Szökőár
után
2005. január 12.
-Csomán Gábor
A világ összezsugorodott – így szól
napjaink egyik divatos közhelye. A globalizált, modern világ
egyik jellemzőjeként szokták említeni, hogy távoli térségek
kerültek elérhető közelségbe. Nem csak azáltal, hogy a média, és
az internet segítségével percről-percre lehet követni tőlünk
több ezer kilométerre lévő országok, népek eseményeit, hanem
azáltal is, hogy egyre többen és többet utazunk távoli, -a
nyugati civilizáció számára – egzotikus helyekre. A december
26-i dél-kelet- ázsiai földrengés és az azt követő szökőár
alaposan felforgatta a világot.
A cunami hatásai rendkívül sokrétűek. Először:
több százezer családot érintett közvetlenül és még többet
közvetve az egész világon. Másodszor: ráirányította a
figyelmet az ázsiai térségre és az ottani problémákra:
mérhetetlen szegénység és nyomor, emberkereskedelem,
terrorizmus. Harmadszor: politikusok tucatja bukott meg a
katasztrófát követő magatartása miatt. A legtöbb eltűnt
turistával rendelkező skandináv országokban többen kormánybukást
emlegettek. Negyedszer: példátlan adakozási hullám bontakozott
ki. Ugyanakkor, az értelmiség egy része azon morfondírozik,
meddig tart az összefogás, mikor fog lankadni a (média)
érdeklődés? Ötödször: az Amerikai Egyesült Államok terrorizmus
elleni hadjáratának menete is módosulhat. Hatodszor: az egyes
országok és nemzetközi szervezetek közti együttműködés
hatékonysági próbája is a mostani katasztrófa utáni
válságkezelés (ha már a megelőzésben ez nem volt jelen).
A szökőárban közvetlenül legalább 150000 ember
halt meg. [az adatok a január 7-i állapotot tükrözik -
a szerző] A legnagyobb veszteséget (100000 fő) Indonézia
szenvedte el. A második legnagyobb csapás Sri Lankát érte (30000
fő), majd India (16000 fő) és Thaiföld (5000 Fő) következik.
Mindemellett már lehetett olvasni olyat is, hogy az áldozatok
száma meghaladja a kétszázezret. Pontos számot sosem fogunk
megtudni. A halottak egy részét elmosta a tenger, más részük
olyan helyen hunyt el, amelyet nem lehet megközelíteni.
Ország
|
Halott |
Eltűnt/Nincs információ |
Franciaország |
117 |
~620 |
Svédország |
44 |
~2500 |
Németország |
34 |
1000
fölött |
Nagy-Britannia |
29 |
n.a. |
Norvégia |
21 |
430 |
Olaszország |
14 |
700 |
Egyesült Államok |
12 |
2-3000 |
Svájc |
11 |
850 |
Dánia |
7 |
419 |
Ausztria |
5
|
~800 |
Finnország |
4 |
263 |
Csehország |
1 |
90 |
forrás: Index.hu (2005.01.07.) |
A nyugati
világ számos országa a legnagyobb veszteséget szenvedte el a
második világháború óta. Svédországnak több mint húszezer lakosa
tartózkodott a térségben a cunami idején, akik közül több mint
kétezer főről nem lehet tudni. Egy stockholmi felmérés szerint a
svéd lakosság 38 százaléka érintett a katasztrófában. A nemzeti
légitársaság, az SAS légihidat hozott létre Thaiföld és
Svédország között.
Az európai
országok polgárai elégedetlenek voltak minisztereik, kormányaik
reagálásával. Ez alól csak Finnország kivétel, amely már a
katasztrófát követő napokban létrehozott egy válságstábot, amely
segítséget nyújtott az érintett körzetben tartózkodóknak és
hozzátartozóiknak. A svéd külügyminisztertől, az osztrák
pénzügyminiszterig számos politikust ért a vád, hogy nem vette
elég komolyan a katasztrófát, és nem tabusított kellő
magatartást.
Sok
kritikával illeték a közvetlenül és közvetve érintett országok
vezetőit, hogy nem tettek semmit a megelőzés érdekében. Felmerül
a kérdés, hogy egy európai állam, vagy az EU, mit tehet, hogy
lakosait Európán kívül is megvédje. Példaként említhető a
célzott támogatások rendszere, mely lehetővé tenné, hogy a
jelenleg körvonalazódó előrejelző rendszer megépüljön. A szűkös
források ellenére ezen országok kormányainak is fel kell tenniük
a kérdést, hogy ha bevételeik jelentős része a turizmusból
származik, akkor elegendőt költenek-e a turisták biztonságára?
Mindenesetre, ha nem fordítanak pénzt a megelőző rendszer
kiépítésére és a biztonság fokozására, akkor nehéz lesz
visszacsalogatni a turistákat az újjáépítést követően.
Az
indonéziai és sri-lankai csillogó tengerpartok mellett a helyi
lakosság nagy része napi néhány dollárból próbál megélni. Óriási
probléma az emberkereskedelem, és hogy az áldozatok egy részét
prostitúcióra kényszerítik. Mindezidáig sem a helyi
hatóságoknak, sem a nemzetközi szervezeteknek nem sikerült
jelentős eredményt elérniük ennek felszámolásában. A szökőár
visszahúzódása után a nemzetközi közvéleményt szinte sokkolta,
hogy egyes bűnbandák a hozzátartozó nélkül maradt gyerekeket
egyszerűen összegyűjtötték, és elszállították (különös figyelmet
szentelve a fehér bőrű, nyugati gyerekeknek, akik ára sokkal
magasabb a helyiekénél). Az árván maradtakat átmenetileg
nevelőszülőkhöz adták, akik egy része azonban csak a
támogatásért vállalta a kiskorúak gondozását. Egy lehetséges
megoldás a gyerekek csoportos külföldre utaztatása lenne, ahol
garantáltan nem kerülnének bűnözők kezébe.
A segélyek
tekintetében korábban nem tapasztalható adakozókedv bontakozott
ki. Az adományok kapcsán számos korábbi problémára derült fény.
·
George W. Bush nemzetközi
segélykoalíció létrehozását jelentette be december utolsó
napjaiban, melynek az Egyesült Államokon kívül Ausztrália, India
és Japán a tagjai. Az intézkedés fonákja, hogy az USA ezúttal is
igyekezett megkerülni az ENSZ-et, és újabb alkalmi koalícióval
megoldani egy problémát. Amerikai tengerészgyalogosok próbálják
fenntartani a rendet és szétosztani a segélyeket Sri Lankán.
Colin Powell január 5-i, jakartai sajtótájékoztatóján azt
mondta, hogy a közszolgálatban eltöltött pályája során ilyen
pusztítást még sohasem látott. Azt ígérte Amerika segíteni fog,
és azért, mert a humanitárius segítség az amerikai értékek
része. Mindez azért érdekes, mert az Egyesült Államok kezdetben
csupán néhány millió dolláros segélyt ajánlott fel, amelyet a
nemzetközi kritika miatt 35, majd 350 millió dollárra emelt.
·
Az Európai Unió nem tudott
intézményileg reagálni az eseményekre. Az ENSZ
donor-konferenciájára utazó Barroso, bizottsági elnök csak
hosszas tárgyalások után tudta azt mondani, hogy az Európai
Bizottság közel 350 millió euró segélyt folyósít a következő
három évben. Mindehhez még hozzájön az egyes államok egyéni
segítsége és támogatása. Ami Németország esetében 500 millió
eurót jelent, ami elsősorban az újjáépítést fogja segíteni.
Ezzel az összeggel Berlin áll az adományozási lista élén,
megelőzve a japán kormány 500 millió dolláros felajánlását.
fadsIndonézia a világ legnépesebb
iszlám vallású országa, ahol egyre nagyobb teret nyernek a
szélsőséges (terror) szervezetek. A cunami után egyfajta verseny
bontakozik ki a térségben, melynek a résztvevői a helyi
kormányok, a szélsőséges csoportok és a "külföld". A verseny
célja a lakosság szimpátiájának elnyerése. Az országok vezetői
most bebiztosíthatják kormányzó pozícióikat, ha sikeresen
osztják el a segélyeket. Ha ez nem sikerül és a korrupciós
esetek jellemzik a felhasználást, akkor a kaotikus állapotok
között a milíciák könnyebben találnak majd utánpótlást.
AA
Az Az Egyesült Államok számára
kitűnő lehetőség kínálkozik, amelyet a jelek szerint ki is
fognak használni. A felajánlott 350 millió dollár mellett
az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság egységei is
részt vesznek a válsághelyzet kezelésében. A Kongresszus
megszavazta, hogy az iraki újjáépítésre szánt pénzek egy részét
is átcsoportosítják a katasztrófa sújtottat országoknak. Ezzel
az USA tanújelét adhatja, hogy kész segíteni az iszlám
országoknak is. Ez pedig jó érv lehet a terrorizmus elleni harc
során. Az Egyesült Államok demonstrálhatja, hogy mint a világ
vezető katonai és gazdasági hatalma nem csak képes, hanem kész
is segítséget nyújtani.
Az Az ENSZ szempontjából is fontos
a cunami következményeinek kezelése. Ha képes megfelelően
menedzselni az újjáépítést, akkor a szervezet a
hatékonyságát ért kritikákra hatásos választ adhat. Azonban ezt
nehezíti, hogy a felajánlott segélyek jelentős része nem az ENSZ
szervezetek pénzügyi csatornáin keresztül megy.
A szökőár okozta kezdeti sokk
lassan eltűnik. Helyét átveszik az újabb problémák és a sürgető
feladatok. Csak remélni lehet, hogy a most tapasztalt
együttműködési készség nem tűnik el teljesen a nemzetközi
szereplők - és úgy általában az emberek - életéből.
|