MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 
 
 


web
européer.hu

 

VILÁGNÉZŐ

Jasszer Arafat után

2004. november 15.
-Nagy Levente

Elhunyt Jasszer Arafat, a palesztin nép vezetője, szimbóluma; az ember, aki a világpolitika ügyévé tette a palesztinai arabok ügyét – ezzel egy időben pedig megteremtette nemzeti identitásukat. "A Nobel Békedíjas  terroristavezért" hetvenöt éves korában érte a halál. Utódlása körül azonban sok a tisztázatlan kérdés, hiszen nem lehet tudni, hogy ki veszi át a helyét. Egyelőre egy háromfős csoport vette át a korábban minden szálat kezében tartó vezér funkcióit. A hármak egyike sem rendelkezik azonban akkora karizmával, mint Arafat.

A Palesztin Hatóság (PH) elnöki címét Raufi Fatuh, a parlament elnöke veszi át. Az ő feladata lesz, hogy a palesztin alkotmánynak megfelelően egy hatvan napon belüli időpontra kiírja az általános választásokat. Addig Fatuh írja alá a törvényeket. A minden szinten megtartandó voksolás Arafat 1996-os újraválasztása óta az első ilyen alkalom lesz a palesztin területeken.

A parlament többségét adó Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) és a Fatah vezetését Ahmed Korei, illetve Mahmud Abbasz veszi át. Korei ezzel igen erős hatalomra tesz szert, hiszen ő lesz hivatalosan is az, aki az Izraellel folytatott tárgyalásokat vezeti. Igen kicsi az esély arra azonban, hogy ezek a találkozók a küszöbön álló választások előtt bármilyen eredményt is hoznak. Nem csak azért, mert a kampányra koncentrál miden lehetséges jelölt majd, hanem mert magának Koreinek is időre lesz szüksége ahhoz, hogy felmérje a felelősség súlyát. (A kulcsfontosságúnak tartott, Arafat által korábban a reformerek – köztük Korei - többszöri felszólítására sem átadott palesztin titkosszolgálatok is az ő felügyelete alá kerülnek.) Sem Korei, sem Abbasz nem tartoztak Arafat igazi bizalmasai közé, egy viszont közös bennük: többször is felszólaltak az intifáda fegyverrel és erőszakkal való megvívása ellen.

Az egyetlen ember, akinek népszerűsége vetekszik az „Intifáda atyjáéval”, Marvan Barguti. Ő azonban izraeli börtönben ül, többszörös életfogytiglanra ítélve. A közelmúltban felmerült Barguti szabadon engedése is, hiszen még mindig ő a vezetője a palesztin területeken „harmadik utasnak” számító Mubadara pártnak. Ez a csoportosulás elfogadja a zsidó állam létét és békés ellenállással harcol a palesztin nép jogaiért. A mögötte álló tömegek ellenére azonban kérdéses, hogy Barguti mennyire lenne elfogadott vezető. Egyes vélemények szerint pozícióját ronthatják azok a megjegyzések, amelyek szerint lepaktált Izraellel és többé-kevésbé már meg is egyeztek a békét illetően.

Nagy kérdés a Hamasz radikális szervezet szerepe a közeli jövőben. A palesztinok körében a korruptnak tartott Fatahnál is népszerűbb csoport nem rendelkezik jelenleg kiemelkedő vezető személyiséggel. Nemrég egy Hamasz-szóvivő Arafat halála esetére egy „kollektív nemzeti vezetés” létrehozásáról beszélt. Ennek ellenére a Hamasz jelenleg kiszámíthatatlan, fegyveres erői igen nagy veszélyt jelentenek a kialakult helyzetben. Most azonban úgy tűnik, hogy a Hamasz részt fog venni a választásokon – Korei ennek örül (nyilván  csak a választási részvételüket szeretné, nem pedig azt, hogy esetleg utána a hatalom részesei is legyenek).

A titkosszolgálatok vezetői is részt vesznek a hatalmi küzdelemben. A második generációs vezetők közé tartozó Radshub (Cisz-Jordánia) és Dahlan (Gáza) is befolyásos Fatah-személyiségek és mindketten a békefolyamat mellett álltak ki az utóbbi időkben.

Ariel Saron izraeli miniszterelnök fordulópontnak tekintette Arafat halálát, és bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan megfelelő tárgyalópartnere lesz a palesztin oldalról – addig is folytatják az egyoldalú gázai kivonulás előkészítését. George W. Bush amerikai elnök 2009-re kilátásba helyezte az önálló palesztin állam létrehozását.

Első és legfontosabb dolog az erőszak megállítása lenne. Sokak szerint Arafat nem 2001-ben követte el élete legnagyobb hibáját, amikor visszautasította Ehud Barak izraeli miniszterelnök békeajánlatát, hanem amikor hagyta, hogy fegyveres konfliktussá váljon a második palesztin felkelés. Ha ez nem így lett volna, akkor minden bizonnyal ma a világ jelentős része a palesztinok céljait támogatná. Így azonban -ahogy Simon Peresz mondta- a palesztinok szimbóluma elveszítette szavahihetőségét.

A világ országai most azt várják a palesztinoktól, hogy saját kezükbe veszik a sorsukat és reálisan, nem pedig vágyaiknak megfelelően fognak tekinteni a helyzetre – vagyis ténylegesen elfogadják Izrael állam létét. Mivel Amerika - tegyen le akármilyen tervet is az asztalra – már nem tudja pártatlan közvetítő szerepét játszani a tárgyalások során, ezért Európának, az EU-nak kellene a kezdeményezések élére állni.

Arafat, a palesztin ügy arca és hangja távozott - a közel-keleti probléma maradt. Hosszú idő után azonban ismét megnőtt a konfliktus békés rendezésének esélye.

Kapcsolódó anyagok:
Jasszer Arafat: terrorista vagy politikus? 2004. január 20.
Közel-Kelet: A béke keresése (III.) 2004. január 11.
Közel-Kelet: A béke keresése (II.) 2004. január 2.
Közel-Kelet: A béke keresése (I.) 2003. december 23.

 





 

 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu