Egyesületünk előadása:
Irak választások után

2005. február 21.
-Kada Ágnes

A JEF-Magyarország – Fiatalok Külügyi Közösségének Egyesülete és a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács közös előadássorozatot indított „Az iszlám hatása a külpolitikában” címmel február 15-én a Budapesti Corvinus Egyetemen. Az első kerekasztal-beszélgetésen az iraki választások hatásáról beszélgetett  Tóth Zoltán, az ELTE-ÁJK, Politológia Tanszékének megbízott előadója, Valki László az ELTE-ÁJK, Nemzetközi Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és Wagner Péter, a NATO Információs és Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.

Az iraki választások kapcsán számos hír látott napvilágot, melyek közül az egyik legjelentősebb az az állítás volt, miszerint ez a választás nem jelentett megoldást és valódi előrelépést az ország jövője szempontjából. A három jeles előadó különböző aspektusból közelítette meg ezt az állítást. Valki professzor úr felvezető beszédében a kilencvenes évek amerikai politikájáról, a Clinton adminisztráción belül kialakult neo-konzervatív irányzatról beszélt. Ezen irányzat képviselői szerint az Amerikai Egyesült Államoknak (USA) továbbra is növelnie kell a hadikiadásokra szánt összeget, és el kell érnie, hogy az egyetlen szuperhatalomként ne legyenek riválisai a Földön.

A Közel-Keleten létező diktatúrák már a kilencvenes évek folyamán ellenkeztek az USA érdekeivel. Napirendre került Irak demokratizálódásnak szükségessége, a „regime change” vagyis a politikai rendszer megváltoztatásának elmélete. Ezt a változatást 2001 után, a zárt diktatórikus rendszer létéből adódóan, csak katonai eszközökkel tudták elképzelni. Valki professzor kifejtette, hogy a szeptember 11-ei terrortámadás a totális rendszer megváltozását hozta, és igaz ugyan, hogy Afganisztán lépett elő az USA elsőszámú közellenségévé, Richard Clark azonban már szeptember 12-én felvetette: meg kell vizsgálni, hogy Szaddam Husszeinnek köze volt-e ehhez a terroristatámadáshoz? Európa nagyhatalmai: Franciaország, Németország és Oroszország hevesen reagáltak erre a kérdésre, kijelentve, hogy nem támogatják Irak megtámadását. Azért volt megalapozott ezen országoknak a félelme, mert George W. Bush egyik beszédében megnevezte azokat az országokat, amiket a „gonosz tengelyéhez” sorolt; a három ország fontossági sorrendben: Irak, Irán és Észak-Korea.

Néhány évet átugorva Valki László ezután szólt pár szót G. W. Bush 2005-ös januári országértékelő beszédéről, amiben az amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy Irak kérdése teljesen megoldódott, a demokrácia felé halad, a választások jól sikerültek. Valki -reagálva az országértékelő beszédre- félelmének adott hangot, mivel G. W. Bush elméletében Irán lépett elő az elsőszámú közellenséggé, ezúttal Észak-Koreát nem említette, helyette Szíria foglalta el a harmadik helyet. Előadását egy gondolatébresztő kérdéssel zárta: „Talán Irán a következő?”

Felmerül a kérdés, hogy amennyiben G. W. Bush-nak igaza van, és Irak valóban jó úton halad a demokratizálódás felé, legitimálja-e ez a sikeres választás az amerikaiak által indított háborút? Továbbá elfogadhatóvá válik-e az, hogy a demokráciát valóban lehet fegyveres úton exportálni.

Wagner Péter, a NATO Információs és Kutatóközpontjának tudományos munkatársa folytatta a kerekasztal-beszélgetést. Ő a választásokon részt vett pártok oldaláról közelítette meg a problémát. Elmondta, hogy eddig egy fő párt, a Baath Párt volt a hatalom birtokosa az országban, mellette csak 1-2 kisebb párt működött. A nyolcvanas évek végéig nem léteztek jelentősebb ellenzéki szervezetek külföldön sem, azonban 1992 után Bejrutban majd Bécsben sorra alakultak az ellenzéki pártok, összesen közel 160-an. Ezeknek a pártoknak nem volt tömegtámogatottságuk, azonban folytattak tárgyalásokat egymással, míg végül nyilvánvalóvá vált, hogy nem alakulnak egységes iraki ellenzékké.

