12. Finanszírozás
Az Európai
Gazdasági Közösség már az 1957-es megalakulásakor általános
célul tűzte ki az egységes gazdaságpolitika kidolgozását. Ezen
belül a legalaposabban a közös agrárpolitikát (Common
Agricultural
Policy - CAP) munkálták ki és valósították meg. A
közösségi agrárpolitika jelentősége abban rejlik, hogy azonos
kereteket biztosít a mezőgazdasági termelés, kereskedelem és
támogatáspolitika számára. Az agrárpolitika átfogó – a
megalkotása óta változatlan tartalmú –
céljait az Európai Uniót létrehozó Római Szerződésben
fogalmazták meg:
-a mezőgazdaság termelékenységének
növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, a termelés
racionális fejlesztésével és a termelési tényezők – elsősorban a
munkaerő – optimális hasznosításával
-a jövedelmek növelésével
méltányos és megfelelő életszínvonal biztosítása a
mezőgazdaságban dolgozók részére
-a piacok stabilizálása
-az ellátás biztosítása
-az élelmiszerek reális fogyasztói
ára
A fenti célok megvalósítására
létrehozott közösségi agrárpolitika a következő elveken
nyugszik:
-a piac egységessége
-a tagállamok közötti
korlátozásoktól mentes kereskedelem
-a közösségi preferencia
-az EU-n
belül megtermelt áruk előnyben részesítése az importtal szemben
-a pénzügyi szolidaritás
-az agrárpolitikai kiadások EU
költségvetéséből finanszírozása
A közösségi agrárpolitika
megvalósításának egyik alapvető elve a pénzügyi szolidaritás,
más kifejezéssel az agrárpolitika körébe tartozó intézkedések
közösségi finanszírozása. A piacszabályozási intézkedéseknél
mindez gyakorlatilag 100 százalékos közösségi teherviselést
jelent, a struktúrapolitikai támogatásoknál
pedig 25–75 százalékos részfinanszírozást. A fennmaradó hányadot
a tagállamok saját költségvetésükből fedezik.
Vegyük észre, hogy ez minden
területre igaz, tehát nem csak az agrárpolitikáról van szó,
csupán az a legnagyobb ilyen jellegű kiadás, ugyanis mindezen
célok komoly támogatást igényelnek, ami pedig a közös
költségvetésből jön. A Közös Agrárpolitika kiadásainak
összetétele a 90-es években megváltozott, egyre csökkentek a
termékpiac-szervezés támogatásai (pl. intervenció és
exporttámogatás) és nőttek a termelési kárpótlás kiadásai.
A terméktámogatás ugyan abszolút
értékben nõ, azonban az Unió bővülését is figyelembe véve a
növekedés üteme lassul. Ez nemcsak a GATT
Uruguay-i Fordulójának támogatáscsökkentő hatására
történt. Az ok főként az EU agrártermékeinek világpiaci
versenyképessége javításában és a bővülő
élelmiszerfogyasztásban, illetve az adóterhek állampolgári
könnyítésére irányuló törekvésben rejlik. A támogatott export
korlátozása és az importlehetőség javulása szükségessé tette,
hogy az EU bővítse korlátozó agrártermelési intézkedéseit.
Az
Európai Unió regionális politikáinak fő
finanszírozási forrásai a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap
forrásai, melyek felhasználásával az Unión belüli gazdasági és
szociális különbségek csökkentését célzó programokat
finanszíroznak. A strukturális alapok képviselik a közösségi
költségvetésben azt a hagyományos
redisztributív funkciót, amely forrásokat áramoltat a
gazdagabbaktól a szegényebbekhez.
A strukturális támogatások
kiemelkedő fontosságú célja a termelők anyagi, jövedelmi
helyzetének megerősítése a hatékonyság javításán keresztül. Az
Európai Unió többféle eszközzel igyekszik e célt megvalósítani.
Ezek között a leginkább előremutató – hiszen teljes mértékben a
hatékony piacot és a versenyt szolgálja – a termelői csoportok,
a termelői értékesítő szervezetek megalakulásának, működésének
elősegítése. A kereskedelmi láncok megerősödésükkel domináns
piaci szerepre törtek a termelőkkel szemben, így ellenük csak
közös fellépéssel, szoros együttműködéssel lehet sikeresen
védekezni.
A Strukturális Alapok összesen
hét, úgynevezett célterület, célkitűzés keretén belül
folyósítják támogatásaikat. Ezek a célkitűzések a következők:
-A gazdaságilag elmaradott régiók
fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítése.
-Az ipari hanyatlás által súlyosan
érintett régiók, határvidékek vagy kisebb térségek átalakítása.
-A hosszú távú munkanélküliség
leküzdése, a fiatalok és a munkaerőpiacról kiszorult egyének
munkába való beilleszkedésének könnyítése.
-Az iparban, a termelési
rendszerekben végbemenő technológiai változásokhoz való
alkalmazkodás elősegítése.
-A mezőgazdasági területek
fejlődésének támogatása, a mezőgazdasági szerkezetátalakítás
felgyorsítása a közös agrárpolitika reformjának keretén belül,
valamint a mezőgazdasági területek fejlődésének és szerkezeti
átalakulásának elősegítése, azaz a vidék fejlesztése.
-Az alacsony népsűrűségű területek
támogatása (elsősorban Svédországot és Finnországot érinti).
Vissza a Tanfolyam
tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online oktatójától!
|