Re: európai alkotmány

2004. március 29.
-Rácz Péter

Az európai országok vezetői a tavaszi csúcstalálkozón hozott döntés értelmében újra nekiveselkednek az uniós alkotmány elfogadásának. Így alig három hónap kellett ahhoz, hogy a politikai vezetők túltegyék magukat azon a Silvio Berlusconi által vezényelt, ám eredménytelenségbe torkollott tárgyalássorozaton, amelyet többek végzetes és helyrehozhatatlan hibának, mások egyszerű, megtárgyalandó félreértésnek tituláltak.

Ha minden jól halad, akkor a júniusi európai parlamenti választások napján már a közös alkotmányos szerződés elvi megállapodásával rendelkezik a kontinens uniós része. Történhet mindez annak ellenére, hogy az ír féléves elnökség decemberi végi bemutatkozásakor Bertie Ahern kormányfő rendkívül óvatosan fogalmazott az akkor még friss rémálomként ható EU alkotmányról. Az írek ígéretet tettek arra, hogy felmérik a terepet, és talán újraindítják a tárgyalásokat. Azonban jó pár fontos, úgynevezett elnökségi prioritást is megneveztek, amelyek mellett azt sem lehetett kizárni, hogy a mostani félév alatt nem lesz előrehaladás alkotmányozás terén. Ahern és csapata a jelek szerint olyan jól működik, mint ahogy manapság egész Írország. A legtöbb májusban csatlakozó ország Írországot tartja fejlődési modellnek, ám ezentúl azért is érdemes figyelniük, mert „kisebb” országként is ügyesen manővereznek az uniós labirintusban. És ami nem sikerült Berlusconinak télen az ebédlő- és a tárgyalóasztal körül, most esetleg könnyedén összejöhet a Bertie Ahernnek – Pat Cax ír EP elnök még csak nem is leplezett támogatásával.

A decemberi kudarc óta persze sok minden változott, sőt. Az akkori két feketebárány, Spanyolország és Lengyelország háza táján a lehető legtöbb. A szörnyű madridi tragédia által (is) megváltozott erőviszonyok miatt Spanyolország várhatóan átrendezi helyét az európai színpadon, mint ahogy teszi azt a világporondon is az ígéretek szerint. A spanyol terrortámadás nem csak a spanyol-EU viszont befolyásolta, hanem –ha szabad ilyet mondani- újabb lendületet adott az egységesedésre, az összefogásra. Órákkal a tragédia után több vezető politikus jelezte, hogy a tavaszi EU-csúcs témái közé haladéktalanul vegyék fel a terrorizmus elleni harcot. Az európai alkotmány célja pedig mi más lenne, minthogy ilyen helyzetekben hirdesse a világ és önmaga számára Európa egységét.

A decemberi lengyel-spanyol probléma, vagyis a még Nizzában kiharcolt szavazatarányok átszabdalása mára kisebb gondként mutatkozik a felek számára. Ennek elsőszámú oka, hogy előkerültek újabb megoldási tervek az írek táskájából. Míg a decemberi tárgyalások során asztalon lévő alkotmánytervezet szerint a közösségi döntésekhez a tagállamok szavazatainak fele, valamint a „lakosság 60 százaléka kellett”, addig a mostani tervek szerint a tagállamok 55 százaléka kell, ám elég a lakosság 55 százaléka is. Az José Maria Aznar által vezetett spanyol vezetés sem zárkózott el az utóbbi hónapokban a kompromisszum-kereséstől. A spanyolok hivatalos fórumokon is jelezték, hogy ha a népességre vonatkozó arány az eddigi 60-ról 65 százalékra nőne, az remek lenne számukra. A kormányváltás utáni spanyol álláspont még nem ismert, ám az új miniszterelnök-jelölt, José Luis Rodriguez Zapatero szólt már az alkotmányos folyamat felgyorsításának szükségéről. Hasonló kompromisszum-készségről tett tanúbizonyságot a tavaszi csúcstalálkozóra érkező, közben hazájában májustól visszavonuló Leszek Miller lengyel kormányfő is. A lengyelek amolyan kelet-európai sajátossággal élve komoly matematikai számításokba kezdtek az elmúlt hetekben, ugyanis egy olyan számítási módszert találtak, amely a tagállamok lakosságának négyzetgyöke és egy faktor segítségével adná ki a szavazati súlyt – adta hírül a BruxInFo.

A napokban tehát az ír elnökség nekilát a menetrend kialakításához és begyűjti a szükséges információkat. Amennyiben látni komoly reményt a sikeres zárásra, akkor várhatóan az elkövetkező hónapokban ismét top-téma lesz az alkotmány, hiszen az írek felpörgetik a kérdést. Ahern azonban arra is figyelmeztetett a hétvégén, hogy Írország nem hajlandó egy olyan vitába belekezdeni, ahol nem látszik a végeredmény lehetősége. Ezek szerint tehát, ha április közepén komolyan beindulnak az egyeztetések, akkor az már egy jó jel lesz.