Mivel a - főleg Irak déli és keleti részén élő - síiták teszik ki a lakosság többségét (59 százalék), ráadásul az Ali Szisztani nagyajatollah által összekovácsolt Egyesült Iraki Szövetség számít a legjelentősebb pártcsoportosulásnak, (benne az Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsa (SCIRI) nevű párttal), már a választások előtt valószínű volt az erős siíta befolyás az iraki nemzetgyűlésben. Az ország jelenleg is megosztott, nagy problémát jelent a kurd kisebbség autonómiájának kérdése, függetlenedésük esetén gondot okozna az ősi területükön levő olajmezők elcsatolása (1974-ben kitelepítették innen a kurdokat). Bár a két legnagyobb kurd párt jelenleg egy listán indult a céljaik elérésének érdekében, ám a napi politika szintjén szemben állnak. Második erőként meg kell említeni az iráni, teheráni támogatottságú pártot, amely nem keresi a megegyezést a Nyugattal. Számukra a rendező elv alapja az iszlám vallás. A korábbi, Baath párti ellenzők közül ma is sokan azt vallják, hogy a rendszer jó volt, csak Szaddam Husszein nem volt megfelelő vezető. Ezen csoportosulások mellett megjelennek a turkomán és más etnikai csoportok is, akik 3-4 százalékot képviselnek a lakosságból, bár saját számukat magasabbra teszik. Ezek után Wagner Péter rátért a választásokon résztvevő, korábban nyugat-európában amerikai és angol titkosszolgálati pénzekből működő csoportosulásokra. Ide tartozik az Iraki Nemzeti Egységpárt, ami mögött nem áll valódi tömegtámogatás. Ebben sok volt iraki katonát és hírszerzőt találunk, akik elmenekültek  az 1996-os Szaddam ellen irányuló puccs-kísérlet után. A másik jelentős külföldi pénzből támogatott párt az Iraki Nemzeti Kongresszus volt, akik azzal próbálkoztak, hogy összefogják a 160-170 külföldön működő pártot. Élükön Ahmed Csalabival próbáltak kiépíteni egy bázist, azonban Szaddam felszámolta őket. Végül Wagner beszélt a monarchista szervezetekről, akik szintén két külön párt színében indultak. Közülük a jelentősebb az Alkotmányos Monarchia Mozgalom, akik magukat nem pártként tüntetik fel, ez valószínűleg az emberek pártok iránt érzett bizalmatlanságával is magyarázható.

Wagner Péter néhány konkrét adattal zárta beszédét. Vallási szempontból háromtípusú szerveződést különböztethetünk meg: a szunnita-iszlamistát, akik csak az iszlámot veszik alapul; a siita-iszlamistákat, akik elsősorban iszlamisták, de fellelhetők szekuláris jegyek is; a világi szerveződések a harmadik csoportosulás. Összesen több mint 15000 ember jelöltette magát, ebből közel 7500 jelölt indulhatott a választáson. A pártok száma meghaladta a 200-at. Erre reagálva Tóth Zoltán megjegyezte, hogy a választási lapon végül 110 párt szerepelt és az induló jelöltek között voltak titkos jelöltek, ami azt jelenti, hogy nem volt feltüntetve az illető neve és arcképe.

Tóth Zoltán választási szakértőként, gyakorlati oldalról közelítette meg a problémát. Amikor az USA 2004 májusában felvetette, hogy legyenek választások Irakban, felmerült néhány gyakorlati kérdés, miszerint ki ad megbízatást a megfigyelésre és mely szervezetek vesznek részt a lebonyolításban. Végül az Egyesült Nemzetek Szervezete alapján folyt a lebonyolítás. Kanada volt a fő értékelő, aki egyben a választási szakértőkből álló független csapatot szervezte és a választást nagyban finanszírozta. Egy egyedi szabályrendszert állítottak fel, ami alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, de egyben a nyugat-európai választási törvényekre is hasonlított, hiszen ezt a választást demokrácianövesztő projektnek is szánták.

