Az européer.hu -mint mindig- követi az aktuális webes trendeket, ezért nálunk is indul webnapló. Persze ezáltal is értékes információkhoz szeretnénk juttatni az olvasót, ezért is egy a brüsszeli Bizottságnál gyakornokoskodó honfitársunkat kutattam fel nemrég a brüsszeli csokihegyek és söröspoharak (mit poharak? sörös-kelyhek) között. Pár Leffe után beadta a derekát, a hölgy ezentúl naplót vezet nálunk. (RP)

Gyakornok vagyok Brüsszelben!
-Grabanc, Brüsszel

6. Szerződést kaptam!

Egy ismerősöm már egy hónapja megkapta a szerződését, ezúton is gratulálok neki! Vannak azonban olyan főigazgatóságok, amelyek későn hozzák meg a döntést, így az ő általuk kiválasztott gyakornokok csak az utolsó pillanatban tudják meg, hogy életük új szakaszához érkeztek.

A szerződéssel együtt egy teljes paksamétát küldenek a leendő gyakornokoknak. A legfontosabb, hogy az ebben a csomagban megadott határidőn belül visszaküldjük az első körben kért dokumentumokat. Sok időbe és pénzbe telik, míg minden összeáll. Sajnos az Országos Fordítóiroda monopóliumot élvez a hitelesített fordítások készítése terén, és a vízumért, meg a követség orvosa által elvégzett vizsgálatért is sok pénzt kell fizetni.

Érdemes tudni, hogy a Traineeship office nem igazolja vissza a dokumentumok kézhezvételét, és gyakorlatilag lehetetlen őket akár telefonon akár e-mailen keresztül elérni. El kell hinni, hogy aki időben feladta a papírokat, azokat várni fogják.

Az egyik talán legnehezebb és legkockázatosabb feladat Brüsszelben a szálláskeresés. Az Interneten már rengeteg lehetőség van albérlet keresésére, és a csomagban is nyújtanak ehhez segítséget. A leendő magyar gyakornokok számára javaslom még, hogy iratkozzanak fel a www.brusszelimagyarok.com oldal levelezőlistájára és a yahoogroups EU_Magyarok levelezőlistájára. Mindkettőn Brüsszelben élő magyarokkal lehet felvenni a kapcsolatot, a második levelezőlistát kifejezetten a magyar eurokraták számára hozták létre, így azt a Brüsszeli EU intézményekben dolgozó magyarok többsége olvassa.

Aki biztosra szeretne menni, az már itthonról megköti a bérleti szerződést, míg mások az első néhány éjszakát ismerősöknél vagy olcsó szálláson töltik, és ott helyben keresnek albérletet. Ehhez azonban Internet hozzáférésre és telefonra van szükség. A Traineeship office egy bizonyos idősávban lehetővé teszi, hogy tőlük telefonáljanak a gyakornokok, viszont Internettel nem szolgálnak.

Érdemes még felvenni a kapcsolatot azokkal a magyarokkal, akik a majdani főigazgatóságunkon Auxiliary munkatársként dolgoznak. Ők hozzáférnek az Intraneten közölt albérlet-hirdetésekhez, és esetleg tudnak segíteni.

És álljon most itt néhány praktikus tanács, úgy is mondhatnám, hogy néhány leg….:

A legolcsóbb telefonkártya, amivel Magyarországra 9 Ft/percért lehet telefonálni: Fast Card – kapható szinte minden sarki zöldségesnél és az utcai Internetező helyeken.

A legolcsóbb mobilszolgáltató a: BASE - szolgáltatón belül havi 100 ingyenpercet kap az, aki havonta legalább egyszer feltölti a kártyáját.

A közlekedés legpraktikusabb módja: havi bérlet – 35 Euro – nincs szükség megvenni a drágábbikat, amellyel a flamand társaság buszait is igénybe lehet venni. A helyi „BKV” oldala: www.stib.be

Országon belül vonattal érdemes közlekedni, számos, a lakosok igényeit maximálisan kielégítő szolgáltatás és jegytípus létezik. Erről bővebben a www.b-rail.be oldalon lehet olvasni.

A két legolcsóbb élelmiszer áruház lánc az: ALDI és a LIDL – www.aldi.be http://www.lidl.be/be/index.nsf/pages/ls.index

Én magam már harmadik hete újra Magyarországon vagyok, vége a brüsszeli 5 hónapnak. Az összegzést, és az itthoni munkakeresés mizériáit következő bejegyzésemben olvashatjátok.

