18. Felvételi eljárás

A felvételi eljárás a tagság feltételeinél alaposabban van szabályozva a Szerződésekben. E szerint a pályázó országnak a Európai Tanácshoz kell benyújtania belépési szándékát. A Tanács ezt követően felkéri a Bizottságot, hogy készítsen egy jelentést, úgynevezett országvéleményt a jelölt alkalmasságáról. A Tanács ezt figyelembe véve dönt a csatlakozási kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról.

Ez Európai Tanács 1994. június korfui csúcsértekezlete megelégedéssel vette tudomásul, hogy Magyarország és Lengyelország beadta csatlakozási kérelmét, és egyetértett azzal, hogy a Bizottság dolgozza ki a kérelmekkel kapcsolatos véleményét. Megismételték a koppenhágai kritériumok szükségességét, de azt is egyértelművé tették, hogy az újabb bővítésre csak akkor kerület sor, ha az EU korszerűsíti intézményi rendszerét, ami eredetileg 1996-ra volt célkitűzés.

Az Európai Tanács 1994. decemberi esseni értekezletén hozott határozat szerint a közép- és kelet-európai társult államokkal való csatlakozási tárgyalások megindításának feltétele azok megfelelő felkészülése a tagságra, továbbá az EU intézményi reformja, amely alkalmassá teszi a közösséget a kibővülésre. Döntöttek a belső piachoz való alkalmazkodást elősegítő fehér könyv kiadásáról. Az ajánlásgyűjtemény szerint a fő hangsúly a jogharmonizáción, a közösségi versenypolitikán, az állami támogatásokon van. Szintén határoztak a mezőgazdasági termékek kereskedelméről, ami megmutatta az elszántságot a bővítésre. Tovább bővítették az akkor már sikeresen működő PHARE programot. Az Európai Tanács 1995. júniusi cannes-i értekezlete jóváhagyta az Európai Bizottság fehér könyvét a közép- és kelet-európai országok belső piaci integrálódásának javasolt munkaprogramjáról.

Az Európai Tanács 1995. decemberi madridi értekezlete felkérte a Bizottságot, hogy dolgozza ki a csatlakozni kívánó országokra vonatkozó véleményét (az avis-t), továbbá mérje föl, milyen hatásokkal jár a keleti kibővülés az EU egyes politikáira.

A Bizottság 1996 áprilisában részletes kérdőívet küldött a jelölt országoknak, s válaszaik elemzésével kívánta megítélni a csatlakozásra való alkalmasságukat. Véleményét az 1997 júliusában kiadott Agenda 2000 című dokumentumához csatolta, egyidejűleg elemezve a kibővülés és az elmélyülés feltételeit. Magyarország felkészülését jónak ítélte. Az Agenda 2000 tehát az első olyan uniós dokumentum, amely már egy kibővült EU-val számol a jövőben. Sőt a 2000-2006-ig tartó pénzügyi keret tárgyalásakor már megjelentek a bővítés költségei is.

Az Európai Tanács 1997. decemberi luxemburgi értekezletén meghatározta, hogy az EU-ba belépni kívánó mely közép- és kelet-európai országokkal kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások. A csatlakozási tárgyalások hivatalosan a tagállamok és a jelölt országok kormányai között bilaterális alapon folynak. Hosszukra és tartalmukra nincsen konkrét szabályozás. A tárgyalások lezárultát megelőzően, még a csatlakozási szerződések ratifikálása előtt az Európai Parlamentnek is jogában áll megvétózni egy jelölt csatlakozását. És még csak ezután következik a tagjelölt ország népszavazása (nem kötelező, de szokás), majd a tagországok nemzeti parlamentjeinek ratifikálása. Mindezek miatt jól látható, hogy sok buktató lehet az úton annak ellenére, hogy a célok ismerete miatt a legtöbb jóváhagyás formalitás csupán.

1998 márciusában megnyitották az ún. Európai Konferenciát, s ezzel megindult a csatlakozási folyamat. A 11 jelölt ország közül – Ciprus mellett – a legfelkészültebbnek ítélt öt országot (Csehországot, Észtországot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovéniát) a tárgyalások első körébe sorolták, Bulgáriát, Lettországot, Litvániát, Romániát és Szlovákiát a második körbe. Azóta ezeket a csoportok megszűntették 1999-ben Helsinkiben és minden országot egyénileg értékelnek. Ezzel megegyező egyébként a még Agenda 2000-ben létrejött Csatlakozási Partnerség, amely egyéni felkészültség alapján határozz meg programokat a csatlakozó országoknak.

A csatlakozási tárgyalások szerkezete két részből áll, egy felvezető szakaszból (a közösségi joganyag áttekintése), valamint a konkrét érdemi tárgyalásokból. Érdemi tárgyalásra csak a joganyag áttekintése (acquis screening) után kerülhet sor értelemszerűen. Ezekhez tárgyalási álláspontot, úgynevezett pozíciópapírokat kell készíteni. Az EU vitára szánt pozíciópapírjait a Bizottság készíti el, de a tagállamok fogadják el konszenzussal. Egy adott fejezet akkor zárul le, amikor már egyik oldalon sem maradt vitatott pont, vagy pedig azon felmentés, vagyis derogáció igénylésével megegyeznek. A fejezeteket minden esetben csak ideiglenesen zárnak le. Alapvetően a tárgyalásokra jellemző a rövidség, ámde a maximális kompromisszumkészség.

1999-ben Helsinkiben kinyilvánították, hogy az EU bővítéshez szükséges intézményi reformját le kell zárni 2002 végére, így a csatlakozás lehetséges 2003. január elsején.

Valóban objektíven nézve a folyamatokat, a Helsinki volt az utolsó nyugodt csúcstalálkozó tagországoknak és tagjelölteknek egyaránt. 2000-ben már a Nizzai Szerződés előkészületei folytak, amely az intézményi reformok és a költségvetés miatt soha nem érzett feszültségeket hoztak a színre a tagországok között. Továbbá a tény, hogy mindezt 12 ország csatlakozási kérelme tetőzi, mondhatni ismételten megmutatta a nemzeti érdekek súlyát. A tagjelöltek pedig féltették pozícióikat a másik 11-től, féltek a Big Bangtől (nagycsoportos bővítés) és kezdték unni a folyamatos ígérgetéseket. Az elégedetlenség már felső szintén is megjelent.

2002. decemberében Nizzában a csúcs elsődleges jelentősége volt, hogy lezárta a tagállamok által a bővítés előfeltételének tartott intézményi reformokat. Bővítési menetrendet határoztak meg, és végül kizárták a Big Bang lehetőségét azzal, hogy megerősítették az egyenlő elbírálás elvét.

A nizzai döntések pozitív iránya már 2001-ben megmutatkozott a csatlakozási tárgyalásokon. Jobb lehetőségek nyíltak az igazán nehéz fejezetek lezárására is, minta környezetvédelem, tőke szabad mozgása, személyek szabad mozgása. 2001. júniusában pedig a göteborgi csúcs kimondta: a csatlakozási tárgyalásokat 2002-ben lezárják, 2004-ben pedig a csatlakozás lehetséges, sőt cél a 2004-es európai parlamenti választások miatt. 

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!