Tóth Zoltán elmagyarázta, hogy mely vonalak mentén alakították be a választási eredményeket. Az arányos választási szisztéma biztosította minden politikai erő részvételét, azaz nem volt vesztes a politikai támogatottság értelmében. Kik indulhattak a választáson? Az angolok és az amerikaiak azt szerették volna, ha csak pártok indultak volna. Azonban Irakban nem ugyanazt jelenti a párt fogalma a vallásból kifolyólag. Az egyháznak óriási szerepe van, s ezt a sajátosságot sikerült beépíteni a rendszerbe, így végül egyházi tisztviselők is jelöltethették magukat. A Baath párt képviselőit jogilag is kizárták a z indulásból. A passzív választójogot 30 évnél korlátozták, ennél fiatalabb jelölt nem indulhatott. Alapkövetelmény volt a középiskolai végzettség, ami egy igen kemény diszkriminációnak minősült mivel az analfabetizmus igen magas Irakban, főleg vidéken. A pozitív diszkriminációról is szólni kell, mivel minden párt köteles volt 25 százaléknyi nőt jelölni a listájukon. Mindezen elemekről megállapítható, hogy az iraki választás szabályai ellentmondanak a világ választási standardjainak.

Az aktív választójogról elmondható, hogy általános, egyenlő, titkos és közvetlen volt. Gondot okozott a névjegyzék elkészítése, mivel az élelmiszersegélyek osztásának névsorát tudták csak alapul venni. Ez azért volt problémás, mert a nők nem szerepeltek benne, csak azok, akiknek nincs férjük, továbbá azok sem voltak feltüntetve, akik nem szorultak segélyre. Bár volt lehetőség arra, hogy pótlólag jelentkezzen valaki, azonban ezt a megfigyelők szerint nem igen vették igénybe.

A szavazás napján sok technikai probléma is felmerült. Eredetileg 30000 szavazókörzetet kívántak létrehozni, amiből végül 29000-et sikerült. Amennyiben valaki nem tud írni (magas arányú analfabétizmus), akkor a két darab, A3-as szavazólapon   ujjlenyomatot, más esetben pipát tehetett. A szavazatszámlálást 20000 szavazatszámláló bizottsági tag végezte. A végeredmény alapján 275 mandátum került felosztásra. Ebből 132-t az arab-siita egyesült lista szerezte, második helyre a 71 mandátumot szerzett kurd pártok kerültek, Ijád Allávi iraki kormányfő vezette brit és amerikai támogatottságú Egységes lista összesen 38 mandátumot kapott az iraki nemzetgyűlésben. A maradék 34 mandátum több kisebb tömörülés között oszlik meg. A végeredményből megállapítható, hogy egy párt sem szerzett valódi monopóliumot- mondta Tóth Zoltán, továbbá hozzátette, hogy így integrálódtak a politikai erők, tehát „van relatív, de nincs abszolút többség”. Elsőszámú feladat most egy működőképes kormány létrehozása. 

Következtetésként elmondhatjuk, hogy ez a szükséges választás nem a nyugati standardok szerint zajlott, azonban ami lényeges, hogy létrejött egy legitim parlament, ami hatékonyabb kormányzás kialakítására törekszik majd. Ha nem került volna megrendezésre ez a választás, az USA-ra várt volna a további demokratikus lépések megtétele. Ez a választás kiútként szolgálhat az ország számára, ám a folyamat még nem zárult le, mivel a jelenleg megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés elsődleges feladata, hogy augusztus 15-ig egy új alkotmányt hozzon létre, ami az iszlámon alapulna, de nem lenne iszlamista. A végleges választásokat ez év decemberében rendeznék, a már megszavazott új alkotmány alapján.

„Az iszlám hatása a külpolitikában”
Régi-új kérdőjelek a Közel-Keleten: Irán és Szaúd-Arábia
2005. április 05.
Iszlám és modernizáció
2005. március 16.
Irak választások után
2005. február 21.