17. A
kapcsolatfelvételtől a társult tagságig – csatlakozási
kritériumok
Magyarország közeledése Nyugat-Európa felé már valamivel a
rendszerváltozás előtt megindult, igaz, akkor még csak
csoportosan (akkor is csoportosan): 1988 júniusában aláírták a
KGST és az EK közös nyilatkozatát, amely szerint “...
a felek fejleszteni fogják az
együttműködést az illetékességüknek megfelelő és a közös
érdekeket képviselő területeken ...”. A KGST nem kívánt
kereskedelempolitikai megegyezést. Ez lett
volna pedig a fontos.
Az 1990. évi rendszerváltozás után, a szabadon választott magyar
Országgyűlés valamennyi pártja egyetértett abban, hogy a magyar
politika prioritása – a demokrácia, a piacgazdaság és a jogállam
kiépítése mellett – az Európai Közösségekhez való csatlakozás.
A gyors kelet-közép-európai változásokra
az Európai Közösség villámgyorsan képes volt válaszolni, hiszen
az Európai Tanács 1990. áprilisi dublini értekezletén elfogadták
a Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal
megkötendő társulási megállapodások előkészítésére irányuló
kezdeményezést. A magyar kormány az EK-hoz
intézett memorandumában kifejtette, hogy mind a kontinens
korábbi mesterséges szétválasztásának megszüntetése, mind
Magyarország biztonsági, politikai és gazdasági érdekei igénylik
az EK-tagsághoz vezető társulási megállapodás gyors megkötését.
A társulási megállapodásokat már nemcsak az EGK, hanem a három
Közösség és a tagállamok kötötték meg, és ezeket –
megkülönböztetendő az EK egyéb
társulási megállapodásaitól – Európai Megállapodásnak nevezték
el. A magyar–EK Európai Megállapodást 1991. december 16-án írták
alá. Létrehoztak egy a kereskedelempolitikai részt felölelő
ideiglenes megállapodást is. Erre azért volt szükség és utólag
igazolt is, mert várhatóan hosszú ideig eltartott a tagországok
ratifikációja. Miután a magyar Országgyűlés, az Európai
Parlament és az EK akkori 12 tagállamának parlamentjei
ratifikálták, 1994. február 1-jén lépett életbe a szerződés.
A közép- és
kelet-európai országok csatlakozásának jogi értelemben már ekkor
nem lett volna semmi akadálya, ha csak az nem, hogy ez egyes
csatlakozási szerződéseket minden tagállamnak és a belépő
országnak is ratifikálnia kell. A valóságban ugyanakkor az
Európai Unióhoz csatlakozni egy jóval bonyolultabb folyamat. A
jelölt országnak és a tagállamoknak egyaránt felmerülő
gazdasági, intézményi, jogi alkalmazkodási és egyéb jellegű
feltételei vannak, amelyek ugyan nincsenek a Szerződésben
lefektetve, mégis politikai értelemben annál meghatározóbb
szerepük van. Ezért volt szükséges, hogy ez EU ezeket a
feltételeket meghatározza. Az 1993-ban elfogadott Koppenhágai
kritériumok ezt a cél szolgálták.
A
koppenhágai kritériumok a következők:
-stabilan
működő demokratikus intézményrendszerrel kell bírnia, amely
garantálja a jogállam és az emberi jogok tényleges
érvényesülését, és biztosítja a kisebbségek védelmét, jogaik
tiszteletben tartását ------- ezek a politikai kritériumok.
-Működő
piacgazdasággal kell bírnia és
képesnek kell lennie megbirkózni az Unióban meglévő piaci erők
versenyével ------- gazdasági kritériumok
-Képesnek kell
lennie eleget tenni a tagságból származó kötelezettségéknek (ami
az acquis
communitarie adaptálását és alkalmazását jelenti),
beleértve a politikai, valamint a gazdasági és monetáris unió
céljait is (jogi, intézményi kritériumok)
A koppenhágai
kritériumok egy politikai deklarációnak tekinthetőek, amelynek
különös jelentősége, hogy az EU története során először
fogalmazta meg egy csatlakozni kívánó
országcsoport számára a belépés feltételrendszerét.
Ugyanakkor semmi újat nem hozott létre mindezzel az Unió, hiszen
ezek a normák benne foglaltatnak már a Római szerződésben is.
A koppenhágai
kritériumok további érdekessége, és ami talán gazdasági
szempontból jelentősnek hat, hogy most először határoztak meg
gazdasági kritériumokat, mutatva ezzel a tagjelöltek erős
lemaradását. Évekkel azelőtt még Portugália és Spanyolország
esetén sem voltak ilyenek, inkább csak a politikai
demokráciát fenyegető tényeket
vizsgálták, mint politikai kritérium.
A döntések
stratégiai hordereje mindenképpen hozzájárult a politikai
demokratizálás megszilárdítása, a biztonság fokozása és a
külföldi tőkebeáramlások vonzása szempontjából.
Vissza a Tanfolyam
tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online oktatójától!
|