MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum

 

VILÁGNÉZŐ

Az "iráni tavasz" vége

2004. március 29.
-Nagy Levente

Iránban a februári választásokon aratott győzelmük után újra erőre kaptak a konzervatívok. A belpolitikában megtörtént a részleges visszarendeződés, a külpolitikában azonban ez nem megy ennyire könnyen. A nemzetközi közvélemény nem szeretné feladni az elmúlt évek eredményeit.

Február 20-án a vártnál magasabb, kevéssel ötven százalék fölötti részvétel mellett a vallási konzervatívok visszaszerezték a parlamenti helyek többségét. Az eredmények kihirdetése után ugyan napokig utcai zavargások voltak az országban, azonban hamarosan visszatért az élet a mindennapi kerékvágásba – látszólag. Az új parlament első intézkedései között megvonta a bizalmat Khatami elnök kormányának több, túlzottan reformpártinak tartott tagjától. Az elnök, mandátumának tizenhat hónap múlva bekövetkező lejártáig gyakorlatilag egyedül maradt a reformer erőkből felelős pozícióban. Az ellenzékiek most az iráni „politikai tavasz” végét emlegetik, a lakosság egy része teljes apátiába süllyedt, ezzel is a konzervatívok malmára hajtva a vizet – hiszen jóval egyszerűbb egy politikailag passzív csoportot kormányozni, mint egy aktívan politizálót.

Az újra hatalomra került iszlám konzervatívok látványosan arra törekednek, hogy Irán visszatérjen korábbi külpolitikájához. Erre a legnyilvánvalóbb jel, az,  hogy ugyan az ország még 2003. októberében aláírta az Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) kiegészítő jegyzőkönyvét - amelynek értelmében a szervezet ellenőrei bármikor, előzetes bejelentés nélkül betekinthetnek Irán atomlétesítményeibe-, azonban az elmúlt hetekben újabb konfrontációk következtek be. Magas rangú iráni vezetők továbbra is állítják, hogy atomprogramjuk kizárólag békés célú, ennek azonban ellent mond, hogy az IAEA ellenőrei úgynevezett P-2-es urándúsító centrifugák nyomaira bukkantak. Az ilyen berendezések már képesek atombombához is megfelelőre dúsítani az uránt. Az Irán által nem tagadottan birtokolt P-1-es dúsító centrifuga erre még nem alkalmas.

A perzsa ország mindemellett belekezdett egy olyan játékba is, ami még akár arra is alkalmas lehet, hogy újból megossza a Nyugati hatalmakat. Az Egyesült Államok ugyanis a választások előtt nem szándékozik egy újabb közel-keleti problémát elővenni, a három nagy európai ország (Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) viszont határozottan szorgalmazza, hogy Irán hagyjon fel atomprogramjával. Ennek elérése érdekében komoly technikai és technológiai fejlesztéseket ígértek az ország számára – ez azonban csak az atomprogram teljes feladása esetén valósulna meg.

Irán továbbra is fenntartja magának a jogot az urán békés, energiatermelési célú felhasználásához, már csak azért is, mert erre minden országnak lehetősége van a nemzetközi szerződések értelmében. Ebbe a programba március végétől már szúrópróba-szerű ellenőrzésen is betekintenek az IAEA szakértői. Egy, az országból a közelmúltban disszidált szakember azonban - magas rangú forrásokra hivatkozva – arra figyelmeztet, hogy az új erőre kapó konzervatívok, élükön Khamenei ajatollahhal továbbra is az atombomba kifejlesztésén dolgoznak, amit 2005-re meg is szeretnének valósítani. És hogy miért nem bukkantak ennek eddig nyomára az ellenőrök? Állítólag azért, mert a fejlesztések nem az eddig is ismert helyeken, hanem kisebb, eldugott műhelyekben folynak.

Irán most útelágazás elé érkezett. Nem lehet tudni, hogy a jelenleg teljesen meggyengült reformpártiak képesek lesznek-e a jövőben újra a hatalom közelébe jutni. A külföldi, főleg európai hatalmak azonban mindent megtesznek annak érdekében, hogy – Pakisztán és Izrael után - ne jöhessen létre egy esetleges újabb atomhatalom a térségben. Az Egyesült Államok és a Bush-kormányzat kivár, mert egy újabb közel-keleti kaland kockázatos lehet a választások kimenetelére nézve. Kérdéses azonban, hogy meddig halogatható egy olyan probléma megoldása, amivel Európa és az IAEA együttesen sem bír megbirkózni. Irán külpolitikáját ugyan mérsékli, hogy az eddig távoli amerikai hatalom megjelent közvetlenül az ország határainál, azonban az USA pillanatnyi passzivitását még könnyen ki tudja használni a Khamenei-vezette konzervatív vallási elit, hogy újrarajzolja a térség katonai erőviszonyait.
 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu