2003. december 7.
-PéeR

Az európai integráció első alkotmánya születhet meg egy héten belül. A feltételes mód ezúttal fokozottan indokolt, ugyanis inkább lenne meglepetés az, ha december 13-án a végleges alkotmány felett koccintanának az európai országok vezetői.

Ha most fogadnom kellene a péntek-szombati csúcstalálkozó sikerességére, én biztos a „nem”-re tippelnék. Az a baj, hogy jelen pillanatban azt sem lehet tudni, hogy veszíthetnék-e boldogan. Vagyis elveszíthetem-e úgy a pénzemet, hogy közben született egy magyar szempontból kedvező EU-alkotmány? Ráadásul ez a kérdés már rég rossz, hiszen ez alapján nekem csak akkor lehet jó az alkotmány, ha magyar szempontból jó. Viszont európai identitásomnak akár más is lehetne a kedvező. Ugye, milyen nagy kérdéseket feszegetünk tulajdonképpen az alkotmány kapcsán? Még jó, hogy Magyarországon a leglényegtelenebb az európaiság problémaköre, hiszen húsz magyarból csak egy rendelkezik ezzel a „brüsszelita” tulajdonsággal, miszerint van európai identitása is.  

De visszatérve a tippjátékra, Silvio Berlusconi 55%-os „Igen”-je a sikeres csúcsra – figyelembe véve EU-elnöki funkciójának kötelező optimizmusát – nekem biztosítékot jelent a „Nem”-re. Nem mintha kételkednék az olasz miniszterelnök szavahihetőségében ez esetben, de ennél már csak az lett volna furcsább, ha mondjuk 57%-ot mond a kamerák előtt. Aztán ott van Valéry Giscard D’Estaing mondata is: „Inkább ne legyen alkotmány, mintsem hogy egy rossz legyen”. Ez sem valami meggyőző a sikert illetően, még akkor is, he leszámítjuk a sértődöttséget (amiért átszabták a Konvent tervezetét kicsit).

Az alkotmányozó folyamat két éve tart és azóta megbúvó veszélyes fordulatokat rejt magában. Ezek a veszélyek most az utolsó héten mutathatják meg magukat igazán. És ezúttal ne is arra a gyakran elismételt problémára gondoljunk, miszerint egy alkotmánynak széles támogatáson kell nyugodnia, ami az európai alkotmány esetében hiányzik (hiszen alig tudnak róla az europolgárok). Ez még könnyedén megmagyarázható: az EU sem egy hagyományos állam hagyományos intézményi berendezkedéssel.

A probléma sokkal inkább az, hogy ezekben a nagy és ünnepélyes pillanatokban is a szokásos, menetrendszerűen előbukkanó kérdések okozzák a konfliktust. Habár megértem, mégis kicsit furcsának találom, hogy két év alkotmányozói munka múltán már megint ott kötött ki a társaság, ahol Nizzában abbahagyták három évvel ezelőtt. A munkarend is hasonló lesz vélhetően, ugyanis már most emlegetik a vasárnapi ráadást is. A kérdés is ugyanaz: ki hány szavazattal rendelkezzen?

Tehát van egy kész alkotmány. Meg vannak elosztandó szavazatok. A kettő nyilván összefügg, de kár érte. Egy alkotmánynak pont az lenne a lényege, hogy megmutassa a világnak: Európa egy újabb fokozatra kapcsolt, ahol már nem a szavazatarány a lényeg, hanem az értékek és elvek alapján működő rendszer modellje. Európa ugyanis ebben első lehetne.

Az említett veszélyes fordulat pedig pont ebben a kettőségben gyökeredzik. Lehet lesz megállapodás, annak kimenetele azonban nagyon távol áll majd azoktól az elvektől, amiket pont ez az alkotmány kíván lefektetni. Ha meg nem lesz megállapodás a hétvégén, akkor ez az Unió valószínűleg még nem érett egy ekkora horderejű lépésre. Lehet elég lett volna egy római köntösbe bujtatott második nizzai szerződés, hangzatos Preambulum nélkül. Így is, úgy is, nem mindenki lesz boldog a végeredménnyel.  

És mi az Ön véleménye? Mondja el a Fórumban!