Az Európai Unió szövevényes érdekviszonyait a mostani bővítés alaposan felülírja. Habár első ránézésre megállná helyét a gondolat, miszerint a tíz ország egymás szövetségeseként küzdhetne a jobb lehetőségekért, a jelek szerint a gazdasági és politikai szempontok mégis egymás ellen fordíthatják a csatlakozó országokat. Ezért a dolgozat alapvető kérdése szempontjából -vagyis hogy miként változnak meg az érdekviszonyok a csatlakozást követően- nem vehető egy csoportba a tíz ország. A csatlakozási tárgyalásokon sem volt már meg az egység, hiszen Koppenhágában az EU tagállamok viszonylag könnyedén alkalmazták a diplomáciában oly jól ismert „szalámitaktikát”.

A jelenleg futó összeurópai vitákban az országok egyenként, témák szerint keresik partnerüket. Szinte naponta változnak a szövetségek és velük együtt az érdekek is. Ilyen a felgyorsult Európa. Nem kérdéses, hogy valamennyi új tagország megtalálja majd a helyét az azonosan gondolkodó országokkal az Európai Unióban. Azt azonban rendkívül nehéz most megjósolni, hogy miként alakul maga az Unió jövője. Mennyire lehet egységes az a térség, amiben egyre több különbözőség jelenik meg? A 2004-ben csatlakozó országok mozgásterének kialakulásakor így fokozattan nagy hangsúlyt kap az EU Alkotmányos Szerződésének milyensége, illetve az annak kialakításakor tapasztalt érdekháló.

Tanulmányomban így a bővítés és az alkotmányozás nem egyszer ellentmondó, ámde összefüggő érdekrendszerének vizsgálatát kívánom megkísérelni.

A tanulmány folytatása letölthető innen: