MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 


web
européer.hu

 

VILÁGNÉZŐ - HÁTTÉR

Az ideiglenes iraki berendezkedés

2004. július 19.
-Bernát Péter

Több mint egy évvel azután, hogy Bagdadban ledöntötték a Szaddam szobrokat, Iraknak új kormánya lett. Ennek a kormánynak azonban rendkívül korlátozott mozgástere van, és az uralma alá tartozó területeken két másik, hatalmat gyakorló tényezővel is számolnia kell, melyek erősebbek nála. A két tényező közül az egyik az amerikai-brit vezetés alatt álló külföldi csapatok, a másik pedig a velük harcban álló felkelők különféle mozgalmai.

Szakértők szerint Amerikának szüksége volt arra, hogy minél előbb hivatalosan átadhassa a hatalmat egy iraki kormánynak, hogy ezzel demonstrálhassa a stabilizáció megfelelő ütemben történő haladását. Ez meg is történt június 28-án, két nappal a kitűzött határidő előtt, mivel féltek attól, hogy a hatalomátadás korábban megadott időpontjára terrortámadások várhatóak. A meglepetésszerű hatalomátadás tehát lezajlott, melynek eredményeként tizennégy hónap után Iraknak újra lett elnöke és kormánya, igaz ideiglenesen, és meglehetősen csekély hatalommal.

Elnök:

Az elnöki posztra sokáig az USA által patronált Ahmed Csalabi volt a legesélyesebb, aki az emigráns iraki ellenzék egyik prominens személyiségeként kezdettől szorgalmazta a háború megindítását. Később azonban kiderült, hogy az általa szállított Szaddam tömegpusztító fegyvereire vonatkozó adatok hamisak voltak. Így elvesztette Amerika jóindulatát.  Helyette Washingtonban Pacsacsit kezdték támogatni, aki viszont nem fogadta el az elnöki tisztséget. Ezt elég bölcsen tette, hiszen tudta, hogy Irakban a közvélemény előtt az amerikaiak támogatottja lévén nem számíthat nagy népszerűségre. Ezért végül az irakiak jelöltje, Gázi Masal Adzsil al-Jáver lett az ideiglenes elnök, aki lévén maga is egy iraki törzs vezetője, jobban ismeri az ország belső viszonyait, mint az évtizedek óta külföldön élő emigránsok bármelyike. Gázi al-Jáver kinevezésébe az amerikaiak is viszonylag gyorsan belementek, mert ezáltal úgy tűnt, hogy az amerikai állásponttal szemben az iraki nép akarata érvényesült az ideiglenes elnök személye körüli vitában. Ezzel az a látszat keletkezett, hogy Amerika fontos kérdésekben hajlandó engedni az irakiaknak. A valóságban azonban ez nem volt több egy gesztusnál, mivel az iraki ideiglenes elnök semmilyen tényleges hatalommal nem bír, szerepe pusztán protokolláris. Ugyanez igaz a két alelnökre is. (Ibrahim al-Dzsafari, Rovs Savajsz)

Kormány:

A híradásokban legtöbbet az új ideiglenes iraki kormányról lehet hallani, amelytől azt várják, hogy az ország demokratikus átalakulásának alapköveit letegye. A kormány élén Ijad Allavi áll, aki az egyik legfontosabb feladatának az ország egységének megőrzését tartja. Ezen felül az ideiglenes kormányra vár a 2004 végén-2005 elején megtartandó ideiglenes nemzetgyűlési választások előkészítése és a belső konszolidáció, valamint az ország beillesztése a nemzetközi rendszerbe. Ezeket a feladatokat pedig az ideiglenes alkotmány s az ENSZ BT 1546-os határozata által megszabott keretek közt kell ellátni, amelyek azonban csak meglehetősen korlátozott mozgásteret biztosítanak Allavi kormányának. A testület egyáltalán nem hozhat olyan belpolitikai döntéseket, melyek hosszabb távra is kihathatnak. A kormány lényegében csak napi feladatokat láthat el. Ezen felül külpolitikai mozgásterét is jelentősen korlátozza az a tény, amely szerint csak hitelekkel, illetve az ország adóságával kapcsolatos szerződéseket köthet.

Az iraki ideiglenes kormány felügyelete alá tartoznak az iraki katonai és rendvédelmi erők is június 28. óta. Ezek kiképzéséhez és felfegyverzéséhez kérte az isztambuli NATO csúcstalálkozón Bush a szövetségesei segítségét, amit papíron meg is kapott. Igaz, semmi más fontos konkrétumot nem tisztáztak a kérdéssel kapcsolatban. Többek közt a segítség mértékén kívül azt sem lehet tudni, hogy Irakban vagy valahol külföldön fogják-e kiképezni az említett alakulatokat.

Az ideiglenes kormány és az ország területén tartózkodó nemzetközi haderő viszonya is tisztázatlan. Hivatalosan együttműködésről beszélnek, de a részleteket itt sem dolgozták ki alaposan. Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy az amerikai-brit vezetésű külföldi erők továbbra is azt teszik, amit eddig, a különbség csak annyi, hogy erre most már a bagdadi kormány is rábólint. Rábólint, mégpedig azért, mert Allavi tudja, hogy hatalma a külföldi csapatokon nyugszik, ezért, bár joga lenne hozzá, nem fogja a csapatok kivonását kérni. Az egyetlen igazi erőforrás, amivel az ideiglenes kormány rendelkezik, azok az olajbevételek, de ahhoz, hogy az ebben rejlő lehetőségeket tényleg ki tudja aknázni, modernizációra van szükség. Erre kiválóan alkalmas az USA által folyósított 18 milliárd dolláros segély, amelyet azonban nem kap meg közvetlenül a kormány, mivel azt az amerikai nagykövetség osztja szét saját belátása szerint. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormányt saját országának újjáépítésében is korlátozzák.

Nemzeti Tanács:

Az ideiglenes kormány működését a száz fős Nemzeti Tanács felügyeli, melynek tagjait régiónként választják. Feladatai közé tartozik a kormány működésének megfigyelése és a tanácsadás, emellett vétójoggal is rendelkezik. Vétójogával élhet az ideiglenes kormány minden rendeletével szemben, annak kibocsátásától számított tíz napon belül. A vétó elfogadásához a képviselők kétharmados többsége szükséges.

Láthattuk tehát, hogy az új iraki kormánynak meglehetősen szűk mozgástere van. Ha mindezek után azt is figyelembe vesszük, még két hatalmi tényező is van rajta kívül az országban, akkor rá kell jönnünk, hogy az egész új iraki berendezkedés nem más, mint egy vékony alkotmányos máz. Irak lényegében Amerika protektorátusa lett, a kormány pedig csak az amerikai fegyvereknek és pénzeknek köszönheti a létét, vagyis a tényleges függetlenségtől még elég messze van az ország.


 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

Hirdetés

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu