2003. december 1.
-Dömötör Csaba

Jean Pierre Raffarin francia miniszterelnök nemrégiben olyan törvénytervezet beterjesztését helyezte kilátásba, amely megtiltaná a női fejkendő viselését a közintézményekben. Az elképzelés - amelynek célja a kormányfő szerint a nők védelme – már most élénk vitát tárgya Franciaországban.

A korlátozás szükségességét a BBC szerint a „hexagonban” élő muszlim közösségek növekvő erőszakossága indokolja. Raffarin ugyanakkor nem tért ki a fejkendő iskolai viseletére; az iszlámra oly jellemző ruhadarabot viselő diáklányokat már eddig sem engedték be az francia iskolákba. Mindennek oka a párizsi hatóságok szerint az, hogy a fejkendő viselete, mint az iszlám vallás „kirívó” jele, ellenkezik a szekurizált francia állameszménnyel. Ugyanakkor a kitiltott diáklányok természetesen az emberi jogok csorbításaként értékelik „száműzetésüket”; nem valószínű, hogy a készülő törvénytervezet jobban elnyeri tetszésüket. Raffarin mindazonáltal szükségszerűnek nevezte, hogy a muzulmán nőket „felszabadítsák a fundamentalizmus alól”. „Erről van szó, nem pedig a vallásszabadság korlátozásáról” – tette hozzá.

A készülő törvény nemcsak a muszlim közösségeket, hanem magát a kormányzó jobboldali tömörülést is megosztja. A párt elnöke - egyben volt miniszterelnöke -, Alain Juppe minél szigorúbb törvényi szabályozást sürget a vallási jelképekkel kapcsolatban. Nem így az egyébként keménykezűségéről hírhedt magyar származású belügyminiszter. Nicolas Sarkozy megannyiszor úgy nyilatkozott; a szigorú törvénykezés csak szíthatja a muszlim és nem-muszlim közösségek közti ellentéteket. Ennek némiképp ellentmond egy minapi megnyilvánulása; Sarkozy támogatásáról biztosította a törvényjavaslattal egyetértőket – de csak abban az esetben, ha a törvény csak a vallási jelképek közintézményekben való viseletére korlátozódik. Francia szakértők ugyanakkor nem értik, hogy Juppe és Sarkozy miért találta magát hirtelen „egyazon platformon”. Az üggyel kapcsolatban egy dolog biztos: a törvénytervezet valószínűleg csak az első csörte az izmosodó iszlám közösségek és a „benszülöttek” között. A téma szakértői nem győzik hangsúlyozni, hogy Európa kisebbségei eljutottak arra a pontra, ahol az asszimiláció helyett immár az autonómia a fő célkitűzés. Ez utóbbi azonban aligha csak francia sajátosság.