MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum

 

VILÁGNÉZŐ

Alkotmányozás és újabb ellentétek Irakban

2004. március 10.
-Nagy Levente

Hétfőn írták alá Irak új, ideiglenes alkotmányát, ami egyelőre nagy mértékben magán viseli az amerikaiak kéznyomát. Mint azonban azt al-Sistani ajatollah – az alaptörvény készítése közben felmerült nézetkülönbségekre utalva - is jelezte: ez egy lépés a helyes irányba.

Irak ideiglenes alkotmányában az egyik legfontosabb, legújszerűbb fejlemény, hogy a törvénykezés egyik (és nem egyetlen!) forrásává az iszlámot teszi. Ez azt jelzi, hogy nem a saría – az iszlám törvénykezés – kerül bevezetésre, hanem az alkotmány egy olyan értékrendet tükröz, amiben a vezetés vallásosabb, mint Törökországban, de kevésbé vallásos az iráninál.

Ez az irányvonal azonban néhány gyakorlati problémát is felvetett, például, hogy ki, vagy kik fogják megítélni egy jogszabály vallásosságát. Kérdés az is, hogy mennyire mond ellent az iszlám hitnek az az új szabályozás, amely szerint a Nemzetgyűlés helyeinek negyede a nőket illeti meg. Azt, hogy a vallási kiindulópont a törvényhozásban belekerüljön a tervezetben, a kurdok ellenezték, követelésük azonban – figyelembe véve, hogy a térségben a török alkotmány az egyetlen, amely teljesen világi alapokra épül – nem volt reális.

Az ideiglenes alaptörvény az iraki nép minden tagját felruházza az alapvető emberi jogokkal, ami ismételten felveti a törvények vallásosságával való ellentmondást. A siíták például a családot illető rendelkezések ellen szólaltak fel – ezek a hitben megengedett néggyel szemben legfeljebb két feleséget engedélyeznek, a másodikat is csak akkor, ha ehhez az „első” írásban hozzájárul.

Vitákhoz és az alkotmány ünnepélyes aláírásának eltolásához vezetett az elnökség kérdése is. Egyelőre az első változat lép életbe, amelynek értelmében az iraki elnöknek két helyettese lesz és a végrehajtó hatalmi ág még a miniszterelnökkel és kormányával egészül ki. A siíták azt próbálták elérni, hogy az elnöki pozíció egy öttagú testületben – az Elnöki Tanácsban – rotálódjon, amelyben három siíta, egy kurd és egy szunnita kapott volna helyet.

Fontos ütközőpont volt és lesz is a végleges alkotmány kidolgozása közben a kurd kérdés. Az Észak-Irakban élő kurdok igyekeznek minél több területet megőrizni önkormányzatukból és ha lehet még bővíteni is azt. Az ideiglenes alkotmány emiatt inkább a föderális berendezkedés irányába mutat, ahol nincs erős központi hatalom, viszont a siíta és kurd érdekek elnyomják a szunnita törekvéseket. A siíták tiltakozása ellenére a  kurdok egyelőre  kvázi-vétót kaptak az alkotmányozás kérdésében, hiszen éppen három tartományban élnek, ami elég a vétóhoz. A „vétó” bármely három tartomány esetén is működik ugyanis, amennyiben az ott lakók két harmada úgy szavaz. A kurdok helyzetét nehezíti, hogy az általuk követelt autonómia földrajzi határai sem tisztázottak, hiszen kérdéses, hogy a Szaddam Husszein idejében arabokkal benépesített Kirkuk térsége odatartozik-e.  Részben a kurdokhoz, részben pedig az eddig hatalmon lévő szunnitákhoz tartozik, hogy mindkét népcsoport a siítákkal egyenlő súllyal szeretne részt kapni a hatalomból. Mindamellett az is köztudott, hogy a szomszédos Törökország határozottan ellenzi a kurdok önállóságát.

Az ideiglenes alkotmány legkésőbb 2005. januárjára tűzte ki a választásokat, amit az ENSZ sem tartott megrendezhetőnek a június 30-i amerikai hatalomátadás előtt. Az ekkor megválasztott Nemzetgyűlésnek 2005. augusztus 15-ig ad időt a végleges Alkotmány kidolgozására, amiről legkésőbb ugyanezen év október 15-ig népszavazást kell tartani Irakban.

Irak azonban az ideiglenes alkotmány aláírása után sem nyugszik meg valószínűleg. Ez részben annak köszönhető, hogy az egyes népcsoportok már most erőszakkal igyekeznek a lehető legjobb kiinduló pozíciót kiharcolni maguknak a választásokig. A konfliktusokat erősíti még az al-Kaida terrorszervezet Irak destabilizációjára való törekvése is, céljuk a polgárháború kirobbantása. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy az iraki öngyilkos merényletek nagyobb részét külföldiek követik el, próbálva egymás ellen fordítani a siítákat, a szunnitákat és a kurdokat. A szunniták politikai letargiája azonban véget ért és készek tárgyalni az egyre befolyásosabbá váló siítákkal, akiknek még mindig a házát csak legritkább esetben elhagyó al-Sistani ajatollah a legfőbb vezetőjük.

Az amerikai csapatok bevonulásukkor feloszlatták a hadsereget, ami szintén fokozza a bizonytalanságot. Most teljesen új hadsereget kell létrehozni, ami csak hosszú idő és rengeteg pénz árán lehetséges. Rendőrnek lenni azonban – a veszélyek ellenére - még mindig kiemelkedő megélhetést jelent és ez egy ideig még így is marad a bizonytalanságokkal teli Irakban, ahol a terrorcsoportok az utolsó esélyt próbálják kihasználni az ország demokratizálódása ellen, hiszen az a környező országok hatalmi rendszerére is hatással lehet.

Irakban még sok időt és áldozatot követel majd a demokrácia felépítése, hiszen a megszállók által célként kitűzött - amerikai mintájú - fékek és ellensúlyok rendszerével nincs tapasztalatuk az itt élőknek, ezt bizonyítja, hogy továbbra is minden csoport saját befolyását igyekszik növelni a másik kárára. Egy dolog azonban látszik: a korábbi diktátor iránt érzett gyűlöletből nem következik az Egyesült Államok elképzeléseinek feltétlen támogatása, azaz Iraknak a saját útját kell járnia új alkotmányos berendezkedése felé.


 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu