19. Pénzügyi támogatások az EU-tól (PHARE, SAPARD, ISPA)

Azt már említettük, hogy az Agenda 2000 már számolt a tagjelölt országokkal. Az Európai Tanács még Luxemburgban úgy döntött, hogy az előcsatlakozási segélyeket 2000-től jelentősen megnöveli. Az előcsatlakozási segélyek a felkészülésünkben nyújtanak elengedhetetlen segítséget, aminek nagy előnye, hogy célirányosan kell felhasználni arra, amire az EU szánja tulajdonképpen. A 90-es évek elejétől működő eredetileg Magyarország és Lengyelország számára létrehozott PHARE program mellett az Agenda 2000 két további programot hívott életre. Ezek sokkal eredményesebben mutatnak rá a speciális feladatokra azokon a területeken, amik később a strukturális és kohéziós alapok pénzeire pályáznak majd.    

Összességében úgy döntöttek, hogy a 7 éves költségvetési keretben három alapon keresztül évi 3,12 milliárd euróval támogatják a jelölt országokat. Ezekből a PHARE 30%-ban a társult államok közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményrendszerének fejlesztésére, 70%-ban pedig az acquis adaptálásával és alkalmazásával összefüggő területekre fordítható, évente 1,56 milliárd euró nagyságban. Emellett a két új, 2000-től működő alap közül a mezőgazdasági szerkezetváltásra létrehozott SAPARD (Special Accession Programme for Agricultural and Rural Development – Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program) keretében évente 520 millió euró, az infrastrukturális fejlesztéseket támogató program, az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) keretében pedig 1,04 milliárd eurót használhatnak fel a tagjelöltek.

Az ISPA kezelése lényegében azonos lesz a jelenlegi tagoknál alkalmazott kohéziós alapokéhoz, jelentős részben azért is, hogy a tagság idejére a belépő újoncok már kialakítsák az ehhez szükséges intézményi, jogi és személyi feltételeket, elsajátítsák menedzselési módszereit. A PHARE-keret voltaképpen az eddigi politika folytatását jelenti, némileg megemelt kerettel, elosztását tekintve egyre inkább decentralizált struktúrával, az odaítéléskor pedig azon elv érvényesítésével, hogy csak olyan projekt finanszírozható PHARE-alapból, amely kimutatható módon a majdani tagságra való felkészülést segíti valamely konkrét területen.

Az újabb tagfelvételre félretett - lekötött - pénzek (millió euróban)

Magyarország számára a közösségi támogatási politika fontossága abban csúcsosodik ki, hogy az EU- csatlakozást követően hozzáférhet az EK strukturális alapjainak (Európai Szociális Alap, Regionális Fejlesztési Alap, a Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap orientációs része, Halászati Alap) és a Kohéziós Alapnak a forrásaihoz. Ezen alapok forrásainak túlnyomó hányadát regionális címen, regionális programok keretében osztják el. A közösségi források fogadása, az arra való felkészülés ezért szükségessé teszi a magyar gazdaság, azon belül a régiók és kistérségek abszorpciós képességének a fokozását.

Az Európai Unió országelemzésére alapozott kormányzati értékelés szerint a jelenlegi információk alapján Magyarország a csatlakozását követően az agrárköltségvetésből 1 milliárd euróhoz, a strukturális alapokból – a források GDP-hez viszonyított arányának 4 százalékos plafonja miatt – mintegy 1,4 milliárd euróhoz, a belső piaci mechanizmusokfinanszírozásából néhány százmillió euróhoz fog jutni. Mindezek alapján várhatóan 2,5–3,1 milliárd euró bruttó pénzügyiforrás-beáramlással indokolt számítani. Ami a befizetési oldalt illeti, a többi tagországhoz hasonlóan várhatóan Magyarország is GDP-jének 0,6 százalékát fogja közvetlenül befizetni a közösségi költségvetésbe, ami kiegészül a vámok átutalásával. Ez jelenleg 550 millió euró körüli összeg. Mindez azt jelenti, hogy a belépés első éveiben (2006-ig) a nettó transzfer évi 2,0–2,5 milliárd euróra becsülhető. Minthogy az Európai Unióban nem bontották le a kedvezményezett országokra a keleti kibővülésre tervezett források nagyságát, az agrárszektorban pedig más bizonytalansági tényezőkkel is számolni kell, ezért az említett összegek csak a nagyságrendet érzékeltetik. Mindenesetre olyan forrástranszferről van szó, amelynek nagysága hasonló a külföldi működőtőke utóbbi évekbeli importjának méretéhez.

Az EU-konform magyar támogatáspolitika akkor javítja a térségi abszorpciós képességet, ha a forrásait azokra a területekre koncentrálja, ahol a regionális fejlődés tovagyűrűző hatásai a legkedvezőbbek. A javasolt prioritások, amelyek köré a külső forrásbevonás csoportosítható, a következők:

a) Infrastruktúra. A regionális kérdések megközelítését illetően az infrastruktúrát a következő három részre célszerű tagolni, és ezeket az elemeket célszerű fejleszteni:

1. fizikai infrastruktúra (utak, távközlés stb.);

2. tágan értelmezett információellátás;

3. szakképzés, továbbképzés.

b) Vállalkozói környezet. Itt a vállalkozások alapításához és folyamatos, hosszú távú működéséhez szükséges feltételek emelhetők ki. Adott régió vállalkozói környezetét minősíti

a munkaerőmegtartó képessége, aminek fejlesztése kiemelt feladat kell hogy legyen.

c) A dinamizmust fokozó gazdasági szerkezetet meghatározó tényezők. Ezek olyan ágazatokat,

alágazatokat, szakmakultúrákat, funkcionális és egyéb tevékenységi területeket jelentenek, amelyek fejlődése az akcelerátor- és a multiplikátorhatás révén a szűkebb és tágabb földrajzi környezet növekedését is gyorsítja. Nem célszerű kormányzati szinten prioritásként meghatározni iparágakat, ágazatokat, alágazatokat, ehelyett a más területekhez való illeszkedés sokrétűsége, a tovagyűrűző hatások intenzitása és kiterjedése miatt célszerű kiemelten ösztönözni a következő – részben funkcionális jellegű – tevékenységi területek fejlődését:

– élelmiszer-gazdaság, élelmiszer-gazdasági program;

– idegenforgalom, ami a belföldi turizmust is segíti;

– üzleti szolgáltatások (marketingkutatás, szoftverfejlesztés, informatikai, gazdasági,

jogi, műszaki, környezetvédelmi tanácsadás stb.);

– a vertikális kapcsolatok a fejlesztése;

– a beszállítói kapcsolatok fejlődésének ösztönzése, beleértve a bérmunka kiváltását.

d) Környezetvédelem. Tekintettel arra, hogy Magyarország lemaradása az EU mögött a környezetvédelem terén igen nagy, ilyen címen támogatás mind az elmaradott, mind a fejlettebb, dinamikus régiók számára igényelhető. A természet védelmét szolgáló általános célokon túlmenően – ilyen például a károsanyag-kibocsátás mérséklése, a mezőgazdasági higiénia stb. – a települési infrastruktúra fejlesztéséhez is bevonható ilyen jellegű külső forrás. Például gyakran a szennyvízkezelés és -tisztítás nagyobb probléma, mint a szennyvízcsatorna megépítése. Az infrastruktúra fejlesztéséhez a környezetvédelem címszó alatt is lehet közösségi forrásokat igényelni.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!