Az "iráni tavasz"
vége
2004. március 29.
-Nagy Levente
Iránban a februári
választásokon aratott győzelmük után újra erőre kaptak a
konzervatívok. A belpolitikában megtörtént a részleges
visszarendeződés, a külpolitikában azonban ez nem megy ennyire
könnyen. A nemzetközi közvélemény nem szeretné feladni az elmúlt
évek eredményeit.
Február 20-án a vártnál
magasabb, kevéssel ötven százalék fölötti részvétel mellett a
vallási konzervatívok visszaszerezték a parlamenti helyek
többségét. Az eredmények kihirdetése után ugyan napokig utcai
zavargások voltak az országban, azonban hamarosan visszatért az
élet a mindennapi kerékvágásba – látszólag. Az új parlament első
intézkedései között megvonta a bizalmat Khatami elnök
kormányának több, túlzottan reformpártinak tartott tagjától. Az
elnök, mandátumának tizenhat hónap múlva bekövetkező lejártáig
gyakorlatilag egyedül maradt a reformer erőkből felelős
pozícióban. Az ellenzékiek most az iráni „politikai tavasz”
végét emlegetik, a lakosság egy része teljes apátiába süllyedt,
ezzel is a konzervatívok malmára hajtva a vizet – hiszen jóval
egyszerűbb egy politikailag passzív csoportot kormányozni, mint
egy aktívan politizálót.
Az újra hatalomra került iszlám
konzervatívok látványosan arra törekednek, hogy Irán
visszatérjen korábbi külpolitikájához. Erre a legnyilvánvalóbb
jel, az, hogy ugyan az ország még 2003. októberében aláírta az
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) kiegészítő jegyzőkönyvét
- amelynek értelmében a szervezet ellenőrei bármikor, előzetes
bejelentés nélkül betekinthetnek Irán atomlétesítményeibe-,
azonban az elmúlt hetekben újabb konfrontációk következtek be.
Magas rangú iráni vezetők továbbra is állítják, hogy
atomprogramjuk kizárólag békés célú, ennek azonban ellent mond,
hogy az IAEA ellenőrei úgynevezett P-2-es urándúsító centrifugák
nyomaira bukkantak. Az ilyen berendezések már képesek
atombombához is megfelelőre dúsítani az uránt. Az Irán által nem
tagadottan birtokolt P-1-es dúsító centrifuga erre még nem
alkalmas.
A perzsa ország mindemellett
belekezdett egy olyan játékba is, ami még akár arra is alkalmas
lehet, hogy újból megossza a Nyugati hatalmakat. Az Egyesült
Államok ugyanis a választások előtt nem szándékozik egy újabb
közel-keleti problémát elővenni, a három nagy európai ország
(Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) viszont
határozottan szorgalmazza, hogy Irán hagyjon fel
atomprogramjával. Ennek elérése érdekében komoly technikai és
technológiai fejlesztéseket ígértek az ország számára – ez
azonban csak az atomprogram teljes feladása esetén valósulna
meg.
Irán továbbra is fenntartja
magának a jogot az urán békés, energiatermelési célú
felhasználásához, már csak azért is, mert erre minden országnak
lehetősége van a nemzetközi szerződések értelmében. Ebbe a
programba március végétől már szúrópróba-szerű ellenőrzésen is
betekintenek az IAEA szakértői. Egy, az országból a közelmúltban
disszidált szakember azonban - magas rangú forrásokra hivatkozva
– arra figyelmeztet, hogy az új erőre kapó konzervatívok, élükön
Khamenei ajatollahhal továbbra is az atombomba kifejlesztésén
dolgoznak, amit 2005-re meg is szeretnének valósítani. És hogy
miért nem bukkantak ennek eddig nyomára az ellenőrök? Állítólag
azért, mert a fejlesztések nem az eddig is ismert helyeken,
hanem kisebb, eldugott műhelyekben folynak.
Irán most útelágazás elé
érkezett. Nem lehet tudni, hogy a jelenleg teljesen meggyengült
reformpártiak képesek lesznek-e a jövőben újra a hatalom
közelébe jutni. A külföldi, főleg európai hatalmak azonban
mindent megtesznek annak érdekében, hogy – Pakisztán és Izrael
után - ne jöhessen létre egy esetleges újabb atomhatalom a
térségben. Az Egyesült Államok és a Bush-kormányzat kivár, mert
egy újabb közel-keleti kaland kockázatos lehet a választások
kimenetelére nézve. Kérdéses azonban, hogy meddig halogatható
egy olyan probléma megoldása, amivel Európa és az IAEA
együttesen sem bír megbirkózni. Irán külpolitikáját ugyan
mérsékli, hogy az eddig távoli amerikai hatalom megjelent
közvetlenül az ország határainál, azonban az USA pillanatnyi
passzivitását még könnyen ki tudja használni a Khamenei-vezette
konzervatív vallási elit, hogy újrarajzolja a térség katonai
erőviszonyait.
|