MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum

 

KÁRPÁT-MEDENCE

Felszínre törő roma indulatok Szlovákiában

2004. március 8.
Dömötör Csaba

Az elmúlt hetek szlovákiai történései felszínre hozták a nagyszámú kelet-európai cigányság problémáját; az egész kontinenst bejáró erőszakos képsorok aligha hatnak nyugtatólag az uniós újoncokat egyébként is gyanakvással szemlélő nyugat-európai állampolgárokra.

Némiképp felületesen megállapíthatjuk, hogy a „roma rebellió” elsőszámú oka a szlovák kormányzat költségvetési hiányt lefaragni szándékozó pénzügyi csomagja, aminek elsőszámú kárvallottja a mintegy 400 000 főt számláló szlovák cigányság. A megszorítások elsősorban a szociális juttatások megkurtításában jutnak érvényre; márciustól nagymértékben csökken a sokgyermekes családok részére biztosított családi pótlék összege, ennélfogva számos roma közösség esetében valós veszélyként állhat elő a mindennapos éhségérzet. Ez utóbbi viszont nagy úr, így voltaképpen nem is csodálkozhatunk azon, ha az említett - legszegényebb - társadalmi csoport szupermarketekben és kisboltokban "elégítette ki igényeit". A éhség csillapításának radikális megoldása ugyanakkor érthető okokból kifolyólag aligha legitimálódott a szlovák „többségi társadalom” – és úgy általában Európa szemében.

Elvonatkoztatva a valóban súlyosnak ígérkező segély-elvonásoktól megállapíthatjuk, hogy a zavargások a roma társadalom integrációjának kudarcaként is értelmezhetőek. Nem mintha másutt sokkal kedvezőbb lenne a helyzet, de – amint azt Teleki László magyar roma ügyekért felelős államtitkár is hangsúlyozza – a többi országban, így Magyarországon már a szocializmus évtizedei alatt megindultak a romák felzárkózatását célzó programok. Pozsony viszont adós maradt ezekkel a lépésekkel, amit az is érzékeltet, hogy a számokat tekintve nagyobb cigány populációval rendelkező Magyarországon „nincs benne a levegőben” a kelet-szlovákiai események megismétlődésének veszélye.

A zavargás maga február 18-án kezdődött, amikor is egy mintegy 80 főt számláló romákból álló csapat fosztogatni kezdte egy levocai élelmiszerbolt polcait. Ez a következő napokban más helyszíneken és más szereplőkkel megismétlődött, így kisvártatva az állami hadsereg vette kezelésébe az ügyet. A legsúlyosabb incidensek Trebisovban történtek, ahol a feldühödött cigányság kövekkel és üvegpalackokkal köszöntötte a helyszínre nagy erőkkel kivonuló rendőri erőket. Az eredmény számos sebesült, tucatnyi őrizetbe vétel, valamint a 3000 főt számláló városka hatóságok által elrendelt körbekerítése. A lopások és az összetűzések megközelítőleg 22 ezer dollárnyi kárt okoztak, nem is beszélve Pozsony nemzetközi presztízsének vitathatatlan csorbulásáról. A szlovák politikai elit most mérgelődhet azon, hogy hiába a nemzetközileg is elismert, vitathatatlan gazdasági fellendülés; északi szomszédunk most újból negatív szövegkörnyezetben kerül a nyugati sajtótermékek címoldalára.

A Kelet-Szlovákiában tapasztalható nyugtalanság egyesek szerint szoros összefüggésbe hozható az uzsorások jelenlétével, akik nem ritkán 20-30%-os kamattal hajtják be a javarészt megélhetési célzatból felvett kölcsönöket. Számos megfigyelő egyenesen úgy látja, hogy a romákat egyenesen ezek az uzsorások bujtották fel, mivel a családi pótlék szerepét részben átvevő adókedvezmények bevezetésével - mivel azok munkavégzéshez kötődnek – nem jutatnának pénzhez a roma családok, így az uzsorakamatok sem hajthatók be.

Mind Mikulas Dzurinda kormányfő, mind Ludovit Kanik munkaügyi és szociális miniszter a gazdasági változtatásokat kommentálva úgy érvelt, hogy véget kell vetni a szlovákiai cigányság „államfüggőségének”. A zavargások eredményeképpen azonban némiképp meghátrált a pozsonyi kabinet: a jövőben 500 koronás támogatást folyósítanak a leginkább rászorultak számára, ám kizárólag akkor, ha azok legalább heti 10 óra közmunkát végeznek. Ezenfelül sokasodnak majd a keleti végek felé irányuló élelmiszersegélyek is.

Azt, hogy a sajnálatos események nem maradtak visszhang nélkül a szomszédos országokban, hűen tükrözi Prága reakciója. Stanislav Gros a határőrizet és a szlovákok beutazási feltételeinek megszigorítását helyezte kilátásba (számos kelet-szlovákiai roma csehországi rokonokat tudhat magáénak). A többi térségbeli országban mindazonáltal rendre megjelentek a szimpátiatüntetők a szlovák konzulátusok előtt.

A legkeményebben valószínűleg a brit sajtó fogalmaz, a The Economist már a január 15-i számában „közeledő hordák” veszélyére hívta fel a szigetország olvasóközönségének figyelmét. Egy minap napvilágot látott kormányzati jelentés szerint London mintegy 15 ezer keleti – ebből számos roma - munkavállalóra számíthat, ezért a parlament egy, a szociális juttatásokat bizonyos feltételekhez kötő törvény bevezetését fontolgatja.

Megfigyelők szerint a zavargások bármikor kiújulhatnak, mivel a gazdasági megszorítások csupán ezután lépnek életbe. Egy dolog mindenképpen bizonyos: a romakérdés megoldásának kényszere mind Szlovákia, mind tágabb környezete számára elsőrangú és megkerülhetetlen problémává lépett elő.

A szlovák hadsereg addig is a helyszínen marad…


 

 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu