5. Európa jövője

GAZDASÁG:

Az EU fejlődését a globális világgazdasági hatások, az integráció elmélyítése és várható kibővítése, a belső fejlesztési erőforrások (humán tőke, K+F és innováció, beruházások) együttesen határozzák meg a 2000 utáni évtizedben.

Az USA kutatás-fejlesztése, technológiai fejlődése, modernizációs beruházásai, innovációs politikája, nemzetközi kereskedelempolitikája, az USA-tőke nemzetközi áramlása és az amerikai tőke befolyása a nemzetközi pénzügyi rendszerre és a világ tőkepiacaira mind-mind döntő mértékben befolyásolják Nyugat-Európa, s benne az EU növekedési-fejlődési korlátait.

Az USA-beli hosszú, jó konjunktúra lehűlése, meggyengülése rendkívül nagy mértékben érinti Nyugat-Európát, közvetlenül és közvetve egyaránt. A közvetlen hatás az USA-ba irányuló exportlehetőségek beszűkülése miatti kedvezőtlen következményeken mutatkozhat, a közvetett hatások pedig azok a negatív fejlemények, amelyekkel az USA-beli gazdasági helyzet romlása kihat a világgazdaság állapotára, rontja a globális kilátásokat, s beszűkítheti az EU fő külső piacait. Egyelőre nincs visszaesés, de a GDP növekedési üteme csökken, a belső piacok és az EU külső exportpiacainak növekedése folytatódik, de az előrejelzések szerint lassúbb ütemben, mint a megelőző két évben.

Az EU jövője szempontjából a legpozitívabb hír, hogy az EU és az első közös csatlakozó országok felvétele erősíti az EU összpotenciálját és ellen hat Európa világgazdasági térvesztésének. A közép-európai országok EU-ba lépésének hozama három fő területen jelentkezik: (1) az exportpiacok bővülése nyomán keletkező pótlólagos exportbevételek az EU cégek számára, (2) a működő tőke beáramlása és termelése nyomán keletkező profit az EU-beli befektetők számára, (3) a közép-európai országokban megvalósított alacsonyabb fajlagos termelési költségek révén a hazaszállított termékek beépítésével saját termelésüket rentábilisabbá teszik, ezáltal javul pozíciójuk a nemzetközi versenyben.

Az EU-beli sürgető reformok fő területei: az intézményi reform, a közös költségvetés reformja, az agrárszféra átalakítása. Ezek szükségessége nyilvánvaló, a szándékot többször és ünnepélyesen kinyilvánították, egyes területeken a reform érdemi kidolgozása, illetve bevezetése is folyik (ld. intézményi rendszer átalakítása), de összességében ezek hatása inkább a lemaradás csökkentésében, a fejlődés alapvető követelményeihez történő igazodásban jelenik meg, növekedési-fejlődési hatása csak később és fokozatosan várható.

POLITIKA:

Az európai integráció az elmúlt évtizedekben sikeres volt (tartós békét teremtett és az EU-t a világ egyik leggazdagabb régiójává tette). Mára azonban az EU válaszút elé érkezett. Az integráció az évezred elején olyan jelentõs kihívásokkal néz szembe, mint "Európa egyesítése", az EU szerepének meghatározása a globalizálódott világban és az Unió demokratikusabbá, polgárközelivé tétele. Ez utóbbival összefüggésben az is fontos, hogy az Unió hatékonyan lépjen fel egy sor közös európai probléma leküzdésében (pl. belbiztonság, határokon átnyúló bûnözés, migráció-ellenõrzés, foglalkoztatás, a szegénység leküzdése, a társadalmi kohézió erõsítése, a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság, továbbá a külügyek terén), de nem bürokratikus szuperállamként, hanem nyitott, demokratikus és áttekinthetõ szervezeti és  döntéshozatali rendszerben. Egy az EU jövőjéről szóló nyilatkozat (Laeken, 2001, december) a legfontosabb kihívásokat és reformterületeket kérdések formájában jeleníti meg. Hogyan lehetne az EU és a tagállamok közötti hatásköröket jobban, átláthatóbban és egyszerûbben megosztani, úgy, hogy mindez ne vezessen az Unió kompetenciáinak ellenõrizetlen kiterjedéséhez, de ne is törje meg az integráció lendületét? Hogyan lehetne leegyszerûsíteni az EU szabályozó eszközrendszerét a szubszidiartitás és az arányosság elvének tiszteletben tartásával? Hogyan lehetne növelni a közösségi intézmények legitimitását és hatékonyságát?

 Gyakran teszik fel a kérdést: a jövőbeli fejlődés „európai Németországhoz” vagy „német Európához” fog-e vezetni? Németország gazdasági súlyát nehéz elfogadni egyes európai országokban, ez gyakran konfliktust okoz. Ugyanakkor  a gazdaság azt mutatja, hogy Németország jogosan vallja magát az EU motorjának. Nem véletlen, hogy nagy súlya van annak, amikor egy német vezető próbál a jövőbe látni. Németország szerint Európa jövője a föderalizmus, a német mintára berendezett szövetség.

AZ Unió jövõje szempontjából minden fontos téma megvitatására  egy Konvent összehívásáról rendelkeztek a Tizenötök. A döntés-elõkészítési, de nem döntéshozatali jogkörrel felruházott Konvent létszáma megközelíti majd egy kis ország parlamentjéét, hiszen a Tizenötök egy kormány- és két parlamenti képviselõje mellett a 12 tagjelölt ország is hasonló összetételben vehet részt munkájában. Feladata az EU jövõjével kapcsolatos kérdésekre adható válaszok megfogalmazása és a tagállamok elé terjesztése lesz. Az utóbbiak majd egy újabb kormányközi konferencia keretében hoznak végsõ döntést.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!