MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 
 
 


web
européer.hu

 

KÁRPÁT-MEDENCE

"Vannak vidékek, gyönyörű tájak..."

2004. december 13.
-Szerb Attila

A közeli napokban az Európai Tanács szentesítheti Románia csatlakozási tárgyalásainak befejezését; – zöld utat adva ezáltal keleti szomszédunk 2007-es (esetleg 2008-as) csatlakozásának. Továbbra is nyitott – most már a magyar a belpolitikába is begyűrűző – kérdés ugyanakkor a verespataki bányászati beruházás sorsa.

Kocsis Tibor Új Eldorádó című alkotása egy felbomlóban lévő kisközösség: a verespatakiak mikrovilágába vezeti be a nézőt. A dokumentumfilm kezdő képe fentről közelít a ködbe burkolózó, idegen tájra, amely többé-kevésbé megismerhetővé és megérthetővé a terep bejárásának, feltérképezésének jellegzetesen szociográfiai gesztusa révén válik. Megtudhatjuk, a felkeresett helyi lakosok elmondják és megmutatják, hogy a kanadai Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) éppen „itt”, kívánja létrehozni Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányáját, ennek során majd „azokat” a sziklákat és hegyeket fogják felszámolni; valamint éppen „ezt” a völgyet elárasztva alakítanák ki az arany kinyerése során használt cianidok elhelyezésére szolgáló ülepítőtavat; – mindez pedig pár éven belül a falu, azaz lakóházaik, templomaik és temetőik  eltűnését vonja majd maga után.

A terepszemle egyik kitüntetett jelentőségű pontja a település főtere; egy-egy tematikus egység rendre innen kiindulva és ugyanide visszatérve válik végiggondolttá. A közösség társas életének korábban meghatározó színhelye – amely a múltban a vélemények és a piaci javak szabad cseréjét biztosította –, napjainkban, a házak megvételének eszközével végrehajtott térfoglalás talán legfontosabb célterülete a beruházó cég részéről. A diskurzusok lehetséges közegeinek felszámolódását bemutató Új Eldorádó – mint médium – tulajdonképpen nem is tesz mást, mint a megszólítások és megszólalások új fórumát hozza létre: „alternatív agorát” teremt a verespatakiak számára.    

Az így megkonstruálódó demokratikus közegben – és természetesen magában a film világában is –, a település lakói – a róluk szóló történet szereplőiként – saját maguk mesélnek életükről, álláspontjaikról, hagyományaikról, értékeikről és érzéseikről. Egyikük narratívája sem avatható kizárólagossá, hiszen nincs köztük olyan, akinek sorsa a többinél különlegesebb volna és mint ilyen, kiemelhető lenne. A szereplők – a saját közléseik tematizálásán túlmenően – az élettörténetüket, a település történelmét, valamint a román félmúltat értelmezik is; ők vezetik be az „aranykor” és az „aranyláz” metaforikus tartalmait, az „arany mint átok” paradoxont, miképpen a címadó „Új Eldorádó” összetétel is tőlük származik.

Az alkotás pluralizmusának további adaléka, hogy nem kizárólag a tervezett beruházás ellenzői szólalnak meg: ugyanezt a lehetőséget a projekttel – például az álláslehetőségek, a megélhetés miatt – egyetértők, az abba számtalan okból beletörődők; sőt, a kivitelezők is megkapják, – a néző számára rekonstruálhatóvá téve az ellentétek megképződésének folyamatát és azonosíthatóvá annak fő motívumait. A számtalan szemszög, álláspont némiképp talán túlzottan is véletlenszerűnek tűnő elrendezése következtében rendkívül sokféle és zavarba ejtően árnyalt összképet kapunk, amely összességében szerencsésen túlléphetővé teszi, hogy a verespataki esetről kizárólag leegyszerűsítő, a „lokálpatrióták” és a „gonosz kapitalisták” küzdelemére lecsupaszító interpretációk mentén beszéljünk. Az ellentmondásosság legeklatánsabb példájának talán az a részlet tekinthető, amelyben az élet folytathatóságának üzenetét hordozó esküvő és a könnyeivel küzdő menyasszony már-már megindító erejű képsorai után, egyből a vőlegény nagynénjének, a volt verespataki tanárnőnek – a távozást, a település odahagyását igenlő – súlyos identitásválságokat feltáró vallomása következik.

Az említett sokféleséget, a bonyolultságot csak tovább erősíti a film narrátorának tudatos háttérbe húzódódása: kizárólag a legszükségesebb információkat tolmácsolja, a helyneveket és feliratokat csak bemondja és nem mesél róluk. Ez a módszer, az így felfogott szenvtelenség kizárólag akkor törik meg, amikor a narrátor az RMGC által gazdagon kárpótolt, önkéntes kitelepülők köszönőleveleit olvassa fel, – jól érzékelhetően gúnyosan, az összekacsintás szándékával, harsány trombitakísérettel a háttérben.   

Az Új Eldorádó egyik jellegzetes eljárása az összehasonlítás, az összevetés, amelyek működtetése révén a néző asszociációkra sarkallható, összefüggések megtalálása, felfejtése és továbbgondolása felé mozdítható el. A dokumentumfilm két ilyen referenciapontot is nyújt. A közeli rézbánya bemutatása – a hegyek elbontásával járó – külszíni fejtésről alkotható fogalmakat alapozza meg, illetve az RMGC projektjének léptékét és paramétereit tudatosítja: a tervezett kráter kerülete 8 km, mélysége 400 méter lesz. A másik viszonyítási, vonatkoztatási alapot a 2000-ben történt tiszai ciánszennyezés felvételei jelentik. A film markánsan elkülöníthető alegységében – amely szervesen nem kapcsolódik a verespataki esethez –, egy példátlan ökológia katasztrófa forgatókönyve és következményei válnak – a sár, a vér és a haltetemek együttes látványának naturalisztikus képei alapján – megidézhetővé.   

A pusztulással és a pusztítással szembehelyezhető másik, azzal ellentétes pólust az élet kis pillanatainak, a hétköznapok apró csodáinak megjelenítése, a privát terek ősi szokásainak bemutatása alkotja. A kaszálás, a takarmány begyűjtése, a háziállatok etetése és terelése az utcákon, a fűsíp megfújása, vagy a lekváros palacsinta töltése egyaránt a létében fenyegetett béke időtlen rítusaivá, a nyugalom szelíd szertartásaivá avatódnak. Másrészt, az Új Eldorádó a szavakon túli nagy csendek és az elmondhatatlan fájdalmak, a kibeszélhetetlen keserűségek felszínre hozása után beálló, hosszú hallgatások filmje is. A közösség egészére kivetülő elhalkulás a gyermekét közel három évtizede elvesztő, utolsóként megszólaló özvegyasszony történetében válik uralkodó és kitörölhetetlen benyomássá. A jelenetben csak felvillan, ám kibontatlanul marad egy sors, – miközben a szoba kellékein lassan körbejáró kamera a befelé fordulás, a magány szigetébe bocsátja be a nézőt.

A dokumentumfilm műfajának egyik legkényesebb pontja hagyományosan az időkezelés mikéntjében rejlik. Miközben az Új Eldorádó kellő érzékenységgel rögzíti a jelen viszonyait és állapotát, nagy odafigyeléssel kezeli „volt” és a „lesz” kategóriáit is. A múltat felidéző gazdag fényképanyag alapján egy hajdan virágzó, felekezetileg és etnikailag sokszínű, multikulturális település válik rekonstruálhatóvá. A legrégebbi román településként számon tartott Verespatak római korig visszanyúló múltja és szellemisége elsősorban a közeli kamerafelvételek által bemutatott tárgyi kultúrában: kilincsekben, ablakokban és épülethomlokzatokban él tovább. Ezzel szemben, modellek és számítógépes animációk rajzolják elénk, illusztrálják az RMGC gyulafehérvári képviselőinek koncepciót, amelyek a nem is olyan távoli jövőben éppen a múlt kisajátítását és eliminálását, az egymást követő generációk láncolatának megszakítását vizionálják.

A radikális átalakítás előtt álló Erdélyi Szigethegység zöldellő havasi legelőit, felhőkből kiemelkedő hegycsúcsait, mélyben elnyúló völgyeit számtalan panoráma-felvétel, totál-kép láttatja. Külön kiemelendő az említett rézbánya képi megjelenítésekor alkalmazott fokozatos képi távolítás, amely a markológépet végül a külszíni fejtésű bánya azonosíthatatlan, távoli pontjává zsugorítja. Az ökológiai tudatosítás intenciója mellett Kocsis Tibor filmje persze elsősorban egy település önnön fennmaradásáért vívott küzdelmeit mutatja be; és miközben áttekinti a csatározások legfontosabb állomásait (falutanácsok, kollektív tiltakozások, az EP-delegáció fogadása, internetes portálok fenntartása), maga is a küzdők, a cselekvők egyikévé válik. Az Új Eldorádó a dokumentálás és a bemutatás eszközével – jelentősen meghaladva a puszta leleplezés igényét – a közösségvállalás talán leghitelesebb és legszimpatikusabb magatartását választja. A produktum: már-már kötelező darab minden kárpát-medencei mozilátogatónak.

 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu