Az új grúz elnök:
Szaakasvili
2004. január 15.
-Gál Tamás
2004.
január 5-én a grúz Központ Választási Bizottság elnöke, Zurab
Csiaberasvili bejelentette, hogy az elnökválasztásokat elsöprő
fölénnyel Mihail Szaakasvili nyerte. Az új grúz elnök a voksok
96 százalékát szerezte meg. Mind az ország, mind pedig a külföld
nagy várakozással tekint az új elnök felé. Az EBESZ
megfigyelőinek vezetője, Bruce George szerint komoly előrelépés
történt a demokrácia irányába, jóllehet voltak kisebb
szabálytalanságok is, de ezek nem befolyásolták érdemben a
szavazás eredményét.
A végeredmény már a választások
előtt borítékolható volt, hiszen a közvélemény kutatások szerint
magasan vezetett Szaakasvili. A második legtöbb szavazatott
Tejmur Sasiasvili kapta, ám ez a voksok alig több mint 1
százalékát jelenti. Így a győzelem elvitathatatlan, még akkor
is, ha egyesek a választói névjegyzék pontatlan összeállításával
vádolnak. Erre Csiaberasvili szerint az a magyarázat, hogy
Sevardnadze elnöksége alatt nem léteztek pontos listák, hiszen
rengeteg szavazópolgár politikai okokból kimaradt eddig. Ilyen
rövid idő alatt nem tudták a hiányosságokat teljesen pótolni.
A választás véget ért, ám kérdés,
hogy az ország hányatott sorsa véget ér-e? Az ország állapota
finoman szólva is válságos: a gazdaság csődben van és az ország
fizikai értelemben is megosztott. A 90-es évek óta csak papíron
Grúziához tartozó Abháziában és Dél-Oszétiában például nem is
volt szavazás. Az ezen területek reintegrálására tett kísérlet
könnyen háborús helyzethez vezethet. Az általános szegénység
szinte törvényszerűen termelte ki a korrupciót és a bűnözést.
Ezek visszaszorítása kulcsfontosságú lesz Szaakasvili számára -
mondta David Darcsiasvili a Kaukázusi Intézet a Békéért,
Demokráciáért és Fejlődésért igazgatója. Mivel csak így tudja
majd biztosítani, hogy a jövőre már működő Baku – Tbliszi –
Dzsejban olajvezeték tranzit díja valóban befolyjon az
államkincstárba. Ez a díj lehet a kis grúz állam egyetlen biztos
bevételi forrása az elkövetkező időszakban. Az emberek egyenlőre
vakon követik az új elnököt, így talán a kevésbé népszerű
intézkedéseit is támogatni fogják a felemelkedés érdekében.
A külföld, különösen az Európai
Unió nagy várakozással tekint Szaakasvilire, mivel elődjével is
jó kapcsolatokat ápoltak. E kép kialakításában nagy szerepet
játszott/játszik Németország, aki mindmáig hálás Sevardnadzénak
az ország újjáegyesítésében játszott szerepéért. Európa
csendesen tudomásul vette a 2003. novemberi történéseket,
ellentétben az USA-val, aki végig támogatta azt. Grúzia az
Egyesült Államok legjelentősebb partnere a térségben.
Szaakasvili első hivatalos útja a davosi Világgazdasági Fórumra
vezetett, ahol kitüntető figyelmet kapott, no nem a gazdasági,
hanem a politikai történések miatt. A grúz elnök megköszönte az
amerikaiak támogatását, és arra bíztatta az EU tagjait, hogy
bátran fűzzék szorosabbra kapcsolataikat országával.
Szaakasvili
beszélt a Moszkvához fűződő viszonyról is. Az új elnök
bejelentette: februárban az orosz fővárosba látogat, hogy
tárgyaljon Vlagyimir Putyin elnökkel. Felhívta a figyelmet arra
is, hogy korrekt gazdasági kapcsolatok kiépítésére törekszik és
reméli, hogy az ország energiaellátását nem fogják befolyásolni
a politikai indíttatású lépések.
|