14. Pénzügyi
integráció
A pusztán piaci integrációs
formáknak (vámunió, közös piac, egységes piac) is többnyire
monetáris összefüggései vannak.
A Római Szerződés az áruk, a
szolgáltatások, a tőke és a munkaerő egységes elvek szerint
működő közös piacának a kialakítását írta elő. A szerződés
ténylegesen a közös árupiac létrehozásának szentelte a
legnagyobb figyelmet, így a konkrét feladatok is elsősorban e
célt szolgálták.
A vámunióval kapcsolatosan
kezdettől fontosnak tekintették a fizetési mérlegek egyensúlyban
tartását és az árfolyamok stabilitását, hiszen elvileg fennállt
a lehetőség, hogy a vámok védelmi hatását azok leépítése után az
árfolyamok változtatásával helyettesítsék.
A közös piac keretében a
tőkemozgások liberalizálása felvetette minden
árfolyam-szabályozás felszámolásának szükségességét, de a
legtöbb tagországban a tőkeáramlások (főként spekulatív)
bizonyos korlátozását a fizetési mérlegek védelmében elismerték.
Az egységes piac mellett az árfolyamok stabilitása még
határozottabb cél.
Mindezek miatt a monetáris és
gazdasági unió (EMU) gondolata több évtizede foglalkoztatja a
szakembereket az EU (korábban Európai Közösségek) országaiban.
Az EK-ban már a rögzített árfolyamrendszer széthullásával
egyidejűleg szóba került a nemzeti valuták árfolyamának
rögzítése, és később, erre építve, egy közös pénz esetleges
létrehozatala. A hetvenes évektől kezdődően a valutakígyó, majd
az Európai Monetáris Rendszer (EMS) és a már említett ECU
létrejötte jelzi a monetáris integráció fejlődését.
A
Tanács 1971 márciusában döntött egy Werner-tervnek nevezett
tervezet első szakaszának beindításáról, anélkül, hogy a második
és a harmadik szakaszra vonatkozóan (a gazdaságpolitikai
koordináció tartalma, intézményi keretei, új intézmények
hatásköre, az alapszerződés módosítása stb.) a tagországok
kötelezettséget vállaltak volna. A Werner-terv az
ingadozási sáv fokozatos szőkítése révén kívánt eljutni a
végérvényesen rögzített árfolyamokhoz, melyek mellett az
egységes közös valutára való áttérés egyszerű technikai feladat
lett volna.
Hosszas előkészítő tárgyalások után 1977 decemberében, az
Európai Tanács brüsszeli értekezletén született meg a döntés az
Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System – EMS)
létrehozásáról. Az EMS három pillére: a közös valuta, az ECU (European
Currency Unit – európai valutaegység), az árfolyam-mechanizmus
(Exchange Rate Mechanism – ERM).
A
valutáris integráció következő szakasza a J. Delors bizottsági
elnök irányításával megszületett terv kidolgozásával, ill. a
Maastrichti Szerződés megkötésével indult. 1991 végén a
hollandiai Maastrichtban megrendezett EK-csúcson fogadták el azt
az intézkedéscsomagot, amely legkésőbb 1999-ig monetáris unió
létrehozását tűzte ki célul. A csomagtervben elfogadták a
megvalósítás menetrendjét és az úgynevezett
konvergenciakritériumokat, valamint Nagy-Britannia számára olyan
klauzulát, ami lehetővé teszi, hogy saját elhatározása alapján
csatlakozhasson az EMU-hoz.
A konvergenciakritériumok a
következők:-
Stabilitás: a fogyasztói árszint emelkedése a három
legalacsonyabb rátájú ország átlagos árindexétől
legföljebb 1,5%-kal térhet el. (A számítást a
megelőző egy évre végzik el.)
- Kamatpolitika: a
hosszú lejáratú kormánykötvények nominális kamatrátája a
három legstabilabb ország kamatlábszintjét legfeljebb
2%-kal haladhatja meg.
- Árfolyam-politika:
a valutaárfolyam a megelőző két éven át nem lépett ki
az induló központi árfolyam ERM által előírt ±2,25%-os
sávjából.
- Költségvetési
politika: az államháztartás
folyó deficitje a GDP 3%-át, ill. az adósságállomány a GDP
60%-át nem lépi túl. E kritérium rugalmasan alkalmazandó;
ha a deficit, ill. az adósságállomány hosszú távú trendje
csökkenő irányzatú, a magasabb ráta átmenetileg
elfogadható.
|
A maastrichti szerződésben
vállaltak szerint az EMU tagországainak össze kell hangolniuk
gazdaságpolitikájukat, elsősorban a monetáris és fiskális
politikájukat. A monetáris politikát minden más nemzeti vagy
EU-szintű gazdaságpolitikai és politikai döntéshozó szinttől
teljesen független rendszer alakítja majd: az Európai Központi
Bank (ECB) és az EMU-tagországok központi bankjai, a Központi
Bankok Európai Rendszere (KBER). A közös monetáris politika
legfontosabb irányító szervezete az ECB tanácsa, amelyben az
igazgatóság hat tagja mellett az EMU-tagországok központi
bankjainak elnökei vesznek részt. A monetáris politika
meghatározása és végrehajtása mellett a rendszer feladata a
valutapiaci műveletek végrehajtása, az EMU-tagországok
nemzetközi valutatartalékainak kezelése, a nemzetközi fizetések
garantálása és a pénzügyi rendszer felügyelete. A monetáris unió
területén az ECB kizárólagos joga az eurobankjegy kibocsátása.
1998 tavaszán született meg a döntés: 11 EU-tagország
részvételével az eredetileg kitőzött “végső határidőben” indul
az EMU utolsó szakasza. Bár a minősítés nem volt egyszerű
feladat, mivel a költségvetési politika teljesítménye több
tagországban is elmaradt az előre meghatározott szinttől, a
konvergenciakritériumok dinamikus értelmezésével végül is az
Unió tagjelöltjei közül Görögország és Svédország került a
várakozási listára. Az inflációs ráta megengedett maximuma, az
ún. referenciaérték 2,7% volt: a görög fogyasztói árindex
meghaladta az 5%-ot. A hosszú lejáratú kormánykötvények
elfogadható maximális kamatláb szintje 7,8% volt, Görögország
esetében elérte a 10%-os szintet. Az államháztartási deficit
értéke csak Görögország esetében haladta meg lényegesen (mintegy
1%-kal) a 3%-os előírást. A legnehezebb kérdést a tagországok
államadósság szempontjából történő minősítése jelentette. E
téren ugyanis nemcsak Görögország teljesítménye volt
kifogásolható. Belgium, Olaszország, Írország, Hollandia, Dánia,
Spanyolország, Svédország esetében jelentősen meghaladta az
államadósság/GDP érték a megkívánt 60%-ot, de némi többlet
Ausztriánál és Portugáliánál is jelentkezett. Svédország nem
teljesítette az ERM-ben való részvételre vonatkozó feltételt, és
jegybankjának függetlenségét illetően is aggályok merültek fel.
Végül az EMU végső szakaszában, és vele együtt az euró
bevezetésében szakaszának Nagy-Britannia, Dánia és Svédország
nem vesz részt.
Vissza a Tanfolyam
tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online oktatójától!
|