MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 
 
 


web
européer.hu

 

VILÁGNÉZŐ

Bush és Blair az életképes Palesztináért

2004. november 15.
-Rácz Péter

George Bush és Tony Blair múlt heti találkozója nem vetített előre sok fejleményt. De Jasszer Arafat halála arra késztette kettejüket, hogy hangsúlyosan elkötelezzék magukat a közel-keleti konfliktus rendezésében. A mostani ígéretek alapján úgy tűnik: Bush elnöki pályafutását egy önálló palesztin állam létrehozásával koronázhatja meg 3-4 év múlva. Blairnek már nincs ennyi ideje, hogy az elhibázott iraki politikáját a közel-keleti békével kozmetikázza.

Sikeresen találkoznak az amerikai és brit érdekek az izraeli-palesztin konfliktus mielőbbi rendezése kapcsán. Sőt, elképzeléseiket illetően a csillagok szerencsés együttállásának tekinthető Jasszer Arafat halála. Mindkettő vezető hosszabb-rövidebb távú terve között szerepel a közel-keleti béke megteremtése. Blair és pártja közismerten elkötelezett ugyan a békefolyamat iránt, kellő amerikai támogatás hiányában azonban ők sem tudtak eddig lépni a kérdésben. Bush örökölte a feladatot elődjeitől, azonban első négy éve alatt nem sokat tehetett "egyéb teendői" miatt. Röviddel elnökké választását követően megindult a terrorizmus elleni harc Afganisztánban, majd rá bő egy évvel Irakban. Az elmúlt három évben az önálló palesztin állam ügye pedig ugyanezzel a harccal azonosult az amerikai vezetés fejében. Nem azért, mert a palesztin felkelőket Bin Laden Amerikát fenyegető terroristáihoz hasonlították, hanem mert minden fegyveres harc alatt álló területen demokratikus politikai berendezkedést akartak létrehozni. Ez a törekvés a mai napig nem változott. Bush nyilatkozatában ezúttal is együtt említi a demokrácia terjesztését és a békefolyamatot.  

Bushnak kedvezett valamelyest, hogy az iraki harcokról a figyelem Arafatra terelődött az elmúlt hetekben. Az iraki háború kezdete óta a legvéresebb harcok zajlottak Falludzsában, amivel egyidőben zajlott Arafat hosszúra nyúlt haláltusája és búcsúztatása. Az amerikai elnök újjáválasztásával automatikusan is felhatalmazva érezhette ugyan magát az iraki misszió folytatására, azonban a korábbi veszteségek és megbotránkoztató ügyek miatt neki sem jött rosszul ezúttal, hogy nem Falludzsa volt a hírek középpontjában. Az iraki-palesztin ügyek párhuzama a jövőben is megmutatkozhat, amennyiben Amerika változatlanul mindkettő területet a "demokrácia-exportálás projekt" kereteibe helyezi. Blair és Bush között erről nyilvánvaló nézeteltérés van. A Jeruzsálembe vezető út nem Bagdadon keresztül vezet - hangsúlyozta a brit miniszterelnök, utalva arra, hogy egy esetleges iraki demokrácia létrejötte nem jelenti automatikusan az egész térség stabilizációját.

Szintén eltérően látják a felek az elkövetkező hónapok feladatait. London nem szeretné, ha Izrael egyszerre vonná ki mind a 8200 telepesét Gázából, mert így jelentős hatalmi űr keletkezne a területen, amely nem kedvez a politikai átmenetnek. Blair először a Palesztin Hatóság megerősödését szeretné elérni. A végeredményt tekintve azonban nincs különbség, hiszen a brit miniszterelnök is többször egy olyan "életképes" Palesztináról beszélt, ahol nincsenek zsidó telepesek és ezáltal korlátok, vagyis feltételezhető, hogy Blair sem törekszik egy olyan félmegoldásra, amely magában rejti a terror kiújulásának lehetőségét.

A Jasszer Arafat temetésén keletkezett káoszt sokan intő jelnek tekintik, miszerint nem lehetséges az átadás egyik pillanatról a másikra, mert a még nincsenek működő intézmények. Bush –aki együttérzéséről biztosította a palesztinokat- elsőszámú feladatként egy demokratikusan megválasztott vezetőség felállítását várja el, akik –természetesen- elkötelezettek a terrorizmus elleni harcban. Az amerikai elnök nem zárkózott el attól, hogy újabb béke-konferenciát tartsanak a szembenálló felek részvételével. A konferencia valószínűsíthető helye London lenne, ami egyértelműen jól jönne Blairnek a szereplés miatt. A briteknek különösen előnyös konferencia beteljesülése függ az elkövetkező hónapok fejleményeitől, mivel Bush –ahogy mondta- csak az olyan konferenciáknak látja értelmét, ahol el is érnek valami eredményt (az elmúlt négy év amerikai külpolitikáját elnézve látható is, hogy Bush elnök nem híve az nemzetközi fórumoknak).

A közel-keleti békefolyamat javíthat Bush európai viszonyain is, hiszen Európa nagy része (sőt, gyakorlatilag az Unió is a maga módján) támogatja a palesztin törekvéseket. A transzatlanti kapcsolatok kulcsszereplője jelenleg Nagy-Britannia, amit Bush elnök maga is elismer. Mint ahogy annak is tudatában van valószínűleg, hogy az európai országok vezetői John Kerry győzelmét várták. Bush most joggal várja Blairtől, hogy fogja össze az európai partnereket, ami azonban egyre bonyolultabbnak feladatnak tűnik, hiszen Hollandia és Magyarország is kivonulót fúj Irakból. Az amerikai választásokat megelőzően sokan féltették Tony Blairt, hogy egyedül maradhat a korábbi szövetségben, amennyiben nem nyer újra Bush. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a transzatlanti kapcsolatok sorsa, amennyiben Blairnek viszont nem sikerül újraválasztatnia magát. Bush segítségére lehet Blairnek, amennyiben annak közel-keleti elképzeléseinek érvényt szerez, szemben saját véleményével is egyes kérdésekben.

 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu