Felszínre törő roma indulatok
Szlovákiában
2004. március
8.
Dömötör Csaba
Az
elmúlt hetek szlovákiai történései felszínre hozták a nagyszámú
kelet-európai cigányság problémáját; az egész kontinenst bejáró
erőszakos képsorok aligha hatnak nyugtatólag az uniós újoncokat
egyébként is gyanakvással szemlélő nyugat-európai
állampolgárokra.
Némiképp felületesen
megállapíthatjuk, hogy a „roma rebellió” elsőszámú oka a szlovák
kormányzat költségvetési hiányt lefaragni szándékozó pénzügyi
csomagja, aminek elsőszámú kárvallottja a mintegy 400 000 főt
számláló szlovák cigányság. A megszorítások elsősorban a
szociális juttatások megkurtításában jutnak érvényre; márciustól
nagymértékben csökken a sokgyermekes családok részére
biztosított családi pótlék összege, ennélfogva számos roma
közösség esetében valós veszélyként állhat elő a mindennapos
éhségérzet. Ez utóbbi viszont nagy úr, így voltaképpen nem is
csodálkozhatunk azon, ha az említett - legszegényebb -
társadalmi csoport szupermarketekben és kisboltokban "elégítette
ki igényeit". A éhség csillapításának radikális megoldása
ugyanakkor érthető okokból kifolyólag aligha legitimálódott a
szlovák „többségi társadalom” – és úgy általában Európa
szemében.
Elvonatkoztatva a valóban
súlyosnak ígérkező segély-elvonásoktól megállapíthatjuk, hogy a
zavargások a roma társadalom integrációjának kudarcaként is
értelmezhetőek. Nem mintha másutt sokkal kedvezőbb lenne a
helyzet, de – amint azt Teleki László magyar roma ügyekért
felelős államtitkár is hangsúlyozza – a többi országban, így
Magyarországon már a szocializmus évtizedei alatt megindultak a
romák felzárkózatását célzó programok. Pozsony viszont adós
maradt ezekkel a lépésekkel, amit az is érzékeltet, hogy a
számokat tekintve nagyobb cigány populációval rendelkező
Magyarországon „nincs benne a levegőben” a kelet-szlovákiai
események megismétlődésének veszélye.
A zavargás maga február 18-án
kezdődött, amikor is egy mintegy 80 főt számláló romákból álló
csapat fosztogatni kezdte egy levocai élelmiszerbolt polcait. Ez
a következő napokban más helyszíneken és más szereplőkkel
megismétlődött, így kisvártatva az állami hadsereg vette
kezelésébe az ügyet. A legsúlyosabb incidensek Trebisovban
történtek, ahol a feldühödött cigányság kövekkel és
üvegpalackokkal köszöntötte a helyszínre nagy erőkkel kivonuló
rendőri erőket. Az eredmény számos sebesült, tucatnyi őrizetbe
vétel, valamint a 3000 főt számláló városka hatóságok által
elrendelt körbekerítése. A lopások és az összetűzések
megközelítőleg 22 ezer dollárnyi kárt okoztak, nem is beszélve
Pozsony nemzetközi presztízsének vitathatatlan csorbulásáról. A
szlovák politikai elit most mérgelődhet azon, hogy hiába a
nemzetközileg is elismert, vitathatatlan gazdasági fellendülés;
északi szomszédunk most újból negatív szövegkörnyezetben kerül a
nyugati sajtótermékek címoldalára.
A Kelet-Szlovákiában tapasztalható
nyugtalanság egyesek szerint szoros összefüggésbe hozható az
uzsorások jelenlétével, akik nem ritkán 20-30%-os kamattal
hajtják be a javarészt megélhetési célzatból felvett
kölcsönöket. Számos megfigyelő egyenesen úgy látja, hogy a
romákat egyenesen ezek az uzsorások bujtották fel, mivel a
családi pótlék szerepét részben átvevő adókedvezmények
bevezetésével - mivel azok munkavégzéshez kötődnek – nem
jutatnának pénzhez a roma családok, így az uzsorakamatok sem
hajthatók be.
Mind Mikulas Dzurinda kormányfő,
mind Ludovit Kanik munkaügyi és szociális miniszter a gazdasági
változtatásokat kommentálva úgy érvelt, hogy véget kell vetni a
szlovákiai cigányság „államfüggőségének”. A zavargások
eredményeképpen azonban némiképp meghátrált a pozsonyi kabinet:
a jövőben 500 koronás támogatást folyósítanak a leginkább
rászorultak számára, ám kizárólag akkor, ha azok legalább heti
10 óra közmunkát végeznek. Ezenfelül sokasodnak majd a keleti
végek felé irányuló élelmiszersegélyek is.
Azt, hogy a sajnálatos események
nem maradtak visszhang nélkül a szomszédos országokban, hűen
tükrözi Prága reakciója. Stanislav Gros a határőrizet és a
szlovákok beutazási feltételeinek megszigorítását helyezte
kilátásba (számos kelet-szlovákiai roma csehországi rokonokat
tudhat magáénak). A többi térségbeli országban mindazonáltal
rendre megjelentek a szimpátiatüntetők a szlovák konzulátusok
előtt.
A legkeményebben valószínűleg a
brit sajtó fogalmaz, a The Economist már a január 15-i számában
„közeledő hordák” veszélyére hívta fel a szigetország
olvasóközönségének figyelmét. Egy minap napvilágot látott
kormányzati jelentés szerint London mintegy 15 ezer keleti –
ebből számos roma - munkavállalóra számíthat, ezért a parlament
egy, a szociális juttatásokat bizonyos feltételekhez kötő
törvény bevezetését fontolgatja.
Megfigyelők szerint a zavargások
bármikor kiújulhatnak, mivel a gazdasági megszorítások csupán
ezután lépnek életbe. Egy dolog mindenképpen bizonyos: a
romakérdés megoldásának kényszere mind Szlovákia, mind tágabb
környezete számára elsőrangú és megkerülhetetlen problémává
lépett elő.
A szlovák hadsereg addig is a helyszínen marad…
|