MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum

 

TANFOLYAM

12. Finanszírozás

Az Európai Gazdasági Közösség már az 1957-es megalakulásakor általános célul tűzte ki az egységes gazdaságpolitika kidolgozását. Ezen belül a legalaposabban a közös agrárpolitikát (Common Agricultural Policy - CAP) munkálták ki és valósították meg. A közösségi agrárpolitika jelentősége abban rejlik, hogy azonos kereteket biztosít a mezőgazdasági termelés, kereskedelem és támogatáspolitika számára. Az agrárpolitika átfogó – a megalkotása óta változatlan tartalmú – céljait az Európai Uniót létrehozó Római Szerződésben fogalmazták meg:

-a mezőgazdaság termelékenységének növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, a termelés racionális fejlesztésével és a termelési tényezők – elsősorban a munkaerő – optimális hasznosításával

-a jövedelmek növelésével méltányos és megfelelő életszínvonal biztosítása a mezőgazdaságban dolgozók részére

-a piacok stabilizálása

-az ellátás biztosítása

-az élelmiszerek reális fogyasztói ára

A fenti célok megvalósítására létrehozott közösségi agrárpolitika a következő elveken nyugszik:

-a piac egységessége

-a tagállamok közötti korlátozásoktól mentes kereskedelem

-a közösségi preferencia

-az EU-n belül megtermelt áruk előnyben részesítése az importtal szemben

-a pénzügyi szolidaritás

-az agrárpolitikai kiadások EU költségvetéséből finanszírozása

A közösségi agrárpolitika megvalósításának egyik alapvető elve a pénzügyi szolidaritás, más kifejezéssel az agrárpolitika körébe tartozó intézkedések közösségi finanszírozása. A piacszabályozási intézkedéseknél mindez gyakorlatilag 100 százalékos közösségi teherviselést jelent, a struktúrapolitikai támogatásoknál pedig 25–75 százalékos részfinanszírozást. A fennmaradó hányadot a tagállamok saját költségvetésükből fedezik.

Vegyük észre, hogy ez minden területre igaz, tehát nem csak az agrárpolitikáról van szó, csupán az a legnagyobb ilyen jellegű kiadás, ugyanis mindezen célok komoly támogatást igényelnek, ami pedig a közös költségvetésből jön. A Közös Agrárpolitika kiadásainak összetétele a 90-es években megváltozott, egyre csökkentek a termékpiac-szervezés támogatásai (pl. intervenció és exporttámogatás) és nőttek a termelési kárpótlás kiadásai.

A terméktámogatás ugyan abszolút értékben nõ, azonban az Unió bővülését is figyelembe véve a növekedés üteme lassul. Ez nemcsak a GATT Uruguay-i Fordulójának támogatáscsökkentő hatására történt. Az ok főként az EU agrártermékeinek világpiaci versenyképessége javításában és a bővülő élelmiszerfogyasztásban, illetve az adóterhek állampolgári könnyítésére irányuló törekvésben rejlik. A támogatott export korlátozása és az importlehetőség javulása szükségessé tette, hogy az EU bővítse korlátozó agrártermelési intézkedéseit.

Az Európai Unió regionális politikáinak fő finanszírozási forrásai a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásai, melyek felhasználásával az Unión belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentését célzó programokat finanszíroznak. A strukturális alapok képviselik a közösségi költségvetésben azt a hagyományos redisztributív funkciót, amely forrásokat áramoltat a gazdagabbaktól a szegényebbekhez.

A strukturális támogatások kiemelkedő fontosságú célja a termelők anyagi, jövedelmi helyzetének megerősítése a hatékonyság javításán keresztül. Az Európai Unió többféle eszközzel igyekszik e célt megvalósítani. Ezek között a leginkább előremutató – hiszen teljes mértékben a hatékony piacot és a versenyt szolgálja – a termelői csoportok, a termelői értékesítő szervezetek megalakulásának, működésének elősegítése. A kereskedelmi láncok megerősödésükkel domináns piaci szerepre törtek a termelőkkel szemben, így ellenük csak közös fellépéssel, szoros együttműködéssel lehet sikeresen védekezni.

A Strukturális Alapok összesen hét, úgynevezett célterület, célkitűzés keretén belül folyósítják támogatásaikat. Ezek a célkitűzések a következők:

-A gazdaságilag elmaradott régiók fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítése.

-Az ipari hanyatlás által súlyosan érintett régiók, határvidékek vagy kisebb térségek átalakítása.

-A hosszú távú munkanélküliség leküzdése, a fiatalok és a munkaerőpiacról kiszorult egyének munkába való beilleszkedésének könnyítése.

-Az iparban, a termelési rendszerekben végbemenő technológiai változásokhoz való alkalmazkodás elősegítése.

-A mezőgazdasági területek fejlődésének támogatása, a mezőgazdasági szerkezetátalakítás felgyorsítása a közös agrárpolitika reformjának keretén belül, valamint a mezőgazdasági területek fejlődésének és szerkezeti átalakulásának elősegítése, azaz a vidék fejlesztése.

-Az alacsony népsűrűségű területek támogatása (elsősorban Svédországot és Finnországot érinti).

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától! 


 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu