7. Az EU költségvetése II.

A közösségi költségvetés megalkotásában a Bizottság, a Miniszterek Tanácsa, és a Parlament egyaránt részt vesz.

A Bizottság minden évben előzetes költségvetés-tervezetet készít, amelyet megküld a Tanácsnak. Ezt azután a Tanács vagy elfogadja vagy, minősített többséggel módosítja, így kerül a tervezet a Parlament elé. Így mind a Tanács, mind a Parlament már igen korán megismeri az előzetes tervezetet, és megkezdődhet ez érdekegyeztetés.

Az Európai Parlament a tervezetet első olvasatként megvitatja, s vagy jóváhagyja, vagy pedig módosításokat javasol a “kötelező” kiadásokra és módosításokat fogad el a “nem-kötelező” kiadásokra. (A kötelező kiadások olyan költségek, amelyek közvetlenül az Európai Szerződésekből vagy azok alapján elfogadott más okmányokból erednek. Ezek a költségvetés mintegy 53%-át teszik ki).

A Tanács ezután újra megvizsgálja a költségvetést, majd minősített többséggel elfogadhatja a Parlament módosításait és ezáltal magát a költségvetést. Változtatásokat is eszközölhet ez esetben a költségvetés második olvasatban visszakerül a Parlamenthez, amely azután kimondja a végső szót. Ezen a ponton az Európai Parlament újra bevezetheti módosításait, miután “egyeztetési eljárást” folytatott a Tanáccsal, és minősített többséggel megszavazta és így végérvényesen elfogadta a költségvetést.

Természetesen mindezt még bonyolítják a szigorú határidők, a bonyolult szavazási mechanizmusok, de leggyakrabban a lobbi csoportok. Nem véletlen, hogy az EU, illetve elődje történelmében nem egyszer nem sikerült elfogadni a költségvetést. Ebben az esetben az előző évit veszik figyelembe, de annak érdekében, hogy minél előbb megszülessen az egyesség , csak a pénzek 1/12-ét lehet felhasználni. Hamar konszenzusra jutnak aztán…

Az Agenda 2000 az Európai Bizottság 1997 júliusában kiadott 1350 oldalas dokumentuma. Ebben a Bizottság javaslatot tesz a 15 tagállamnak az Európai Unió 2000 utáni fejlesztését illetően. Témái: az EU költségvetése, a Strukturális Alapok (melyek Európa legszegényebb régióit támogatják) és a közös agrárpolitika (CAP) reformja, tekintettel az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai országokra.

Az EU tagországok és az Európai Parlament hosszas vitái után az 1999. március 24-25-i berlini Európai Csúcson az állam- és kormányfők elfogadták az Agenda 2000 útmutatásait.

A berlini csúcson ülésező Európai Tanács úgy határozott, hogy egy ország hozzájárulásának felső határa a GNP (bruttó nemzeti termék) 1,27 százaléka lesz. Ezért az új kiadásokat a közösségi agrárpolitika, a koncentrált regionális politika, a gazdasági növekedés és a pénzügyi erőfeszítései révén keletkező haszonból kell finanszírozni. 

Bizonyos országoknak – Hollandia, Németország, Ausztria, Svédország , amelyek úgy vélték, hogy nettó befizetéseik túl magasak – a berlini csúcson csökkentették befizetéseit. Az Agenda 2000 dokumentumcsomag azóta a vártnál is nagyobb vihart kavart. A jelentéshalmazban ott vannak a kelet-európai társultak felkészültségét értékelõ országvélemények, a bõvítés várható hatásait elemzõ tanulmány és a legkényesebb rész: javaslatok arra, hogyan lehetne megreformálni az unió pénzügyi támogatásainak rendszerét. A bizottság mindig is vigyázott arra, hogy e módosítások szükségességét ne kizárólag az új tagok érkezésével magyarázza, tovább csökkentve ezzel a bõvítés amúgy sem nagy népszerûségét.

A brüsszeli bizottság például azt javasolja, hogy a strukturális alapokból az unió lakosságának 51 százaléka helyett a jövõben csak 35-40 százaléka részesüljön. Ettõl elsõként a szegényebb tagországok kapnak aszívükhöz, és sietnek közölni, hogy kevesebb támogatást kapni még a bõvítés miatt sem hajlandóak. A javaslat azonban a gazdagabb EU-tagoknak sem tetszik. A keleti tagjelöltek belépésével csökken az uniós átlag, amely alatt segélyeket lehet igényelni, és az elsõ vesztesek éppen azok a fejlettebb nyugat-európai régiók lesznek, amelyek ma még épphogy jogosultak a brüsszeli pénzekre.

A tizenötök Berlinben még 6 ország 2002 és 2006 közötti csatlakozásával számoltak, így ennek finanszírozására szavaztak meg összesen 58 milliárd eurót - a tényleges kifizetések 45 milliárd euró körül alakultak volna. Az akkori helyzethez képest két ponton is módosult a forgatókönyv: a dolgok jelenlegi állása szerint a bővítés 2002 helyett csak 2004-ben kezdődik meg, továbbá várhatóan nem hat országgal, mint azt három éve gondolták, hanem maximum tízzel.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!