Hirdessen nálunk, mert jól behatárolható a célközönségünk. És ez az, ami leginkább számít egy hirdetés feladásakor. Gondolja végig! europeer@np.hu
    
MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum

 

TANFOLYAM

22. Versenyjog és versenypolitika

A versenypolitika az EU egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb politikája, amely látványos és mindennapos, mégis értelmezési problémákba ütközik, amikor hatáskörét, céljait és eredményeit vizsgáljuk. A verseny az alapfeltétele minden egészséges gazdaságnak, ezért magától értendően a közös piac is ezt kívánta meg. A verseny a mozgatója az innovációnak, technikai fejlődésnek, és ezért magának a gazdasági növekedésnek, ami pedig a társadalom jótétét eredményezi általában. Tehát a versenypolitika érvényesülése a fogyasztók érdeke.
A versenypolitika lényegében klasszikus közös politikaként jött létre. Bár az EK szerződés a versenypolitikát szó szerint nem közös politikaként határozta meg, de lefektette, hogy olyan rendszert kell létrehozni, ahol piac nem torzul, és a közösségi versenyt érintő minden döntés közösségi szintre került, a tagállami hatóságok hatáskörében csak azok a kérdések maradtak meg, amelyek kizárólag csak az adott tagállamban létező versenyt érintik. Ez alapján tehát a versenypolitika egyértelműen közös politikának tekinthető. Elkerülhetetlenül felmerül az EU- és a nemzeti versenyszabályok közötti kapcsolat kérdése. Ugyan meglepő módon kevés alkalma nyílt a Bíróságnak a kérdéses kapcsolat tisztázására. Az EU- és a nemzeti versenyszabályok két külön körben működnek: az előbbiek a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkoznak, az utóbbiak "nemzeten" belül érvényesek. Az integráció mai képe miatt gondolható, hogy ritka az olyan eset, amikor a törvénysértés nem lépi túl a nemzeti szintet. Ennek ellenére elképzelhető, sőt nem egy alkalommal megtörtént, hogy egy időben két eljárás is folyik egy vállalat ellen. Egy a Bizottságtól, a másik a nemzeti versenyhivataltól.
Az elsődleges szabályok alapvetően három célkitűzést szolgáltak: a versenyt korlátozó megállapodások elkerülése; a nagyobb vállalkozások megakadályozása abban, hogy gazdasági erőfölényükkel visszaéljenek; és bizonyos határokon belül biztosítani, hogy az állami szektor is betartsa a játékszabályokat.
Azóta további célkitűzések jelentek meg az egységes piac megteremtésének érdekében. Első számú direktíva lett a kis-és közepes méretű vállalkozások támogatása, amely a globlizációs kihívásra mintegy válaszként fogalmazódott meg. A már említett fogyasztóvédelem is megjelent, sőt kiteljesedésével ma már önálló közös politika. A törvénytelen állami támogatás szankcionálását is zászlajára tűzte a Bizottság.

Mindezek fényében nem véletlen tehát, hogy Magyarország EU-s felkészülésének sem legegyszerűbb pontja a versenypolitika közösségi joganyagának átvétele. Az elmúlt évek nagy magyar gazdasági sikereként elkönyvelt, kelet-közép-európai viszonylatban jelentős külföldi működőtőke becsalogatások is tulajdonképpen ellentétesek az EU álláspontjával. Ugyanakkor a közösségi versenyszabályozás szűkebb, mint a magyar, így még az is elképzelhető, hogy idővel magyar nyomásra kerülnek be új fejezetek az acquis communitaire-be.
A magyar versenypolitika 1990 és 1994 közötti első szakasza egybeesett a külkereskedelem általános liberalizálásával. Mivel a kormányzat formálisan 1994-ben terjesztette be csatlakozási kérelmét, ezért 1995-től pedig a második fejlődési szakasz feltétlenül azt szolgálja, hogy a hazai jogi szabályozás és a gazdaságpolitika ezen a területen is egyre inkább összhangba kerüljön az Európai Unió normáival. A változtatások kifejezetten alkalmazkodnak az EU-s Fehér Könyv ez irányú ajánlásaihoz.

A magyar vállalkozások számára már ismertté váltak a közösségi versenyjogi szabályok. Ugyanakkor évek kérdése lehet, amíg megtanulják azokat a piaci "viselkedési" magatartásokat, amelyek gyakran hallgatólagosak ráadásul. E miatt előnyben vannak a multinacionális vállalatok, hiszek ők már ismerik ezeket a szabályokat. A vállalatok szempontjából nézve az Európai Uniós joganyag kiterjedt, gyorsan változó, de ami talán a legfontosabb, hogy a jogalkalmazó szervek keményen végre is hajtatják a jogszabályokat. Ugyanekkor a közösség versenypozíciójukat féltő vállalatai erősen figyelik majd, hogy magyar konkurenseik betartják-e ugyanazokat a szabályokat, amelyeket nekik tisztelni kell.
Magyarországon a munkaerő tekintélyes hányadát közepes és kisebb méretű vállalatok foglalkoztatják. Számukra kellemetlen meglepetés lehet az igazi uniós verseny. Ne áltassuk magunkat a szép makromutatókkal, e cégek többsége ma úgy versenyképes, hogy nem foglalkozik az uniós normáknak megfelelő környezetvédelmi előírások megtartására csakúgy, mint a munkaerő uniós szintű javadalmazására. Vannak, akik szerint az új tagországok versenyétől tartó német és osztrák gazdaságpolitikának éppen a belépés meggyorsítása lenne a feladata. A belépés után ugyanis ezek a versenyelőnyök elillannak, és a magyar (lengyel, cseh) cégeknek is jócskán megdráguló inputokkal kell versenyképes kibocsátást produkálniuk.

Az állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezések a versenyjog igen fontos részét képezik, hiszen a tagállamok által a vállalatoknak adható pénzügyi segítség nagyságáról és formájáról szól. Amíg az Európai Unióban a legnagyobb visszhangot a fúziók és kartellek hozzák, addig Magyarországon az állami támogatások formája a leglényegesebb pont, és többen vízválasztó témakörként emlegetik. Magyarország - az Európai Unióhoz történő csatlakozás kapujában - alig több mint 10 millió eurós beruházás ellenében egyedülálló lehetőséget kínál a befektetőknek: 100 százalékos társaságiadó-kedvezmény illeti meg 2011-ig azokat, akik még a csatlakozás előtt megszerzik a jogot a kedvezményre, ráadásul ehhez még jelentős kedvezmény társulhat a helyi iparűzési adó terén is. Az unió bürokratikus eljárásait jól ismerő multinacionális cégeknek bizonyára nagy ajándék, hogy a jelenlegi beruházási kedvezményekhez nincs, s még sokáig talán nem is lesz szükség egyedi kérelmek fogalmazására és pályázati programok összeállítására sem. Az uniós szabályok szerint a hatályos magyar törvényben meglévő beruházási adókedvezmények is működési támogatásnak minősíthetők, ami viszont összeegyeztethetetlen az úniós versennyel.
A versenyjogi fejezet lezárása már csak azért sem ígérkezik könnyű feladatnak, mert az unió szerint a tagjelöltek már az 1994-ben hatályba lépett Európai Megállapodásban vállalták, hogy a csatlakozásig nemcsak átveszik a közösség versenyjogi szabályait, hanem már a tagság elnyerését megelőzően 100 százalékig végre is hajtják azokat. Magyar részről viszont úgy vélik, hogy az egyezmény csak a belépés napjától ír elő teljes alkalmazási kötelezettséget.

 

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!


 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

© 2003-2004 Européer.hu | europeer@np.hu