Az atatürki Török Köztársaság a húszas évek óta alakítja demokratikus berendezkedését. 1952-től az NATO tagja, 1963-tól az Európai Közösség (ma EU) partnere – ma már hivatalos tagjelöltje. A hidegháború alatt ugyanakkor az Egyesült Államok megbízható stratégiai szövetségese volt a szovjet terjeszkedési törekvésekkel szemben, jelenleg pedig fontos szerepet tölt be a „terror ellen vívott globális háborúban”. Ankara szoros kapcsolatai a Nyugattal kezdettől fogva és mai napig két különböző szálon alakulnak: a török-amerikai és a török-európai viszony egymástól határozottan eltérő szempontok szerint ’működik’.

Kutatómunkám során arra kerestem választ, vajon Törökország, európai integrációjának előrehaladtával (immár intézményesen is európai országként) milyen új kérdéseket vethet fel Európa és az Egyesült Államok viszonyában – elsősorban a nemzetközi politikai szerepvállalást és az egyre inkább kulcsfontosságú energiaimport jövőjét figyelembe véve.

-  Törökország gazdasági integrációja vajon milyen hatással lehet az Egyesült Államok ill. az Európai Unió energiapolitikájára az ilyen szempontból fokozatosan fölértékelődő Közel-Keleten és Közép-Ázsiában?

-   Hatással lehet-e, s ha igen, hol és hogyan a Törökországgal kibővülő Európai  Unió az Egyesült Államok Közel-Kelet- ill. Közép-Ázsia-koncepcióira?

 -  Hogyan alakulhat a belátható jövőben egy intézményesen is európai Törökország és a térségbeli érdekeit változatlanul képviselő Egyesült Államok viszonya?

A következőkben tehát azokat a tényezőket igyekszem számba venni, amelyek befolyásolhatják az integrálódó Törökország szerepét a belátható jövőben kialakuló világpolitikai erőtérben. Egyaránt figyelembe véve a török, az amerikai és az európai szempontokat, minden esetben rávilágítva a vélemény- és érdekkülönbségekre, melyek akár a teljes transzatlanti kapcsolatrendszerre hatással lehetnek.

A teljes tanulmány letölthető: