Kína piacgazdasági státusza

2004. augusztus 2.
-Csomán Gábor

A napjainkban indított antidömping eljárások közül hétből egy köthető kínai termékekhez. Ezáltal Kína az egyik legnagyobb vesztese is a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos jogorvoslati eljárásoknak. A lefolytatott perek hatvan százalékát elvesztik a kínai vállalatok. Ez jelentős részben annak is köszönhető, hogy Kína nem kapja meg a piacgazdaság (market economy) státuszt.

Kína ellen az első antidömping eljárás 1979-ben indult, amikor az Európai Közösség beperelte Pekinget a szaharin exportja miatt. Az idei év februárjában már több mint 610 dömping-ellenes per folyt kínai termékekkel kapcsolatban, melyek összértéke meghaladta a tíz milliárd dollárt, ez pedig kínai mértékkel mérve is jelentős tételnek minősül.

A dömping-ellenes eljárásoknál fontos tényező a piacgazdaság státusza, mert ez jelentősen befolyásolja a dömping mértékének meghatározását. Ha eljárást kezdeményez valamely ország, és a beperelt fél „market economy” státuszú, akkor a kibocsátó ország normál termelési költségeivel és áraival kell számolni. Ha az exportáló ország „non-market economy” státuszú, akkor egy „market economy” ország árait kell figyelembe venni. A helyettesítő országnak lehetőleg azonos fejlettségűnek kell lennie. A dömping mértékének megállapításakor az exportőr árait nem veszik figyelembe. Kína és a WTO szerződésének tizenötödik cikkelye Kínát mint „non-market economy” határozza meg, és ez még tizenöt évig nem fog változni. Ebből pedig három negatív hatás következik:

1. a kínai – nagy volumenben exportra termelő - vállalatoknak számolniuk kell, hogy eljárást kezdeményeznek ellenük, amelyet nagy valószínűséggel elveszítenek. A nagyszámú per miatt nem lehetséges a végleges költségek előzetes meghatározása, mert a helyettesítő ország árait veszi figyelembe a WTO és a partnerországok. A helyettesítő ország (vagy régió) kiválasztására nincsenek pontos kritériumok. Kína esetében a 90-es évek elején többször Szingapúr költségeit vették figyelembe, példaként említhető az EU által kezdeményezett per a színes televíziókkal kapcsolatban. Azonban a „market economy” státuszú országok termelési költségei általában magasabbak, Szingapúr esetén a bérköltség húszszorosa a kínainak. Így a Kínából származó termékeket nem nehéz dömping váddal súlytani.
2. a kínai cégeknek pernyerési esélyei elég alacsonyak, mely visszafogja a terjeszkedési kedvüket. Ráadásul a feljelentő országok vállalatai jelentős beruházásokkal rendelkeznek, és a következmények őket is sújtják.
3. a vesztes ügyek miatt romlik Kína nemzetközi megítélése.

A 2001-es WTO-ba lépést követően a kínai kormány igyekszik a gazdaság státuszát minél szélesebb körben elismertetni. Ettől az export-import forgalom jelentős növekedését várják. A nyugati országok, köztük az Egyesült Államok, és az EU tagok ezt a folyamatot nem siettetik. Bo Xilai, kereskedelmi miniszter ez év májusában egy Kína-Európa befektetési és kereskedelmi tanácskozáson reményét fejezte ki, hogy az EU hamarosan felülvizsgálja és megváltoztatja álláspontját. Az USA-val előrehaladottabb állapotban vannak a tárgyalások. Idén áprilisban felállítottak egy vegyesbizottságot a részletek megvitatására. Június 3-án az USA Kereskedelmi Minisztériuma öt órás nyilvános meghallgatást tartott a kérdéskörről, Don Evans kereskedelmi miniszter pedig tárgyalásokat folytatott Pekingben.

Április 14-én Új-Zéland Kínát elismerte piacgazdaságnak. Wen Jiabao köszönete mellett reményét fejezte ki, hogy a leendő szabadkereskedelmi egyezmény mindkét ország javát fogja szolgálni. Májusban Új-Zélandhoz hasonlóan Szingapúr és Malajzia is nyilatkozatot tett. Júniusban Hu Jintao kormányfő taskenti útján a vendéglátó Kirgizisztán is elismerte Kínát piacgazdaságnak. Június 21-én Thaiföld csatlakozott ötödikként. Az Ázsiai- Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Fórum legutóbbi miniszteriális találkozóján Bo Xilai megbeszéléséket folytatott Mark Vaile, ausztrál, és Soledad Alvear chilei kereskedelmi miniszterekkel, hogy országaik minél hamarabb adják meg a piacgazdaság státuszt.

A szomszédos államok lépéskényszerbe kerültek, ezért tesznek sorban engedményeket Kínának. A nagy kereskedő országok magatartása arra utal, hogy előbb vagy utóbb, de engednek. Az Egyesült Államok részéről ezt indokolhatja a magas külkereskedelmi deficit lefaragásának igénye, ugyanakkor Washington szilárdan ragaszkodik a Jüan leértékeléséhez. Az EU-nak ez évtől Kína a legjelentősebb kereskedelmi partnere, és ez számos dolgot alapvetően változtathat meg a felek között. Nem csak európai-kínai viszonylatban.