9. Akadályok felszámolása

Az egységes európai piac kialakításának érdekében az EK 1985. júniusi csúcsértekezletén előterjesztette az úgynevezett Fehér Könyvet, ami mintegy 300 konkrét feladatot tűzött ki célul. A Fehér Könyv szerint az egységes piac érdekében a különböző technikai, fizikai és pénzügyi (fiskális) akadályok felszámolására van szükség.

-A fizikai akadályok eltávolítása a Közösség belső határain történő többféle ellenőrzés, időveszteség és adminisztrációs költségek megszüntetését jelenti. 1993-tól a belső határokon a vámellenőrzés, sőt a vámhivatalok többsége megszűnt. Jól látható, hogy az 1968-as év, tehát a vámunió létrejöttétől számítva jó pár év eltelt. Ennek fő oka, hogy a még meglévő mennyiségi korlátozások miatt a jól kijátszható esetek elkerülése végett eredetvizsgálatra volt szükség. Ha volt határ, ha nem volt, az ellenőrzés megmaradt, és a mai napig is élnek ezzel az eszközzel. Az áruk mozgásának ellenőrzésére és nyilvántartására új számítástechnikai módszereket vezettek be, s adatszolgáltatatásra kényszeríttették a vállalatokat. A szállításoknál egységes dokumentumokat vezettek be, amely betölti a fuvarlevél szerepét, és egyúttal adóügyi, statisztikai számbavételre is szolgál.

A határellenőrzések felszámolásával az állampolgárok a Közösségen belül útlevél nélkül korlátlanul utazhatnak, bármely más országban szabadon letelepedhetnek, tanulhatnak, vagy munkát vállalhatnak.

-a technikai akadályok a tagállamok eltérő terméknormáiban, előírásaiban jelennek meg. Eredetileg ezek teljes egységesítését tervezték, de a szabványok igen nagy száma, illetve a nem mindig összeegyeztethető tagállami érdekek miatt ez nem valósult meg. Így inkább a kölcsönös elismerés a jelentős, bár egyes területeken (környezetvédelem, minőségi előírás, fogyasztóvédelem) megkerülhetetlenek a közösségi előírások, így ott megvalósul az akadálymentesség. Tehát az áruk szabad áramlásával összefüggő technikai akadályokat illetően új megközelítést vezettek be. Eszerint a korábbi totális, minden részletre kiterjedő jogszabály helyett a közösségi jogban, az új megközelítésű irányelvekben csak a lényeges követelményeket rögzítik, a részleteket pedig a kapcsolódó szabványok hordozzák. A túlszabályozottsággal szemben teret nyert a szükséges mértékű szabályozás gondolata. A régi megközelítésű irányelvek az élet- és egészségvédelem szempontjából fontosabb kérdéseknél maradtak fenn. Az új műszaki szabályozási stratégia lényeges eleme, hogy a nemzeti szabványalkotással szemben a közös, európai szabványok kerülnek előtérbe. E szabványokat önkéntes alapon az európai szabványügyi szervezetek hozzák létre. Az önkéntes szabványalkotás alapján dolgozó európai szabványügyi szervezetek a Bizottsággal együttműködve végzik tevékenységüket. E szervezetek közül a legjelentősebb a CEN (Comité Européen de Normalisation) és a CENELEC (Comité Européen de Normalisation Éléctrotechnique), melyeknek a Magyar Szabványügyi Hivatal 1992-től társult tagja. 1995 tavaszán mintegy 3200 európai szabvány (EN) volt hatályban, amelyek közül mintegy 800-at vezettünk be magyar szabványként (MSZ–EN). 1998 végére ez utóbbiak száma 3394-re nőtt, miközben már több mint 8000 EN létezik.

-a vámokkal és az azonos hatású díjakkal, az adókkal kapcsolatos akadályok és az adóharmonizáció volt az egységes belső piac legtöbbet vitatott területe. Ezek az úgynevezett fiskális akadályok. A harmonizáció során mind az adóalapok és adókulcsok, mind az adószerkezetek közeledtek egymáshoz. Az EU-ban tilos a diszkriminatív jellegű adóztatás, azaz más tagállamok termékeire egyik tagállam sem, vethet ki közvetve vagy közvetlenül magasabb adókulcsokat, mint a hazai termékekre.

Az adóharmonizálás első lépéseként a hozzáadott érték szerint forgalmi adózás (Value added Tax – VAT) rendszerére való áttérés az 1970-es évek végére valamennyi tagországban megtörtént. Az adót az eladó fizeti, és lépcsőzetessége aszerint alakul, hogy a termék az elkészültéig hány kézen megy keresztül. Az adót mindig csak akkor vetik ki, amikor a termék gazdát cserél. A VAT semleges a vállalatok mérete és a specializáció és kooperáció mértékét tekintve. Egyenlő esélyt ad az adóterhek szempontjából nézve valamennyi terméknek, függetlenül attól, hogy kis-vagy nagyvállalatnál termelődött-e. Ráadásul az exportőröknek nyújtott adó-visszatérítések segítségével a kivitel jól ösztönözhető és maximálisan megfelel a GATT (és WTO) szabályainak. 1992. óta az EU egységesen minimum 15%-os standard VAT-ráta alkalmazása mellett döntött. Ű

A tagországok között jelentősek voltak a különbségek a közvetett fogyasztási jövedéki adók vonatkozásában. Ezek a dohánytermékekre, szeszesitalokra, üzemanyagra vonatkoznak többnyire, és mivel az eltérő tagállami berendezkedések néhol alacsony, néhol magas adórátákkal dolgoztak, egy új egységes rendszer bevezetése nemcsak fiskális problémákba ütközik, de szociálisan is érzékeny kérdés. Képzeljük el az erősen dohányos portugál parasztembert és a gazdag svéd üzletembert, amint azonos adóterhű cigarettát vásárol, csak azért, mert országaik EU tagok. Az említett termékekre ezért átmenetileg minimál adórátákat vezetnek be. 

Az áruk szabad áramlásának biztosítása érdekében a vámok mellett szükség volt az eltérő mennyiségi korlátozások (pl.: exportkvóták) megszüntetésére is.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!