Japán ellenes megmozdulások Kínában

2005 április 21.
-Nándori Tamás

Április 5-én a Japán Oktatási Minisztérium a közoktatásban alkalmazható tankönyvekről hozott döntést, amelyek között ismét szerepelnek olyan (alsó-) középiskolai (csúgakkó, megfelel a magyar felső tagozatnak) történelemkönyvek, amelyekben nem, vagy csak a végletekig eufemisztikusan nyernek megfogalmazást a japán hadsereg második világháborús rémtettei, köztük a nankingi mészárlás.

A kérdés az 1980-as évektől folyamatosan napirenden van. Bár ezek a könyvek csak a japán diákok elenyésző részéhez jutnak el, hatalmas tiltakozásokat váltanak ki Ázsia-szerte. Az eset súlyát mutatja, hogy az ügyben a hónap elején Dél-Korea és Kína külügyminisztériuma is bekérette hazájuk japán nagykövetét.

A tiltakozások három héttel ezelőtt vették kezdetüket Dél-Koreában és Kínában. Csengduban (Szecsuán) egy japán tulajdonban lévő szupermarket kirakatát törték be. Egy hétre rá, szombaton 10000 tiltakozó vonult a pekingi japán nagykövetség elé, ahol kövekkel és üvegekkel dobálták meg az épületet, valamint Anami Koresige nagykövet rezidenciáját.

Most szombaton, több mint 20000 tűntető támadta 6 órán keresztül a 34000 japánnak otthont adó, Kína legfontosabb pénzügyi központjában, Sanghajban elhelyezkedő japán konzulátust. Tojásokat, köveket dobálva betörtek 13 ablakot. Két japán diák meg is sérült, amikor a tömeg bántalmazta őket. Tiencsinben és Hangcsouban is történtek megmozdulások. A rendőrség ugyan jelen volt, de nem szállt szembe a tömeggel. Megmozdulásokról érkezett jelentés Kuanghszi és Kuangtung dél-kínai tartományokból és Hong Kongból is. Vietnam fővárosában, Hanoiban több tucat, állítólag a helyi kínai kisebbséghez tartozó tűntetett a Japán Nagykövetség előtt.

Vasárnap 1000 fiatal tiltakozó gyűlt össze az észak-kínai Senjangban. A rendőrségi kordont áttörve 60-an eljutottak a japán konzulátusig. A tiltakozók tintásüvegekkel, legalább 50 tojással és üdítőitalos dobozokkal dobálták meg konzulátus épületét, a diplomáciai képviselet egyik munkatársának megrongálták az autóját. A tiltakozók transzparenseiken és jelszavaikban japán áruk bojkottjára szólítottak fel, Japán biztonsági tanácsi tagsága ellen tüntettek. „Soha sem felejtjük el a hazánkat ért megaláztatást!” – skandálták.

Macsimura Nobutaka japán külügyminiszter bekérette Vang Ji kínai nagykövetet és hivatalos bocsánatkérést, illetve kártérítést kért a kínai diplomatától. A japán diplomácia vezetője számon kérte, hogy a kínai rendőrség tétlen maradt, amikor a tüntetők japán érdekeltségekben tettek kárt. Múlt héten, vasárnap sem sikerült a japán és kínai külügyminisztereknek előrelépniük a két ország között húzódó területi és más viták terén. Li Csao-hszing kínai külügyminiszter rögtön azzal kezdte a találkozót, hogy Kína nem hajlandó bocsánatot kérni a japán diplomáciai képviseleteket és üzleti érdekeltségeket ért támadások miatt. “A kínai kormány soha semmi olyat nem tett, amiért bocsánatot kellene kérnie.” Li sérelmezte, hogy Japán lépései burkoltan azt fejezik ki, hogy a szigetország csatlakozna az Egyesült Államokhoz Tajvan védelmében, ha azt a szárazföldi Kína megtámadná. A történelemkönyvekre vonatkozó felvetésére válaszul Macsimura újra kifejezte kormánya legmélyebb sajnálatát és bocsánatkérését a háborús múlt miatt.

Takasima Hacuhisza külügyi szóvivő a következőképpen foglalta össze a japán álláspontot: “Nem tiltakozunk demonstrációk ellen, még akkor sem, ha azok japánellenesek, mivel nagyra becsüljük a szólásszabadságot (…) egészen addig, amíg azok békések maradnak. (…) Sajnos ez alkalommal szó sem volt békés megmozdulásról.”

A jelenlegi erőszakhullám 1999-es Egyesült Államok elleni tűntetések (a belgrádi kínai nagykövetséget ért cirkálórakéta találat) óta az első eset, hogy Kínában nacionalista megmozdulásokra kerüljön sor. A japán sajtó egyelőre találgatja, hogyan kell értelmezni az eseményeket.

Valószínűleg spontán megmozdulásokról van szó, amely a kínai kormányt is nehéz helyzetbe hozza, hiszen feszített ütemben zajlanak a 2008-as pekingi olimpia előkészületei. Ennek ellenére mégsem mernek határozottan fellépni a spontán megmozdulásokkal szemben, félve attól, hogy a jelentős szociális feszültségek a rendőri fellépésen keresztül esetleg kormány ellenes demonstrációkhoz vezetnek. A kínai hatóságok zavarát jelzi, hogy a kínai Xinhua Hírügynökség csak angol nyelvű jelentésében értesített az eseményekről, kínai változatában nem. Annyi bizonyos, hogy abban a Kínában, amely manapság a „gazdasági csoda” színhelye, a „politikai csoda” egyelőre várat magára.