Berlusconi
nehéz időszaka
2004. október 5.
-Veszteg Andrea
Az elmúlt években sok
problémával kellet szembenéznie az olasz kormányfőnek. A FIAT
csődközeli helyzete, az „európai Enronnak” tartott Parmalat–botrány,
és az Alitalia veszteséges működéséről szóló hírek komoly
fejfájást okozhattak Berlusconinak. Nem segített az ország
gazdasági megítélésen az sem, hogy Olaszország 2003-ban
megsértette a Stabilitási és Növekedési Paktum deficit
kritériumát, és az a tény, hogy
az olasz államadósság
tavaly már a GDP 106,2 százalékát tette ki.
A plasztikai műtét és a drasztikus
fogyókúra ellenére – melyről sokat cikkezett az olasz sajtó -
júniusban Silvio Berlusconi és pártja, a Forza Italia az európai
parlamenti és az ezzel egy időben tartott helyhatósági
választásokon is vereséget szenvedett. A szavazások igazi
nyertesei a koalíciót alkotó kisebb pártok voltak, míg az olasz
médiacézár által tíz éve alapított Forza Italia négy millió
voksot veszített a 2001-es parlamenti választásokhoz képest. Így
a koalíción belül a konzervatív Nemzeti Szövetség és a centrista
UDC hangja megerősödött, és több új követeléssel is előálltak:
Fini miniszterelnök-helyettes lemondással fenyegetőzött,
amennyiben az általa vezetett Nemzeti Szövetséget továbbra sem
vonják be a gazdasági tervezésbe és vezetésbe. Az Északi Liga
pedig az általa képviselt föderalista átalakítást sürgette.
Július legvégén Berlusconi bizalmi kérdéssé tette a
nyugdíjreformról szóló szavazást, melyet 333-148 arányban meg is
nyert, ezzel elejét vette a további követeléseknek, egyszersmind
a reform időszerűségét és támogatottságát is bizonyította.
A nyugdíjreform, mely 2004.
október 6-ától hatályos, a nyugdíjkorhatár emelésével, a
nyugdíjkifizetések csökkentésével kívánja helyreállítani a
költségvetési hiányt. A törvény lényege, hogy 2008-tól 60
évesen, illetve 40 év munkaviszony után mehetnek majd nyugdíjba.
Jelenleg 35 év munkaviszony után általában már 57 évesen
nyugdíjba vonulhatnak a polgárok. Az előrejelzések szerint
Olaszországban 2050-re az aktív keresők 61 százaléka 65 évnél
idősebb lesz, míg ez az arány Európa más országaiban csak 40
százalék körülire tehető majd. A nyugdíjkifizetések a GDP 15
százalékát teszik ki, és a mostani reformnak köszönhetően ez
0,7, később 0,6 százalékkal csökken majd.
A reform megszavazása utáni egy
hónapot az olaszok hagyományosan a tengerparton töltötték, így
az augusztus viszonylag eseménytelenül telt. Berlusconi főleg
nemzetközi ügyekkel foglakozott: a hónap közepén Líbiába
utazott, hogy Kadhafival az Olaszországba érkező menekültekről
tárgyaljon. 2003-ban már született egy megállapodás a két állam
között, de ennek ellenére az illegális határátlépők száma nem
csökkent. Berlusconi szerint a menekültek humanitárius,
politikai és biztonsági problémát jelentenek Olaszország
számára, és egyes források szerint olyan megoldást kínált
Líbiának, mely heves tiltakozást váltott ki emberjogi
szervezetek között. A terv szerint olyan „fogadóegységek” líbiai
kiépítését támogatná a római kormány, mely megakadályozná a
menekülteket a tengerre jutásban, tahát a sivatagi részen már
feltartóztatnák őket.
Tony Blair olaszországi nyaralása
idején találkozott Szardínia szigetén Berlusconival, és
informális beszélgetésük során kitértek az iraki háborúra is.
Olaszországban a háború kezdetekor a megkérdezettek közel 80
százaléka ellenezte a támadást, az EP választáskor ez 70
százalék körülire csökkent, de az olasz túszokat ejtőkről szóló
hírek eredményként ismét gyakoribbá válhatnak a háborúellenes
tűntetések.
A nyugdíjreform elleni
szakszervezeti tüntetések elmaradtak, helyette szeptemberben az
Alitalia pilótái és földi kiszolgálói képviseletében tárgyaltak
a szakszervezetek a kormánybiztossal. Az egyezmény szerint
a földi kiszolgálók elfogadják a megszorító csomagot és azt is,
hogy soraikból az eredetileg tervezett 3500 ember helyett
2500-at elbocsátanak. A megállapodást azonban megelőzte a
pilótákkal kötött egyezség, mely a német Lufthansa lépéseit
követte: a pilóták közül kevesebbet bocsátanak el, de növelik a
repült órák számát, és a pilóták fizetése nagyobb mértékben függ
majd a légitársaság gazdasági teljesítményétől.
Az olasz belpolitikát a sorozatos
csődhírek mellett az iraki szerepvállalás foglalkoztatja
legjobban, Berlusconit sokan bírálják Amerika-barát magatartása
miatt. Mindezek ellenére kormányalakítása óta a harmincadik
bizalmi szavazást nyerte meg júliusban, és Benito Mussolini óta
ő a leghosszabb ideig hatalmon lévő kormányfő.
|