Sevardnadze
elnök távozott
2003. november 26.
-Gál Tamás
November 23-án lemondott elnöki posztjáról Eduard Sevardnadze
grúz elnök. A lemondás közvetlen előzménye a november 2-án
megtartott parlamenti választások voltak. Egyes források szerint
a helyi választási névjegyzékeket úgy állították össze, hogy az
ellenzékkel rokonszenvező szavazópolgárok ne szerepeljenek
benne. A nemzetközi megfigyelők 20-30 százalékra teszik a nem
létező választók voksait, akik természetesen nem Sevardnadze
ellen szavaztak. Ezen kívül 20 százalék lehet azok száma, akiket
megfosztottak szavazójoguktól.
A
kérdés az, hogy ez az eljárás mennyiben különbözik a környező
országok gyakorlatától? A Szovjetunió felbomlása után egyrészt
nem szilárdult meg az egyes országok intézményrendszere, a
hatalmi ágak szétválasztása nem ment tökéletesen végbe. Másrészt
a térség legtöbb országa (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Üzbegisztán)
nem rendelkezik a demokratikus rendszer hagyományával. Sőt,
ezekben az országokban gyakori a dinasztia-építés, tehát amikor
a volt párttitkárok saját fiaikat szemelik ki utódjaikká. Sevardnadze fiának is hasonló szerepet szántak apja 2005-ben
lejáró mandátuma után.
Sevardnadze, a „nagy politikai túlélő”, még Brezsnyev idején
kezdte pályafutását vidéki párttitkárként, majd hazája első
titkára lett. Gorbacsov idején ő volt a külügyek irányítója, így
nagy szerepe volt a nemzetközi leszerelési egyezmények
kidolgozásában és a peresztrojka véghezvitelében. Miután a
függetlenség kikiáltása után elnök lett, gyakran konfrontálódott
a moszkvai vezetéssel és inkább az USA-val ápolt jó viszonyt (a
térségben Izrael után ő kapta a legnagyobb összegű anyagi
támogatást, mintegy 1 Mrd dollárt). Nemzetközi elismertségét
azonban nem tudta hosszútávon hazájában kamatoztatni. Az alig
hatvanezer négyzetkilométer területű ország problémáit nem tudta
megoldani. A korrupció hihetetlen méreteket öltött, a
munkanélküliség 80 százalékos, az áramellátási gondok
mindennaposak. A legnagyobb tehertételt mégis az etnikai
konfliktusok jelentették. Abbházia elveszítése után a kormány
nem segítette az onnan elűzött vagy elmenekült grúzokat.
Remélték, hogy kilátástalan sorsuk miatt egy szép napon
visszatérnek Abbháziába és a tartomány újra Grúziáé lesz.
Jelenleg az előző parlament elnökasszonya tölti be ideiglenesen
az elnöki széket. Burdzsanadze közölte, hogy mivel a választások
idején csalások történtek, a korábban általa elnökölt parlament
fogja betölteni az átmeneti időben a törvényhozói jogköröket.
Negyvenöt napon belül - ahogyan azt a grúz alkotmányban
lefektették - megtartják mind az elnök-, mind a parlamenti
választásokat. Az ideiglenes elnökasszony leszögezte, hogy
Grúzia továbbra is baráti viszonyt kíván ápolnia a szomszédos
országokkal, köztük Oroszországgal, és egyben folytatni kívánja
a Sevardnadze által megkezdett Nyugat-barát politikát.
Jelenleg három aspiráns indulása biztosra vehető az elnöki
székért folyó versenyben. Elsőként Temur Sasiasvili a volt grúz
elnöki különmegbízott jelentette be indulási szándékát. Az
Ertoba (Egység) tömörülés vezetőjét, Dzsumber Patiasvili-nek is
nagy a támogatottsága. A harmadik jelölt a tüntesések egyik
szervezője volt. Mihail Saakasvili, a Nemzeti Mozgalom
ellenzéki tömörülés vezetője ezért nagy szerepet játszott az
elnök lemondatásában.
A választások lezajlása után
kérdés, mi változik majd és mi marad a régiben. A közvélemény
mindenesettre bizakodó. Egy 31 éves munkanélküli ügyvéd szerint:
”Mindegy mi fog történni, ennél már csak jobb lehet”.
|