valaki
  
MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 


web
européer.hu

 

EU TANFOLYAM

2. Az egyesülési folyamat napjainkig

Európa együttműködésének, integrációjának gondolata már az I. világháború végével napvilágot látott, amikor Coudenhove-Kalergi gróf, osztrák szociológus útjára indította a páneurópai mozgalmat. A vámok megszüntetése, a közös kereskedelmi jog, a kisebbségvédelem, a politikai nézeteltérések kiküszöbölése voltak a főbb céljai a Páneurópai Uniónak, amelynek ötletét Aristide Briand terjesztette el a Népszövetségben. A páneurópai mozgalommal párhuzamosan működött az 1930-as években az Európai Egyesült Államok létrehozását szorgalmazó mozgalom. Azonban Németországban alapvető politikai változások vették kezdetüket, a páneurópai mozgalom sorvadásnak indult. Amikor már éppen talpra állt volna a világgazdaság, megindult a fegyverkezés, és 1939-ben kirobbant a második világháború.

            1945 tavaszán véget ért az emberiség eddigi legtöbb vér- és anyagi áldozattal járó háborúja. Meg kellett kezdeni a gazdaságok helyreállítását, az országok újjáépítését. A nyugat-európai országokat először az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC) hozta össze, amely az USA által nyújtott Marshall-segély ügyeit bonyolította. 1949-ben Londonban létrehozták az Európa Tanácsot, Európa politikai és szellemi öröksége védelmében. Ám e szervezet eredményei messze elmaradtak az elvárásoktól. Csak most, napjainkban játszik egyre jelentősebb szerepet a strasbourgi székhely Európa Tanács.

            Európa integrációjának első igazi jele a Robert Schuman francia külügyminiszter által javasolt, Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) felállítása volt. 1951-ben hat ország - Franciaország, Németország, Olaszország, és a három, egymással vámuniót alkotó Benelux-állam aláírta a Montánuniót alapító Párizsi Szerződést. A Montánunió létrejöttében az a korszakalkotó, azzal vált egy európai integráció tényleges kezdetévé, hogy - Jean Monnet, a francia kormány tanácsadójának szavaival - megbontotta "a nemzeti szuveneritás falát".

Nyugat-Európa integrációja - a már említett hat ország részvételével - 1958-ben újabb állomásához érkezett: érvénybe léptek az 1957. március 25-i Római Szerződések, tehát megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergia békés felhasználását felügyel, és a kutatásokat elsegít EURATOM. Az EGK alapvető célkitűzései között szerepelt a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása, a gazdasági stabilitás elmozdítása, az életszínvonal emelése, valamint a tagállamok közötti minden irányú kapcsolatok fejlesztése.

A Montánunió, az EGK, és az EURATOM minisztertanácsai 1967. június 27-én megtartották utolsó üléseiket, majd július 1-én hatályba lépett a három eddigi európai közösség egyesülése Európai Közösséggé, amely az EU tényleges elődjének tekinthet. Az EK katonai védelmében a NATO-val együttműködő Nyugat-európai Uniónak (WEU) szántak fontos szerepet.

A gazdasági és társadalmi kohézió elmélyítése érdekében a brüsszeli bizottság úgynevezett f közösségi célkitűzéseket határozott meg a következő témakörökben: mezgazdaság, halászat, környezetvédelem, energiagazdálkodás, közlekedés és infrastruktúra, piaci verseny, szociálpolitika és fogyasztóvédelem. Ezek a területek - a tervek szerint - kiemelt Közösségi támogatásban részesülnek a strukturális alapokon, illetve a különféle közös programokon keresztül.

A Közösség taglétszáma 1973-ben hatról kilencre emelkedett az Egyesült Királyság, Írország és Dánia belépésével. Immár óriási erőt jelentett az EK: lakosainak száma meghaladta a negyedmilliárdot, a kilenc ország a világkereskedelemben 40 százalékkal részesedett, bruttó nemzeti termékük 775 milliárd dollár volt 1973-ban. A EK bővülésével párhuzamosan haladt annak elmélyítése. Az 1968 nyarán megvalósult a vámunió, azaz a tagországok közötti kereskedelem mentessé vált a vámoktól és a mennyiségi korlátozásoktól. Ebben az évben még kiépül az EK közös agrárpolitikája, a CAP bonyolult rendszere. 1979-ben létrehozták az Európai Monetáris Rendszert, így a tagállamok elérték a monetáris együttműködés egy új szakaszát: bevezették az ECU-t, az európai közös elszámolási egységet. Közben az élet minden területén megjelentek a közösségi szabályozások, közös politikák.

Görögország 1981-ben nagyon rövid átmeneti periódus után az EK tagja lett, ám ez az idő rövid volt az EK versenyére való felkészülésre. A diktatúrák alól a hetvenes évek közepén kiszabadult Spanyolország és Portugália esetében már hosszabb igazodási időt hagytak, s ez a két állam csak 1986-ban vált taggá. Mindhárom ország jelenléte azonnal megmutatkozott a szociális és regionális alap kiadásaiban, valamint a CAP megnövekedett kiadásaiban. 1986. május 17-én aláírják az Egységes Európai Okmányt is: a tagállamok kiszélesítik az EK integrációs jogköreit, elhatározzák az egységes belső piac létrehozását 1992-re, kifejezik a monetáris unió megteremtésének szándékát, meghatározzák az új Regionális Alap tevékenységi körét.

1993. november 1-én hatályba lépett az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés. Ez évben valósult meg az egységes belső piac is, amely a közös piacnál fejlettebb fokozat, mivel az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlása elől már az adminisztratív akadályok is eltűntek. 1995-től az Európai Unió fogalom tizenöt ország együttműködését jelenti, miután Ausztria, Finnország és Svédország is teljes jogú tagjává vált az EU-nak. 1995. március 26-án bár, ötéves késéssel, de életbe lép a Schengeni Egyezmény, amelynek értelmében a részt vevő országok közös határain megszűnik az EU-állampolgárok ellenőrzése.

Ez a jelenlegi bővítési folyamat már most is minden korábbi EU-bővítéstől különbözik. Elég ha csak az egyszerre belép országok számát nézzük. Eddig maximum három ország lépett be egyszerre, most pedig nagy valószínűséggel ez a szám akár 6-10 is lehet. Ám mégsem ettől lesz más ez a mostani bővítés, hanem a tagságra váró országok eltérő kulturális szokásai, gazdasága, éghajlata, történelmi múltja miatt is. Más volt a helyzet 1973-ban, 1986-ban, vagy éppen 1995-ben: az egyes tagjelölteknek közel hasonló gazdasági és társadalmi-kulturális berendezkedése volt. Hasonló problémákkal küszködtek, a gazdaság ugyanazon területein voltak hiányosságaik.  Az eddigi bővítések során a kialakult "bipoláris Európa" megtartását, sőt ennek elmélyítését vették figyelembe, a mostani bővítés pedig már éppen ezt kívánja megszüntetni.

 

1951 - Montánunió

1957 - Római Szerződés ---> Európai Gazdasági Közösség

1967 - Európai Közösség

1968 - Vámunió életbelépése

1973 - Első bővítés: Egyesült Királyság, Írország, Dánia

1979 - Európai Monetáris Rendszer és az ECU

1981 - Második bővítés: Görögország

1986 - Harmadik bővítés: Spanyolország, Portugália

1986 - Egységes Európai Okmány

1993 - Maastricthi Szerződés ---> Európai Unió létrejötte

1995 - Negyedik bővítés: Finnország, Svédország, Ausztria

1995 - Schengeni Egyezmény életbelépése

1996 – Amszterdami szerződés

2002 - Útjára indul az euró

 

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!

 

hirdetés

 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

 

Hirdetés

 

hirdetés

 

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu