22. Versenyjog és
versenypolitika
A versenypolitika az EU egyik legvitatottabb,
legellentmondásosabb politikája, amely látványos és mindennapos,
mégis értelmezési problémákba ütközik, amikor hatáskörét,
céljait és eredményeit vizsgáljuk. A verseny az alapfeltétele
minden egészséges gazdaságnak, ezért magától értendően a közös
piac is ezt kívánta meg. A verseny a mozgatója az innovációnak,
technikai fejlődésnek, és ezért magának a gazdasági
növekedésnek, ami pedig a társadalom jótétét eredményezi
általában. Tehát a versenypolitika érvényesülése a fogyasztók
érdeke.
A versenypolitika lényegében klasszikus közös politikaként jött
létre. Bár az EK szerződés a versenypolitikát szó szerint nem
közös politikaként határozta meg, de lefektette, hogy olyan
rendszert kell létrehozni, ahol piac nem torzul, és a közösségi
versenyt érintő minden döntés közösségi szintre került, a
tagállami hatóságok hatáskörében csak azok a kérdések maradtak
meg, amelyek kizárólag csak az adott tagállamban létező versenyt
érintik. Ez alapján tehát a versenypolitika egyértelműen közös
politikának tekinthető. Elkerülhetetlenül felmerül az EU- és a
nemzeti versenyszabályok közötti kapcsolat kérdése. Ugyan
meglepő módon kevés alkalma nyílt a Bíróságnak a kérdéses
kapcsolat tisztázására. Az EU- és a nemzeti versenyszabályok két
külön körben működnek: az előbbiek a Közösségen belüli
kereskedelemre vonatkoznak, az utóbbiak "nemzeten" belül
érvényesek. Az integráció mai képe miatt gondolható, hogy ritka
az olyan eset, amikor a törvénysértés nem lépi túl a nemzeti
szintet. Ennek ellenére elképzelhető, sőt nem egy alkalommal
megtörtént, hogy egy időben két eljárás is folyik egy vállalat
ellen. Egy a Bizottságtól, a másik a nemzeti versenyhivataltól.
Az elsődleges szabályok alapvetően három célkitűzést szolgáltak:
a versenyt korlátozó megállapodások elkerülése; a nagyobb
vállalkozások megakadályozása abban, hogy gazdasági
erőfölényükkel visszaéljenek; és bizonyos határokon belül
biztosítani, hogy az állami szektor is betartsa a
játékszabályokat.
Azóta további célkitűzések jelentek meg az egységes piac
megteremtésének érdekében. Első számú direktíva lett a kis-és
közepes méretű vállalkozások támogatása, amely a globlizációs
kihívásra mintegy válaszként fogalmazódott meg. A már említett
fogyasztóvédelem is megjelent, sőt kiteljesedésével ma már
önálló közös politika. A törvénytelen állami támogatás
szankcionálását is zászlajára tűzte a Bizottság.
Mindezek fényében nem véletlen tehát, hogy Magyarország EU-s
felkészülésének sem legegyszerűbb pontja a versenypolitika
közösségi joganyagának átvétele. Az elmúlt évek nagy magyar
gazdasági sikereként elkönyvelt, kelet-közép-európai
viszonylatban jelentős külföldi működőtőke becsalogatások is
tulajdonképpen ellentétesek az EU álláspontjával. Ugyanakkor a
közösségi versenyszabályozás szűkebb, mint a magyar, így még az
is elképzelhető, hogy idővel magyar nyomásra kerülnek be új
fejezetek az acquis communitaire-be.
A magyar versenypolitika 1990 és 1994 közötti első szakasza
egybeesett a külkereskedelem általános liberalizálásával. Mivel
a kormányzat formálisan 1994-ben terjesztette be csatlakozási
kérelmét, ezért 1995-től pedig a második fejlődési szakasz
feltétlenül azt szolgálja, hogy a hazai jogi szabályozás és a
gazdaságpolitika ezen a területen is egyre inkább összhangba
kerüljön az Európai Unió normáival. A változtatások kifejezetten
alkalmazkodnak az EU-s Fehér Könyv ez irányú ajánlásaihoz.
A magyar vállalkozások számára már ismertté váltak a közösségi
versenyjogi szabályok. Ugyanakkor évek kérdése lehet, amíg
megtanulják azokat a piaci "viselkedési" magatartásokat, amelyek
gyakran hallgatólagosak ráadásul. E miatt előnyben vannak a
multinacionális vállalatok, hiszek ők már ismerik ezeket a
szabályokat. A vállalatok szempontjából nézve az Európai Uniós
joganyag kiterjedt, gyorsan változó, de ami talán a
legfontosabb, hogy a jogalkalmazó szervek keményen végre is
hajtatják a jogszabályokat. Ugyanekkor a közösség
versenypozíciójukat féltő vállalatai erősen figyelik majd, hogy
magyar konkurenseik betartják-e ugyanazokat a szabályokat,
amelyeket nekik tisztelni kell.
Magyarországon a munkaerő tekintélyes hányadát közepes és kisebb
méretű vállalatok foglalkoztatják. Számukra kellemetlen
meglepetés lehet az igazi uniós verseny. Ne áltassuk magunkat a
szép makromutatókkal, e cégek többsége ma úgy versenyképes, hogy
nem foglalkozik az uniós normáknak megfelelő környezetvédelmi
előírások megtartására csakúgy, mint a munkaerő uniós szintű
javadalmazására. Vannak, akik szerint az új tagországok
versenyétől tartó német és osztrák gazdaságpolitikának éppen a
belépés meggyorsítása lenne a feladata. A belépés után ugyanis
ezek a versenyelőnyök elillannak, és a magyar (lengyel, cseh)
cégeknek is jócskán megdráguló inputokkal kell versenyképes
kibocsátást produkálniuk.
Az állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezések a versenyjog
igen fontos részét képezik, hiszen a tagállamok által a
vállalatoknak adható pénzügyi segítség nagyságáról és formájáról
szól. Amíg az Európai Unióban a legnagyobb visszhangot a fúziók
és kartellek hozzák, addig Magyarországon az állami támogatások
formája a leglényegesebb pont, és többen vízválasztó témakörként
emlegetik. Magyarország - az Európai Unióhoz történő csatlakozás
kapujában - alig több mint 10 millió eurós beruházás ellenében
egyedülálló lehetőséget kínál a befektetőknek: 100 százalékos
társaságiadó-kedvezmény illeti meg 2011-ig azokat, akik még a
csatlakozás előtt megszerzik a jogot a kedvezményre, ráadásul
ehhez még jelentős kedvezmény társulhat a helyi iparűzési adó
terén is. Az unió bürokratikus eljárásait jól ismerő
multinacionális cégeknek bizonyára nagy ajándék, hogy a
jelenlegi beruházási kedvezményekhez nincs, s még sokáig talán
nem is lesz szükség egyedi kérelmek fogalmazására és pályázati
programok összeállítására sem. Az uniós szabályok szerint a
hatályos magyar törvényben meglévő beruházási adókedvezmények is
működési támogatásnak minősíthetők, ami viszont
összeegyeztethetetlen az úniós versennyel.
A versenyjogi fejezet lezárása már csak azért sem ígérkezik
könnyű feladatnak, mert az unió szerint a tagjelöltek már az
1994-ben hatályba lépett Európai Megállapodásban vállalták, hogy
a csatlakozásig nemcsak átveszik a közösség versenyjogi
szabályait, hanem már a tagság elnyerését megelőzően 100
százalékig végre is hajtják azokat. Magyar részről viszont úgy
vélik, hogy az egyezmény csak a belépés napjától ír elő teljes
alkalmazási kötelezettséget.
Vissza a Tanfolyam
tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online oktatójától!
|