell már idézett, bizakodó kijelentésével érkezett Pekingbe. A James
Kelly főtárgyaló vezette küldöttség tagjain a hét elején még
nem látszott, hogy hajlandók-e beleegyezni bizonyos engedmények
nyújtásába. Egyes szakértők szerint Phenjan egy-két atombombához
elegendő plutóniummal rendelkezik, amelyek birtoklását
Washington nem hajlandó eltűrni. Más szakértők kétségbe vonják a
kommunista ország technikai fejlettségét és azt, hogy képesek
lennének egy atombomba elkészítésre. Phenjan azonban nehezen
védhető helyzetbe került, az elmúlt hetekben kipattant
pakisztáni atomkerskedelemi botrány kapcsán. Irán és Líbia
elismerte az együttműködést, azonban a koreaiak az első
pillanattól fogva tagadtak. Az észak-koreai delegációt vezető
Kim Kye-gwan, külügyminiszter-helyettes kényes helyzetben van,
mert széleskörű nyomás nehezedik rá, nemcsak a Pekingben
tartózkodók részéről, hanem más országok és szervezetek felől
is. A tárgyalások irányában pozitív jelként volt értelmezhető,
hogy a tárgyalások légkörét mindenki kedvezőnek minősítette.
Szerdán
délelőtt kezdődött a hivatalos program. A délelőtt folyamán a
résztvevők előadták álláspontjaikat. Új információval nem
szolgáltak egymásnak. A dél-koreai képviselők ismertették
hárompontos tervüket, és javaslatot tettek egy munkacsoport
felállítására. Az érdemi munka a színfalak mögött zajlott a
délutáni találkozókon. Csütörtökön a kínai delegáció egyik tagja
egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy a tárgyalások döntő
szakaszba jutottak, mert Phenjan kész engedni. Ezt a bejelentést
az orosz külügyminiszter-helyettes is elismerte. Alexander Losyukov elmondta, hogy a megszűnő hadicélú atomprogram mellett
a békés célú atomenergia-termelés megmaradhat, és ezzel
párhuzamosan Washington kész biztonsági garanciák nyújtására.
Ezzel szemben csütörtök esti tájékoztatóján a KNDK képviselői
azt nyilatkozták, hogy teljes atomprogramjukat szüneteltetik. A
szóvivő hangsúlyozta, hogy küldöttségük rugalmas álláspontot
képviselt, és beleegyezett a hajthatatlanul ismételt amerikai
feltételekbe. A többi ország üdvözölte Phenjan magatartását. A
dél-koreai megbízott kijelentette, hogy Kína és Oroszország
csatlakozott a Szöul által javasolt energia segélyhez. Japán és
az Egyesült Államok nem nyilatkozott az energiakérdésben.
Szöulban, a két ország egyesítésért felelős miniszter felhívta a
figyelmet, hogy fontos tisztázni, ki állja majd a megegyezés
végén a számlát. Ezt a részletet nevezte a tárgyalás egyik
sarkalatos pontjának. Losyukov felhívta a figyelmet, hogy az
orosz fél bizakodik az írósos megállapodás aláírásában.
A tárgyalások
befejezésére február 27-én, szombaton került sor. A kitűzött
célokat sikerült elérni: megállapodást írtak alá, munkacsoportot
állítottak fel, és kitűzték a következő tárgyalás időpontját. A
zárónyilatkozatban kifejezték reményüket a Koreai-félsziget
atomfegyver-mentesítésében, és a konfliktus békés rendezésében.
A következő fordulóra június vége előtt kerül sor, a
felállítandó munkacsoport feladata az előkészületek intézése. Li
Zhaoxing, kínai külügyminiszter az ünnepség végén a tavaszt a
remény évszakának nevezte, majd hozzátette, hogy bár "tüskés" és
hosszú út áll a felek előtt, az idő ez esetben a béke oldalán
van. Kelly elismerte, hogy bár a Washington és Phenjan közötti
ellentétek élesek, ennek ellenére a két bilaterális találkozón
fontos kérdéseket sikerült megbeszélni. A tárgyalásokat vezető
Wang Yi azon kritikákat illetően, mely szerint nem voltak elég
erőteljesek a KNDK-val szemben, azt válaszolta, hogy azt nem
gondolta senki sem, hogy egy forduló alatt tisztázni lehet az
egész problémát. Bizakodással tekint a következő időszak elé, és
megkezdte a felek véleményének kikérését a felállítandó
munkacsoport vezetésével kapcsolatban.
Az idilli
képet azonban megzavarják a záróünnepséget követő híradások az
amerikaiak és az észak-koreaiak véleményét illetően. Ezek
szerint Washington
ragaszkodni majd a már említett feltételeihez. A phenjani fél
ezzel párhuzamos azt nyilatkozta, hogy a konfliktus forrása az
amerikaiak bizalmatlan és barátságtalan magatartása. Ugyanakkor
tagadták a magasan dúsított urán-program létét és azt is, hogy
nukleáris kereskedelmet folytattak volna Pakisztánnal. A sikeres
hatoldalú tárgyalásokat követően a dolgok visszatértek a rendes
kerékvágásba. Remélhetőleg sikerült közelebb hozni a végső
megállapodást.
|