(Fizetett hirdetések) A szerkesztő itt jegyzi meg, hogy a cikk szerzője által elmondottak teljes mértékben megfelelnek a valóságnak, hiszen rövid brüsszeli találkozásuk során a BASE mobiltársaság segítségével tartották a kapcsolat, valamint maximálisan elégedettek voltak a belga vasúttársaság hétvégi jegytípusával is. Grabanc és a szerkesztő vasárnapi ebédjének hozzávalóit az ALDI és a LIDL áruházakban vásárolták. A cikksorozat szerzői jogvédelemmel kapcsolatos hosszú tárgyalásait hetekkel később Brüsszel és Budapest között Fast Card telefonkártya segítségével bonyolították le, mindössze 9 Ft/percért.

5. Hogyan lehet belőlem gyakornok?

Ez a bejegyzésem kicsit hosszúra sikeredett, de bízom benne, hogy hasznos információkkal szolgál azoknak, akik komolyan gondolják a pályázást.

Amiket most leírok, azt az elmúlt évek alatt összegyűjtött tapasztalatok alapján vetem „papírra”, a legfrissebb és legpontosabb információkért kérek mindenkit, hogy forduljon az Internethez.

3-5 hónapos gyakornokságra minden EU-s intézménynél (pl. Bizottság, Tanács, Parlament, Ombudszman), sőt, más nemzetközi szervezeteknél (Európai Tanács, OECD, NATO stb.) van lehetőség. Minden intézmény saját honlapján teszi közzé a pályázás feltételeit, és a szükséges információkat. Az Európai Bizottság gyakornoki programját bemutató oldal itt található meg (http://europa.eu.int/comm/stages/index_en.htm).

Mint minden pályázatnál, itt is az a legfontosabb, hogy a kiírást pontosan elolvassuk, ugyanis hajlamosak arra, hogy minden félévben változtassanak valami apróságon, ami megnehezíti az „újrázók” dolgát.

Pályázni szinte kizárólag elektronikusan lehet. Ezzel kapcsolatban nagyon komolyan kell venni a Bizottságnak azt a felhívását, hogy az ember időben küldje be pályázatát, ugyanis a határidő előtti utolsó napokban, órákban a rengeteg érdeklődő miatt a szerverek kifáradnak, egyszer csak „beadják a kulcsot”, és dühösen tapasztaljuk, hogy a technikai gubancok miatt lekéstük a határidőt!

Alapvetően négyféle dolgot kell a pályázati anyagnak tartalmaznia:

1. elektronikus pályázati űrlap

2. önéletrajz

3. motivációs levél

4. diplomák, nyelvvizsgák igazolása

Az elektronikusan elküldött pályázatokat ki kell nyomtatni,       ALÁ KELL ÍRNI, és a szükséges dokumentumokkal együtt postára kell adni.

Mikre figyeljünk a pályázat kitöltésénél:

- olyan DG-t válasszunk, ami érdekel, pontosan meg tudjuk határozni, miért szeretnénk oda menni, elég iskolázottak vagyunk hozzá, de nem vagyunk túlképzettek!

- legalább két DG-t meg kell jelölni, mert ha nem látják az érdeklődést, már csökken az esélyünk

- a kérdésre, hogy miért szeretnénk a Bizottságnál gyakornokok lenni, ne adjunk olyan általános kérdéseket, hogy „nemzetközi tapasztalatszerzés céljából” stb., hanem konkrét, esetleg a későbbi munkánkhoz kötődő dolgot mondjunk.

- minden, amit írunk, az legyen világos, könnyen áttekinthető, esetleg emeljük ki a legfontosabb dolgokat, hogy akár néhány perc alatt fel lehessen mérni, hogy alkalmas-e a pályázó

Előnyök:

- minél több nyelv ismerete, főleg az új tagállamoké és a francia

- EU-s tanulmányok, az EU-intézmények működésének ismerete

- ha valaki köztisztviselő

Az előválogatás elsősorban a formai elemek meglétének és azok minőségének ellenőrzésével történik. A pályázati kiírásban szereplő követelményeket egy értékelőlapon pontozzák, és a legjobb pontszámod elérő jelentkezők regisztrációs számát közzéteszik az Interneten. Levélben erről nem értesítenek!!

Az első rostán átment jelentkezők legfontosabb adatai (csak a pályázati űrlap, a CV és a motivációs levél már nem!) bekerül egy adatbázisba, az úgynevezett Virtual Blue Book-ba. Ehhez az adatbázishoz elsősorban az egyes osztályok vezetőinek (Head of Unit) van hozzáférése. Ők központilag megkapják, hogy az adott félévbe hány gyakornokot fogadhatnak, és ez alapján kezdenek el „keresgélni” az adatbázisban.

Nagy előny az, ha ekkora ők már ismernek valahogy néhány jelöltet. Vannak, akik személyesen eljönnek Brüsszelbe, és lehetőséget kérnek egy személyes találkozásra, mások elkezdik önéletrajzukkal bombázni ezeket az osztályvezetőket. Így, mire a vezető elkezd az adatbázisban nézelődni, néhány név már ismerős lesz számára, ami ugyebár elég nagy előny…

Gyakorlatilag lehetetlen előre tudni, hogy az adott osztályvezető pontosan mi alapján választ: van, hogy kötődik 1-1 nemzetiséghez, vagy nyelvismerethez, van, aki képzett gyakornokot szeretne kapni, hogy ne kelljen foglalkozni a betanításával, van, aki kifejezetten munkatapasztalat nélkülit keres, mert előre tudja, hogy fénymásolásra és borítékolásra fogja őt „használni”…

Hallottam olyan esetről is, hogy egy osztályvezető, miután kiválasztotta a számára kedves jelöltet, kapott „föntről” egy telefonhívást, és közölték vele, hogy neki márpedig mindenképpen egy bolgár gyakornokot kell választani. Nem tudott mást tenni, lekérte a bolgár jelentkezők listáját, és csukott szemmel rábökött egyre…..

A következő beadási határidő: 2004. szeptember 1., ami a 2005. március 1-én kezdődő időszakra vonatkozik.

Most legyen elég ennyi, legközelebb arról írok, mit tegyen az, aki megkapta a szerződését!

Sok sikert kívánok mindenkinek, ha kérdésetek van, szívesen válaszolok magán emailben, írjatok a szerkesztőségnek, ők minden levelet eljuttatnak hozzám! Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnátok, akkor is keressétek a szerkesztőséget!

4. Gyakornoknak lenni nem rossz…

A gyakornoki létet ki egyetemista világnak, ki második UWC-nek, ki nyaralásnak nevezi. Hivatalosan ugye a célja a szakmai tapasztalatszerzés. A gyakornokok mindenkori bizottsága szerint „The stage is what you make of it!” És valóban: van olyan ismerősöm, aki munka után – csakúgy, mint azelőtt otthon – ledöglik a TV elé, és nézi, amíg el nem alszik. Mások gyakorlatilag csak aludni járnak az albérletükbe.

Ami engem illett, én is hasonlóképpen töltöm napjaimat, mint otthon: franciaórákra járok szerdánként, csütörtökön kórusra, pénteken squasholni. A keddi nap a salsáé, a hétfő pedig (ha éppen nincs kedvem sörözni) a hétvége kipihenésére kell. Ezen kívül részt veszek a számunkra fontos június 11-i Danube Party szervezésében, aminek következtében már ismerem az összes magyar érdekeltségű belga székhelyű céget, vállalatot, éttermet. Moziba járok, sörözök, nem beszélve magyarországi teendőkről, például egy egyesületről, amely munkájába (mikor milyen intenzitással) igyekszem innen is besegíteni.

A hétvége általában Brüsszel, Belgium és a környező országok felderítésével, barátok fogadásával telik.

Hogy a Bizottság hű maradjon önmagához, a gyakornokokat is a bürokrácia és a sokszintű hierarchia korlátai közé szorítja: az új gólyák megérkezésük után kb. 1 héttel átveszik a stafétabotot az előző bandától, és megalakítják saját, 5 fős gyakornoki bizottságukat (Stage Committee), akik munkáját egy háromfős könyvelői és könyvvizsgálói csapat segíti és felügyeli. Ezekre a posztokra a leginkább szerepelni vágyó, nagyon gyakran német, lengyel, osztrák, spanyol, olasz fiúk és lányok jelentkeznek, akik komoly programmal és némi humorral készülnek bemutatkozó szereplésükre.

Idén Bob the DJ rapp-elve adta elő rímbe szedett programját, amivel azonnal belopta magát a szavazók szívébe, és így a Stage Committee partikért felelős tagja lett.

A szavazásról: csak azok szavazhatnak, akik előre megvették Sárga kártyájukat. Ez persze pénzbe kerül, később azonban mindenféle kedvezményre jogosít. Szeretett Stage Committee-nk minden félévben kiharcolja, hogy heti rendszerességgel a hét minden napjára jusson egy söröző, ahol 1-et fizet, 2-őt kap az, aki felmutatja csodakártyáját. Aztán vannak a hétvégi party-k is, ahova a kártya tulajdonosa olcsóbban juthat be.

A Stage Committee feladata a gyakornokok életének megszervezése: nyelvórák, sportösszejövetelek, party-k, hétvégi utazások, önkéntes munka. Ezt persze nem csak öten csinálják, hanem úgy, ahogy azt kell: maguk mellé al- és albizottságokat szerveznek. Ezeknek mind megvan a maga vezetője, titkára és kincstárnoka.

Emellett az egyes Főigazgatóságoknál (DG) dolgozó gyakornoknak mind van egy szóvivője, ők azok, akik közvetlen kapcsolatban vannak a Stage Committee-vel. És ez még nem minden: a gyakornokoknak van saját intranetes oldala és vitafóruma.

A hab a tortán az, hogy mindenből, amit a gyakornokok munka után csinálnak, adomány származik: a party-k nyeresége, a salsa és egyéb órák díja, a Sárga kártyák utáni bevétel mind-mind felajánlásra kerülnek. A kedvezményezettek sokszor árvaházak, segélyszervezetek, kórházak, harmadik világbeli rászorultak.

És hogy valami személyeset is írjak: minden második vasárnapom nagy részét az úgynevezett Petit Chateau-ban töltöm. Ebben az intézményben menekült státuszért folyamodó családok kapnak átmeneti szállást. Az ő gyerekeiknek szervezünk programokat, foglalkozásokat, hogy addig se csellengjenek az utcán.

3. Az ember mindig tanul valamit…

Én most például azt, hogy lehet úgy menni egy 70 tagú kórussal külföldi, esti próbára, hogy minden az előzetes tervek szerint haladjon, ne kelljen senkire várni, és a busz is mindig időben beálljon a parkolóba.

Így zajlott ugyanis a Brüsszel Kórustársaság maastrichti próbája és koncertje.

Az időpont: 2004. április 28 és 29.

A bemutatott mű: Beethoven IX. szimfóniája.

Az alkalom nem feltétlenül az EU-bővítés, de magyarként nem tudtam nem gondolni arra, hogy pénteken még csatlakozóként, szombaton pedig már EU-tagként lépem át a belga-holland határt. Különbség, természetesen, csak a lelkemben volt, valójában mindkét alkalommal ugyanúgy, megállás nélkül szelte át a busz a határt. (Az igazat megvallva, nem is tudom, hol volt pontosan a határ.)

Másik tanulság, hogy annak ellenére, hogy a belga (valójában teljesen nemzetközi) kórus sokkal fegyelmezettebb a Magyarországon megszokottnál, szakmailag a profi zenekar + amatőr kórus összeállítás mindenhol azonos problémákkal küzd.

Hányszor hallottam Hollerung Gábortól, az elmúlt 7 év alatt, hogy „artikulálj jobban”, „ne nyomd meg az ütem utolsó hangját”, „németül énekelj, ne magyarul”, „figyelj a hemiolára”, „a dupla mássalhangzókat már ütés előtt mondd ki”! Mindössze negyedik hete énekelek a brüsszeli kórusban, de a fenti utasítások már mind, egytől-egyig elhangoztak, az amerikai (németül és franciául is perfektül beszélő) karnagy nem győzi őket ismételni.

Otthon a Kodály-módszer „mellékhatásának” könyvelik el a bólogatást, és a nyújtott ritmusokba való „belerúgást”, itt, ahol Kodályról csak kevesen hallottak, mi lehet az oka a hasonló tüneteknek?

És a zenekar! A rezesek hasonlóan lezserek, mint bármely már zenekarban, bár igaz, hogy a bulvársajtó termékeit itt nem a kottatartókon, hanem a székek mellett tárolják… A timpanista, bár leginkább nem tudja, mikor hol tartunk, azért mindig időben beüti, amit kell.

A koncertre persze mindenki frissen, csinosan érkezik (a frakk és a hosszú fekete szoknya alatt ugyebár eltűnnek az egyéni stílusok…). Néhány apró, csak belülről észlelhető elütéstől, félreénekléstől eltekintve mind a karnagy, mind a közönség elégedett; az Örömódával azt kapták, amire számítottak. És közben minden bizonnyal csak nekem járt a fejemben az, hogy éppen az Európai Unió himnuszát énekeljük azon a napon, amikor, amint azt mostanában a nyugatiak gyakran hangoztatják: Kelet egyesül Nyugattal, a kommunizmusból végleg a demokrácia útjára lép. A belga átlagember számára ugyanis mindez annyit jelent, hogy nagy ünnepségek vannak Brüsszel szerte.

2. Magyar parti

Helyszín: Fitnesz klub, majd éjfél után a főszervező lakása

Időpont: egy hideg, borús brüsszeli este

Résztvevők: magyarok Brüsszelből és környékéről

Brüsszelbe érkezésem utáni második napon kaptam a körlevelet a www.brusszelimagyarok.com oldalról, hogy a szervező szeretettel vár egy magyar partira. Bár honvágyam még nem volt, gondoltam, mielőtt megismerkedem a sok fontos bizottsági emberrel, megnézem, ki vannak még magyarok a városban.

Nagyjából 60-an gyűltünk össze, és eltekintve a különböző nemzetiségű „oldalbordáktól”, mind magyarok. Átlag életkor 35, lányok-fiúk aránya természetes kb. 2/3-1/3…

Az első mondat, ami megütötte a fülemet ez volt: „Mennyire más, mint az a 8 évvel ezelőtti magyar találkozó Ghentben, ahol az ’56-os magyarok gyűltek össze, és cigányzene szólt az étteremben”. Ekkor persze elkezdtünk beszélgetni arról, hogyan fogadják a helyiek a magyarokat. Megtudtam, hogy 10 évvel ezelőtt, de kis községekben még ma is, a magyarokat azonnal a cigányokkal azonosítják. Ennek egyik oka talán az, hogy ha Magyarországról dokumentumfilm megy a TV-ben, az szinte mindig cigányokról szól.

Számomra a legérdekesebb az volt, kik is jöttek el a partira:

*        kismama, aki már 9. éve él Brüsszel mellett

*        auxiliary-ként a Parlamentben július 31-ig dolgozó lányok

*        mérnökök egy Brüsszel melletti kisvárosból

*        kezdő EU-lobbista, aki, bár mondta a főnökének, hogy nem ért az EU-hoz, mégis itt van

*        Pesten végzett jogász, aki éppen munkát keres, és pályázik a Competition DG-be

*        fitnesz klub alkalmazott (szépség terapeuta)

*        Miskolcról ingázó, műszakit végzett huszonéves lány, aki a szívét követte, amikor Brüsszelbe költözött

*        kert- és tájépítészetet tanuló Erasmus-ösztöndíjas, aki október óta van Brüsszelben; az egyetemen egy szemesztert angolul, egy szemesztert flamandul hallgat. Menne Hollandiába egy kertépítészeti konferenciára, de nincs, aki fizesse a részvételi díjat.

*        Világutazó, aki legutoljára egy halászhajón dolgozott Alaszkában, és már unja Brüsszelt, úgy gondolja, ideje továbbállni. Édesanyja, bátyja, fia és fiának az édesanyja vannak Magyarországon, de ez nem ösztönzi a hazatérésre.

*        Magyar nemzetiségű, brüsszeli születésű, belga állampolgárságú belsőépítész, aki az utóbbi időben jogászok és orvosok lakásának és irodájának a berendezéséből él.

*        A Magyar Állandó Képviselet fiatal hölgymunkatársa, aki nyelvtanárként végzett, és az állása mellett magántanítványai vannak.

És egy belga (flamand) pasi: Hector…

1. Utazás

Az utazás módja: autóbusz (mert bár a Bizottság úgy 3 hónap múlva visszafizeti az útiköltséget, olyan nagy mértékű kiadásokra számítok az első hónapban (mivel fizetést csak a hónap végén kapunk), hogy nem mehetek repülővel)

Időtartam: 17 óra

Utasok létszáma: 12 utas a 45 személyes buszon + 2 sofőr

Az útidő egy részét (mivel jórészt éjszaka utaztunk), átaludtuk. Egy másik részében sorstársammal beszélgettem, mert kiderült, ő is Brüsszelbe tart, ahol szintén gyakornok lesz az Európai Bizottságnál.

Sorstársam, amint megtudta, hogy közös cél felé tartunk, ezt mondta: „Nem gondoltam volna, hogy más is megy busszal.” (Azóta aztán kiderült, többen is busszal jöttek, az okok hasonlóak a fent leírtakhoz.)

Megtudtam, hogy 30 éves, egy évet Belgiumban tanult már korábban. Pont egy évvel többet volt Belgiumban, mint én, így sokat tanulhatok tőle.