A szükségszerűen bonyolult cím oka, hogy az Európai Unió esetében nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett kisebbségpolitikáról. Az integráció gazdasági természetének köszönhetően az Unió első emberi jogi dokumentumát is csak 2000-ben fogadták el a Nizzai csúcson, az emberi jogokon túlmutató, számos tagország nemzetpolitikájával ellenkező kisebbségi jogok pedig említés szintjén sem találhatók meg máig egyetlen közösségi alapdokumentumban sem. Mindezek mellett természetesen nem tagadható, hogy az Unió különböző politikái hatással vannak a jelenben illetve a jövőben a területén élő, vagy tartósan azon kívül rekedő nemzeti és etnikai kisebbségek életviszonyaira, csatlakozó vagy csatlakozásra váró államok politikai magatartására, sőt az érintettek közül számosan komoly reményekkel vagy félelmekkel tekintenek ezek remélt vagy nem várt hatásaira.

            A kisebbségeket érintő uniós politikákat egyértelműen bonthatjuk két halmazra aszerint, hogy célcsoportjuk és eszközrendszerük alapján az Unió kül- vagy belpolitikájában kapnak e helyet. Egy másik csoportosítás ezzel szemben az EU részéről a kisebbségpolitika pozitív és negatív megközelítését különbözteti meg, amelyek közül az előbbi az uniós szervek kifejezetten kisebbségeket érintő aktusait, míg az utóbbi a közösségi jog és a kisebbségeket érintő nemzeti jog közötti harmonizációt takarja. Bár a második eljárás kétségkívül szofisztikáltabb, kevésbé fedi le a politikai valóságot, ezért munkámban inkább az első megközelítés nyújtotta felosztást követem.

A teljes tanulmány letölthető .pdf formátumban közvetlenül innen: