|
Élet Fidel Castro
után - trópusi peresztrojka
2004. február 18.
-Dömötör Csaba
 Rövidesen
megkezdődik a „poszt-Castro” időszak? Egyesek szerint igen. Az
amerikai gazdasági bojkott alatt roskadozó szigetországban
manapság élénkülő ellenzéki mozgolódás tapasztalható. Egyre
erősebben vetődik fel a fennálló kommunista berendezkedés
megváltoztatásának igénye, azonban, amint az már lenni szokott,
a reformok kívánatos mélységéről már megoszlanak a vélemények.
A minap a
kommunista vezetés ellenzékének két legkiemelkedőbb alakja 36
pontból álló reformprogramot hozott nyilvánosságra,
„hivatalosan” is jelét adva az egyre nagyobb elégedetlenségnek.
Az Elizardo Sanchez és Vladimiro Roca neve által fémjelzett
dokumentum elsődleges célja a kubai demokrácia alapjainak
lerakása. Még mielőtt azt gondolnánk, hogy a kommunista
berendezkedéssel szembenálló ellenzéki erők a politikai paletta
jobboldalára helyezik el szervezetüket, ki kell emelnünk, hogy
az említett „ellenforradalmárok” egy demokratikusan
megválasztott havannai parlamentben – már amennyiben ilyen
létezne - szintén a baloldali patkóban kapnának helyet. Amint
egy prominens ellenzéki fogalmaz: „modernizációs reformokat
akarunk, a társadalomra nehezedő megpróbáltatások nélkül”.
A 36
pont kidolgozói szerint az egyes ingatlanok a reformok
véghezvitele után is a jelenlegi tulajdonosoknál maradnának. Ez
utóbbi elképzelés azonban aligha elégíti azon disszidensek
igényeit, akik minden tulajdonuktól megfosztva a szigetország
elhagyására kényszerültek. Egyes felmérések szerint ezeknek a
csoportoknak a száma a mai kubai népesség 20%-át is elérheti. A
reformfolyamat elindításának sürgetői – a természetes piaci
mechanizmusokkal némiképp ellentétben – a főbb élelmiszerek árát
a várható emelkedés helyett egyenesen csökkentenék; eme lépés
aligha esne egybe a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által
javasolt „tranzíciós recept” forgatókönyvével. Az elképzelés
legalábbis furcsa annak fényében, hogy a „kettős gazdaság” már
részben most is jelen van a szigetországban, nem utolsósorban a
Kubába látogató turisták által hátrahagyott dollármilliók
eredményeképpen.
A havannai
– és tegyük hozzá: az emigráns - ellenzéki mozgalom akkor kapott
új lendületet, amikor 2003 márciusában újabb 75 személyt ítéltek
el kubai bíróságok politikai meggyőződésük miatt. Ezzel már
több, mint 300 politikai foglyot tartanak nyilván Kubában, amely
adattal Havanna világviszonylatban az első helyen áll.
Paradox
módon a megújhodás szorgalmazói sem vonták ki magukat a
kommunista államgépezet működése alól, hiszen például maga
Elizardo Sanchez a havannai egyetemen oktatott
marxizmus-leninizmust. Vladimiro Roca kapcsolata a fenálló
rendszerrel ennél közvetettebb. Az ő édesapja volt ugyanis a
jelenleg is érvényben lévő kubai alkotmány fő kidolgozója.
A tárgyalt
„ellenforradalmárokon” kívül számos nemzetközi szervezet is
elítélte a politikailag másképp gondolkodók gyakori
bebörtönzését Castro országában. Nem is csoda, ha napról-napra
kelnek lábra a hírek az ivóvízhiányos börtönökben raboskodó
halálos beteg elítéltekről, akik között számos idős korú is
akad. Tovább rontják a helyzetet a gyakori éhségsztrájkok és a
szintén nem ritka fizikai bántalmazások.
Ami Fidel
Castrot illeti, egyre inkább bizonyossá válik a vezető súlyos
egészségi állapota. Luis Garzon bogotai főpolgármester
nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy legutóbbi tárgyalásukon a 77.
évében járó Castro „nagyon betegnek látszott és akadozva
beszélt”.
Az Egyesült
Államok mindenesetre vigyázó szemekkel kíséri a kubai
fejleményeket, nem rejtve véka alá azt, hogy déli szomszédjának
jövőbeli sorsa – már csak a nagyszámú kubai menekült okán is –
nem közömbös számára. Hivatalos források szerint az elnök halála
után Washington mihamarabb segélyeket nyújt majd Kubának,
megakadályozandó, hogy a lakosság tömegesen átkeljen a
Floridai-szoroson.
Ha a tényeket nem is, de az
óhajokat mindenképpen kifejezik Roger Noriega amerikai külügyi
államtitkár-helyettes szavai. A Castro utáni korszak
lehetőségeit vizsgáló washingtoni bizottság elnöki székét is
betöltő politikus nemrégiben újságírók előtt kijelentette: „Castro
nem fog örökké élni. Demokratikus változások lesznek,
demokratikus kormány alakul”. S hogy mi erről magának Fidel
Castronak a véleménye? „Idióták csoportja” – hangzott a summás
ítélet. A király még a sakktáblán van…
|
