Izrael: menekülés előre

2004. május 6.
-Nagy Levente

Célzott likvidálások, egyoldalú politikai lépések, bizonytalanság. Ez jellemzi az elmúlt hetek izraeli eseményeit. Megállítható-e az erőszak, hogy újra a béketárgyalások kerülhessenek előtérbe? Ez mindenesetre a palesztin oldalon szükséges reformok végrehajtásától is függ.

Alig négy héttel Ahmed Jaszin sejk megölése után újra lefejezték a Hamászt – Abdulaziz Rantisszit az új vezetőt elődjéhez hasonlóan, rakétatámadással likvidálták. Az akció már korántsem váltott ki olyan heves reakciókat, mint a sejk esetében, ez pedig a palesztin félkatonai szervezetek és a Palesztin Hatóság (PH) viszonyának újragondolását is jelenti. A Hamász most már nem nevezte meg az új gázai vezetőt, ami egyben a súlypont eltolódását is jelenti a szíriai vezetés felé. Damaszkuszban Haled Mesal a vezető, lehetséges, hogy ő lesz a szervezet gázai részének irányítója is. Az kijelenthető, hogy nem keletkezett hatalmi vákuum a Hamászon belül, hiszen Gázában is többen állnak készen az irányítás átvételére. Egyes találgatások szerint azonban nem Mesal lesz az új vezető, hiszen ezzel sok a palesztinok számára fontos pénzforrás veszélybe kerülne. Fennáll még egy kollektív vezetés létrehozásának lehetősége is, ezzel azonban az egyes sejtek önállósága megnőne – nehezen irányíthatóvá téve a Hamászt. A szervezet mindenesetre meggyengült két legfőbb irányítójának elvesztésével, ideológiailag mégis erősödött, hiszen újabban az izraeli területen élő arabok is végrehajtanak erőszakos cselekményeket.

Ki lehet Rantisszi lehetséges utóda?  Elsősorban a kevésbé radikális Mahmud al Sahar, Ismail Hanje és Abu Sanab alkotta trióból kerülhet ki, vagy pedig Mohammed Deff lesz az, aki a katonai szárny élén állt eddig. Mind a négy emberben közös az, hogy készek együttműködni Jasszer Arafattal és a PH vezetésével – így a két szervezet katonai együttműködése után létrejöhet egyfajta politikai egység is. (Ennek első lépése lehet, hogy a Hamász fegyvereseinek egy része betagozódik a PH rendfenntartó erőibe.) Ezzel lehetőség nyílhat a PH belső reformjára, valamint az erőszak megfékezésére is. Arafat mindenesetre az elmúlt napokban száműzött néhány állítólagos terroristát a hozzá közelállók köréből.

Izraelben mindezzel egy időben Ariel Saron legújabb eredményeivel vannak elfoglalva a politikai élet szereplői. A miniszterelnök washingtoni látogatásán komoly támogatást kapott George W. Bush elnöktől – nem utolsó sorban azért, mert Bushnak a választások évében nagy szüksége van a közel-keleti sikerre. Washington legújabb állásfoglalása szerint a palesztin menekültek kérdését a leendő palesztin állam keretein belül kell megoldani – megkérdőjelezve ezzel a palesztinok számára sarkalatosnak számító visszatérési jogot. A gázai kivonulással egyetértve az amerikai elnök támogatja azt az elképzelést is, hogy Cisz-Jordániában néhány zsidó telep felszámolása után egybefüggő területek maradjanak izraeli kézen – messze az USA által is támogatott Útitervben szereplő 1967-es határok mögött. Ha a cisz-jordániai területeket valóban újraosztják, akkor az egy újabb állandó konfliktusforrássá válhat majd a jövőben.

A gázai kivonulást azonban egyelőre jövő évre kénytelen halasztani Saron, mert a Likud párton belüli ellentétek jelenleg nem teszik lehetővé a terv végrehajtását. Az elégedetlenség még az amerikai támogatás tudatában is jelen van, noha mértéke egyre csökken. Ennek részben az is oka, hogy ellenőrzési rendszer hiányában amerikai nyomásra leállították a telepek építésére szolgáló anyagi támogatások folyósítását.

Saront továbbra is nyomás alatt tartja a korrupciós ügye miatti vádemelés lehetősége. A miniszterelnök minden erejével azon van, hogy elterelje a figyelmet erről. Újabb és újabb célzott rakétatámadásokat helyez kilátásba hol Arafat, hol pedig a szíriai Hamász vezetés ellen.

Az Európai Unió nem nézi jó szemmel az Útiterv elhanyagolását, és határozottabb közel-keleti fellépést fontolgat, újabb tárgyalásokat akar kezdeni a palesztinokkal és az izraeliekkel is. Az EU továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a palesztin állam az 1967-es határok alapján jöjjön létre, ezért április 28-ra tanácskozást hívtak össze a lehetőségek megvitatása érdekében.

Ahmed Korei palesztin miniszterelnök egyre gyakrabban sürget pártatlan külföldi beavatkozást a konfliktusba, hiszen a békefolyamat veszni látszik. Az esetleges gázai kivonulás után pedig szerinte ENSZ csapatokat kellene küldeni oda, mert a PH nem fogja tudni egyedül megoldani a hatalom átvételét.

Izraelnek eddig sikerült megakadályozni a Hamász vezetők halála után ígért mega-merényletet, azonban nem lehet tudni mikor lesz a következő erőszakhullám, hiszen a palesztinok egyre kilátástalanabbnak látják helyzetüket. Nem lehet tudni, hogy az izraeli politika amerikai hátszéllel történő megváltozása milyen hatással lesz a békefolyamatra – az azonban, hogy mindenki előre menekül, kevés jót ígér.