Iszlám és modernizáció
2005. március 16.
-Nagy Levente
A JEF-Magyarország – Fiatalok
Külügyi Közösségének Egyesülete és a Magyar Ifjúsági Atlanti
Tanács közös előadássorozatának vendége március második keddjén
dr. Rostoványi Zsolt, hazánk egyik legelismertebb
iszlám-szakértője, a Budapesti Corvinus Egyetem
Társadalomtudományi Karának dékánja és Nemzetközi kapcsolatok
tanszékének vezetője volt, akivel az iszlám modernizációjáról és
az iszlám demokratizációjáról beszélgettek a résztvevők.
Rostoványi Professzor úr bevezetőjében elmondta,
hogy Európa egy klasszikus kulturális ütközőpontnak számít,
hiszen a zsidóság, a kereszténység és az iszlám egyaránt a
nyugati civilizáció gyökerének tekinthető. A muszlimok például,
mint a görög kultúra közvetítői is jelentős szerepet játszottak
az európai kulturális örökség létrehozásában. (Remek példa volt
erre Hispánia, ahol évszázadokon keresztül együtt virágzott
mindhárom nagy vallás.) A különböző vallási kultúrák közötti
konfliktusok csak az elmúlt néhány évtizedben keletkeztek.
Az európai iszlámról szólva Rostoványi Zsolt
először kiemelte, hogy ma már 25 millió iszlám hívő él Európában
– ez a szám Törökország lakossága nélkül értendő. A szorosabb
értelemben vett Nyugat-Európa muszlim lakossága is eléri a 15
millió főt, akiknek fele úgynevezett második generációs
kisebbség. A muzulmán lakosság körében az európai átlagnál jóval
nagyobb a születési ráta, ennek köszönhetően jelentős mértékben
fiatalodik ez a társadalmi csoport. A változó (munka- és
megélhetési) feltételek miatt a korábban oly’ szívesen látott és
befogadott bevándorlók helyzete megváltozott, amelynek
következtében fokozatosan problémák kezdtek jelentkezni az
1990-es évek kezdetétől.
Az ellentétek létrejöttében azonban nem
feltétlenül az európai gazdasági visszaesésnek, és a
szegénységnek volt szerepe, hanem annak, hogy egyre inkább a
világ politikai napirendjére kerültek azok az „össziszlám”
kérdések, amelyek a radikálisabb, második generációs európai
muszlimokat érdekelték.
A professzor úr arról is szólt, hogy az Európában
alulreprezentált muszlimok a közeli jövőben valószínűleg létre
fogják hozni saját politikai pártjaikat annak érdekében, hogy
velünk együtt formálják az Európa jövőjét. A hallgatóság
kérdéseire válaszolva vendégünk elmondta, hogy véleménye szerint
Törökországnak az EU-ban van a helye, amíg azonban ez valósággá
válik tíz-tizenöt év is eltelhet. Ez az időszak meglátása
szerint elég kell legyen ahhoz, hogy a nyugat-európaiak
megtanuljanak együtt élni a muszlimokkal – ahhoz hasonlóan,
ahogy az nem is olyan régen létezett.
A jelenleg Európában is egyre erőteljesebben
megjelenő extremizmus elleni harc nehéz, Rostoványi Zsolt
szerint a küzdelem egyedül elfogadható módja a mérsékelt
iszlamisták támogatása lenne, egyelőre azonban ehhez hiányzik a
belátás és az akarat. Addig úgy tűnik létrejön egy - várhatóan
nem tartós – törés az EU-n belül az iszlámhoz való hozzáállás
tekintetében. Ez leginkább a Törökország tagságáról szóló
vitában testesülhet majd meg. Ennek az esetleges törésnek a
hátterében áll az is, hogy Európa különböző részein más-más az
Egyesült Államokhoz és annak politikájához való hozzáállás. A
kelet-közép-európai országok nagy részében szorosabb
európai-amerikai viszonyra törekednek, míg az EU régi
tagállamainak az amerikaitól eltérő iszlám-képe van.
A beszélgetés összefoglalásaként elhangzott, hogy
az iszlám kultúra modernizációja és demokratizációja leginkább a
benne lévő mérsékelt erők révén érhető el, azonban ez a
modernizáció nem feltétlenül a nyugatosodással kell egyenértékű
legyen. A töredezett iszlám világ egy részén már a legmodernebb
technika is jelen van, ami mellett egy saját, muszlim identitás
is jól megfér, ezzel bizonyítva, hogy a modernizációnak nem
feltétlenül kell uniformizációt jelenteni.
Előadássorozatunk következő időpontjáról és
helyéről a www.europeer.hu honlap fog tájékoztatást adni. Minden
érdeklődőt szeretettel várunk!
„Az iszlám hatása a külpolitikában”
Régi-új
kérdőjelek a Közel-Keleten: Irán és Szaúd-Arábia
2005. április 05.
Iszlám
és modernizáció
2005. március 16.
Irak
választások után
2005. február 21.
|