Kérdőjelek a Távol-Keleten:
India, Indonézia, Malajzia, Pakisztán

2005. május 8..
-Kada Ágnes

A JEF-Magyarország – Fiatalok Külügyi Közösségének Egyesülete és a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács közös előadássorozatot indított „Az iszlám hatása a külpolitikában” címmel. Az április 27-i kerekasztal-beszélgetés témája négy ázsiai ország: Malajzia, India, Indonézia és Pakisztán és az iszlám viszonya volt. Meghívott előadónk Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója volt.

Amennyiben demográfiai oldalról vizsgáljuk az iszlámot, azt állapíthatjuk meg, hogy többé már nem Afrika vagy a Közel-Kelet a központja ennek a világvallásnak, mivel a súlypont áttevődött Ázsiába. Jelenleg a világon körülbelül 1,6 milliárd muszlimot tartanak számon, ebből közel 0,5 milliárd a vizsgált négy országban él - indította beszédét Csicsmann0 László. Ezen súlyponteltolódás ellenére az Egyesült Államok külpolitikájában továbbra is a Közel-Kelet a meghatározóbb. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy ez a négy ország gadaságilag is feltörekvőben van, és óriási felvevő piacot is jelent – fogalmazott.

Csicsmann László először sorba vette az országokat egyenként, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Kifejtette, hogy Pakisztán, mint az egyik legfiatalabb állam, 1947-től létezik. Rendkívül jelentős sajátossága, hogy ebben az országban az identitást a vallásközösségi alapon határozzák meg, ami a modern államokra egyáltalán nem jellemző. A lakosság a mérsékelt iszlám híve, a 150 milliós tömegben elsősorban siítákat és szunnitákat találunk. Az ország szerepe a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején az afganisztáni incidensek során értékelődött fel. Ebben az országban is megjelent a tudatos iszlámosítás – világított rá a Corvinus Egyetem oktatója.

India elemzésére áttérve elmondta: az ország lakosságának 11 százalékát alkotják a muszlimok, ami több mint 100 millió főt jelent. Gandhi idején az államot szekulárisként deklarálták, azonban ez változó félben van. Külpolitikailag két jelentősebb kérdéskört érdemes megemlíteni: az indiai-pakisztáni kérdést és Kasmír problémáját. Az első kérdésnél a hindu nacionalisták okoznak gondot, akik úgy vélik, hogy a muszlimok nem mások, mint erőszakkal áttérített hinduk. Így ők azt követelik, hogy térjenek vissza az eredeti hitükhöz, egyértelműen kijelentik, hogy nincs szükség a muszlimokra. Ez tettekben is megnyilvánult az elmúlt tíz év során, mivel ezek a csoportok több mecsetet leromboltak, robbantásokat hajtottak végre. Ezek alapján merül fel az a kérdés, hogy vajon valóban fenn kell-e tartani a szekuláris államot – tette fel a kérdést az előadó.

Indonézia a legnépesebb muszlim ország, ahol már a nyolcadik században megjelent az iszlám, de az áttérések a 13-15. században zajlottak nem erőszak útján. A szufi tanítók terjesztették el, s a mérsékelt iszlám hívei lettek. A huszadik században - miután függetlenné vált az ország - megfogalmazódott az a kérdés, hogy milyen állam legyen ezen a területen. Egy heterogén államalakulat jött létre. Érdemes megfigyelni, hogy Jáva szigetén találkozunk az ortodox irányzattal „szantri” és az „abangomokkal”, akik az iszlám vallást a helyi kultuszokkal ötvözik.

Szukarno bukása után, 1965-től, Szuhartó már csak öt vallást ismert el, a katolikus, a protestáns, az iszlám, a hindu és a buddhista vallást. Ezek közül a legtöbb hívőt, a lakosság körülbelül 90 százalékát tömöríti az iszlám.  Általában a mérsékelt iszlám jelzővel illethetjük ezt az országot, mindazonáltal találunk szélsőségeseket, akik az elmúlt években robbantásokon keresztül hallattak magukról, s céljaik között jelölték meg egy egységes iszlám állam létrehozását Dél-Kelet Ázsiában.

Malajzia 20 millió főt számlál, melynek több mint a fele az iszlám hitet vallja. Az országban élő három etnikum közül (maláj, a kínai és az indiai) az iszlamizmussal a malájok fonódnak össze, s máig előjogokkal is rendelkeznek. Érdekes folyamat van kibontakozóban jelenleg, mivel egyre több kínai tér át a muszlim vallásra, annak érdekében, hogy az alacsonyabb gazdasági helyzetüket ellensúlyozzák, s hogy ők is előjogokat kapjanak. Azonban az előjogok nem feltétlenül a valláshoz kötődnek, hanem a maláj gyökerekhez, így azok a maláj muszlimoknak járnak. Ennek ellenére ez mégis előrelépési lehetőséget jelent nekik.

A nyolcvanas években az iszlamista kötődésre a pártok is rájátszottak. Megalakították az UMNO-t az Egyesült Malájok Pártját. Majd nem sokkal később a Mudzsahari Ligát, amiben indonéz, tájföldi, myanmari és fülöp-szigeteki radikális szervezetekkel találkoznak. Céljuk az USA külpolitikájával való szembefordulás, emellett Izrael ellenesek és a Sariah bevezetését szorgalmazzák. Kritizálják a nyugat barát politikát. Kapcsolatokat tartanak fenn más radikális terrorszervezetekkel is, a Dzsamaja Iszlamiját nevezhetnénk az Al Kaida „délkelet-ázsiai leányvállalatának”

Ezekkel a szavakkal zárta felvezető szövegét Csicsmann László, s következtek a kérdések.

Arra a kérdésre, hogy van-e reális lehetőség arra, hogy több, kicsi indonéz állam jöjjön létre, Csicsmann így válaszolt: Sem Indonézia, sem a nemzetközi közvélemény nem szorgalmazza a „balkanizációt”. Acsek tartományról elmondható a kvázi-függetlenség. Az itt élők a legkonzervatívabb irányzat hívei. Elvileg autonómiát élveznek, azonban gondot jelent, hogy itt találhatók a legnagyobb olajlelőhelyek is. Az 1960-as évektől létezik a Szabad Acsekért Mozgalom. 2002-ben tűzszünetet kötöttek az állami irányítókkal. A nemrégiben történt természeti katasztrófa szempontjából is érdemes megvizsgálni az iszlám szerepét. A cunami által súlytott területekre elsőként az iszlamista szervezetek jutottak el, ők osztottak segélyeket. ők rendezték az árvák helyzetét. Nem kívánták, hogy más vallások (a keresztények) is megjelenjenek, így ők tudták megszervezni az árvák leendő iszlamista szellemű neveltetését is. A helyi lakosság ezt elutasította, mivel így is a függetlenségük megsértésétől tartottak. Több megoldatlan kérés van ma is napirenden ezen a területen. Nemcsak a vallási, hanem az etnikai és a politikai kérdés is jelentékeny. Az acsekiek a jávai muszlimokkal sem jönnek ki jól, mert úgy vélik, hogy ők a kizsákmányolók.

Miért bírálják az iszlamista szervezetek az USA-t? A válasz igen egyszerű, hiszen elsőszámú kritikájuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok a korrupt és diktatórikus rendszereket is támogatja (Indonézia, Malajzia). Másrészt ezek a bírálatok sokszor ideológiai jellegűek; ideológiai hivatkozások, amit a saját céljaik szempontjából használnak fel. Az Egyesült Államok fontos gazdasági kapcsolatai miatt, azonban –jegyezte meg Csicsmann- különbséget kellene tenniük a radikális és a normális szervezetek között.

Végezetül ismét szóba került India. A hetvenes évektől beszélhetünk hindu nacionalizmusról, ekkor éleződik ki a „kaszt-kérdés”, ugyanis egy újonnan kihirdetett törvény következtében a közhivatalokban 22,5 százalék erejéig az alacsonyabb kasztokból származóknak is helyet kell biztosítani. Ez a magasabb kasztbelieket érintette negatívan, mivel saját helyüket félteni kezdték. Emellett megjelent egy másik probléma is, ez pedig a más vallásúak jelenléte volt, ami a hinduk és a nem hinduk közötti ellentétet élezte tovább. Így a kilencvenes években megindult egy elit mozgalom, ami több mecset lerombolásához vezetett. Ezt nem vallási, hanem nemzeti ügyként fogják fel, s többen vélik úgy, hogy India még mindig idegenek uralma alatt van. Zárszóként azt mondhatnánk, hogy Indiát mégis demokratikus országnak nevezhetjük, mert 2004-ben már muszlim személyt is kinevezhettek magas rangú tisztségre. Változások állandóan megfigyelhetők mind a régi, Gandhi által meghirdetett rendszer fenntartására, mind a hindu állam létrehozására vonatkozóan, azonban az, hogy India melyik irányba fog tovább lépni a jövő titka.

„Az iszlám hatása a külpolitikában”
Kérdőjelek a Távol-Keleten: India, Indonézia, Malajzia, Pakisztán
2005. április 27.
Régi-új kérdőjelek a Közel-Keleten: Irán és Szaúd-Arábia
2005. április 05.
Iszlám és modernizáció
2005. március 16.
Irak választások után
2005. február 21.