Afganisztán a helyes úton

2004. április 5.
-Nagy Levente

Több mint két évtizednyi háború után végre rendeződni látszik Afganisztán helyzete. A március utolsó hetében, Berlinben a lehető legmagasabb biztonsági készültség mellett megtartott donorkonferencián az ország képviselői már egyenrangú félként mondták el igényeiket és hallgatták meg a külföld hazájukkal kapcsolatos terveit. A tanácskozáson, amelyen Colin Powell amerikai külügyminiszter is részt vett a gazdaság mellett szó esett a drogtermelésről és –kereskedelemről, a nők egyenjogúságáról és a szükséges katonai intézkedésekről is.

Hamid Karzai, ideiglenes államfő szerint az afgán gazdaságnak a következő hét évben mintegy 27,6 milliárd dollár támogatásra lenne szüksége a talpra álláshoz. Ebben úgy tűnik partnerek a fejlett országok is, hiszen egyedül a kábítószerek elleni harcra negyven millió dollárt adtak a következő két évre. A drogok és ezen belül is az ópiumszármazékok elleni küzdelemnek köszönhetően jelentős pénzek áramlanak a közeljövőben Afganisztánba, ahol továbbra is virágzik a máktermelés, hiszen a világ heroin-alapanyagának háromnegyedét itt termesztik.

Az afgán máktermesztés hagyományosnak mondható. Előfordult már, hogy az afgánok áttértek más növények gondozására, ám néhány rosszabb termésű év után mindig visszaálltak a mákra. Ennek az is az oka, hogy amíg napjainkban tizenkét ezer dollár körüli összeg jár egy hektárnyi mák terméséért, addig a búza ugyanilyen mennyiségéért alig 300. Az új vezetés eddig az erős ellenállás és az alternatív bevételforrások hiánya miatt nem tudta megakadályozni a mákültetvények terjedését. A berlini konferencián azonban megállapodtak a többi résztvevő országgal, hogy ezután közösen lépnek fel a drogtermelés és a drogkereskedelem ellen. Az új nemzeti kábítószer ellenes stratégiában különös figyelmet érdemel az a hat szomszédos állammal (Pakisztán, Kína, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán és Irán) kötött szerződés, ami a későbbi kétoldalú kapcsolatok alapjaként is szolgálhat.

A konferencia előtti napon, a lehetséges befektetőkkel tartott beszélgetés során Karzai rávilágított azokra a területekre, ahol el kívánják kezdeni a magántőke bevonását az afgán gazdaságba. Ezek a területek a gáz- és olajkitermelés illetve feldolgozás, a telekommunikáció és a közlekedés, ahol kiemelt szerepet kapna a légi közlekedés. Az ebből a célból létrehozott szervezet, az afganisztáni befektetéseket segítő AISA azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a bürokrácia és a korrupció megnehezítik a tőke beáramlását. A donorkonferencián a következő három évre összesen 8,2 milliárd dollárt ajánlottak föl Afganisztán számára.

A tárgyaló felek Berlinben érintették az afgán katonai és politikai helyzetet is. Az eredetileg júniusra kiírt választásokat ugyan három hónappal elhalasztották, azonban Hamid Karzai és a központi kormányzat hatalma az elmúlt hónapoktól kezdődően már Kabulon kívül is megerősödni látszik. A halasztás hátterében az áll, hogy a tízmilliósra tehető választói körből eddig csak másfél milliót sikerült regisztrálni, illetve, hogy félve az esetleges erőszakos cselekményektől, a választás napjáig a NATO is növelni szeretné az országban állomásozó csapatainak létszámát. A nemzetközi szerepvállalás növekedését jelzi a 2005 márciusáig meghosszabbított ENSZ-mandátum, valamint az is, hogy az Egyesült Államok újabb kétezer tengerészgyalogost vezényel Afganisztánba. Ezek az erők addig maradnak ott, amíg az afgán biztonsági erők képesek nem lesznek önállóan is a biztonság fenntartására.  A NATO növekvő jelenlétének hátterében nem csak az áll, hogy ez a szövetség első, saját határain kívül elvégzendő feladata, hanem az is, hogy a nyolcezer fős afgán hadsereg képtelen felvenni a küzdelmet az összesen majdnem százhetven ezer tagot számláló magánhadseregekkel és egyéb helyi milíciákkal. A NATO ezért a már meglévő tíz, amerikai felügyelet alatt álló és a kunduzi helyi újjáépítési csapat (PRT) mellé újabb ötöt kíván létrehozni, lefedve ezzel Afganisztán északi régióit is. Ezek a júniusi isztanbuli NATO-csúcstalálkozóig létrehozandó erők csak védelmi feladatokat látnak majd el, vezetésükre már több ország is jelentkezett, többek között Olaszország, Hollandia, Finnország, Törökország Norvégia és állítólag Magyarország is. Hamid Karzai ígértet tett arra is, hogy lefegyverez százezer milicistát, ennek 60%-t még a szeptemberi választások előtt. Szintén az egy időben tartott elnök- és törvényhozási választások előtt szeretnének még sort keríteni a közigazgatási reformra, a kilenc évig tartó kötelező oktatás bevezetésére és a női egyenjogúság gyakorlati megvalósítására.

Afganisztán újjászületőben van – ez még akkor is igaz, ha a keménykezű tálibokkal szemben a mostani vezetés, egyelőre csak egy alacsonyabb szintű biztonságot képes garantálni. A modernizációt akadályozzák az erős hagyományok (sok gyerek például azért nem jár iskolába, mert a mákföldeken dolgozik), ám a Karzai elnök és a Nyugat elkötelezettsége egyértelmű. Ez pedig a helyes útra terelheti és békéhez segítheti a világ egyik legszegényebb országát.