EURÓPAI UNIÓ
Pionír kör
2004. január 3.
-Rácz Péter
Az
Európai Unió 2004-ben jelentős változások előtt áll. A bővítés
és annak közvetett következményei miatt az eddig is nehezen
fenntartott „elit klub” látszatot felváltja majd az „egyesült
Európa” képe, ami politikai értelemben kétségkívül nagy
előrelépésnek tekinthető. Ez a „történelmi” előrelépés viszont a
funkcionalitást tekintve akkora problémákat mutat már most is,
hogy a Huszonötök Európájának politikai haszna megkérdőjeleződik
több tagország vezetésének szemében.
Rövid híradások és összevissza „országlisták”
utalnak arra, hogy új helyezkedés indult meg az EU-n belül. A
közelmúltban a kormányközi konferencia során tapasztalt
nehézségek láttán ismét egy esetleges német-francia unió
létrejöttéről vizionáltak többen. A kormányközi konferencia
sikertelen zárására válaszként egy szorosabb integrációs
együttműködés lehetőségét vetették fel az EU alapító országai
közül hárman: Belgium, Franciaország és Németország. Pár nap
múlva Hollandia, Olaszország és Luxemburg nemet mondott a
francia–német–belga „kemény mag” kezdeményezésére. A kavarodás
ezúttal tényleg nagy: hivatalos tájékoztatók és hírforrások
sokasága szól arról, hogy kilenc ország valóban tervez egy
szorosabb együttműködést. A brüsszeli uniós csúcs után ugyanis
az EU elődjének hat alapító tagállama (Belgium, Franciaország,
Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország) és három
további résztvevő (Görögország, Magyarország és Nagy-Britannia)
között informális tájékozódás kezdődött a lehetséges
alternatívákról. A FigyelőNet szerint magyar részről Medgyessy
Péter maga is elismerte a "magországokkal" az egyeztetést, de
hangsúlyozta, hogy egyelőre semmilyen konkrétumról nincs szó.
Lehetőségként említette egy - "valamikor januári" - konferencia
vagy találkozó szervezését, amelyen a meghívott országok
kötetlen formában eszmét cserélhetnek a továbblépés
lehetőségeiről. Miként a magyar miniszterelnök fogalmazott,
egyelőre még az sem világos, hogy ki fog majd minderre meghívót
küldeni, és pontosan kiknek. Magyarország mindenesetre elvi
alapon kész együtt haladni azokkal, akik általában a gyorsabb
haladásban érdekeltek - tette hozzá.” Kovács László
külügyminiszter december 23-i sajtótájékoztatóján árnyaltabban
fogalmazott: „Mi sem „mag-Európát”, sem „kétsebességes Európát”
nem akarunk. A kilencek együttműködése a holtpontról való
elmozdulást szolgálhatja majd.”
Kérdéses, hogy az alkotmányos
kudarc miatt felvetett belső uniós mag esetleges létrejötte
egyet jelent-e a politikai unió felé mozdulással? Hiba lenne azt
gondolni, hogy a „core union”, a pionír csoport fogalmak a
lengyelek és a spanyolok „megijesztése” miatt kerültek be a
köztudatba (mint emlékezetes, az említett két ország miatt
bukott meg sokak szerint az Alkotmány elfogadása). Egy belső
uniós mag, vagy egy Unión kívüli csoport felerősítené az
alkotmányban is tapasztalható új irányelvet, a megerősített
együttműködést. Ezek megnövekedett száma pedig előbb-utóbb
magával hozná a politikai unió létrehozásának lehetőségét,
vagyis egy föderális alapon működő szövetség létrejöttét.
Az Unió jelenleg sem egységes
intézményi rendszert jelent a benne részt vevő országok számára,
hiszen külön csoportok alkotják például az euró-zónát és a
Schengen-övezetet. A jövőbeli Unió egyre inkább ezen az úton
halad, amire jó példa a közös védelmi rendszerben való „nem
kötelező jellegű” részvétel is. Az Unió jelenleg azonban
lehetőséget nyújt arra, hogy a részt vevő országok egy hatalmas
piac részesei legyenek. Ez a gazdasági érdek benntartja a
tagokat és bekerülésre kényszeríti a még kint lévőket. Az Unió
közös politikáinak fenntartása is többnyire a gazdasági érdekek
miatt szükséges, ezek létjogosultsága is nehezen vitatható
napjainkban. Mindezen gazdasági érdekek beteljesülése az euróban
született meg. A közös pénz a politikai unió problémakörét
tekintve korántsem mellékes. Az integráció elméletek szerint az
integrációra lépő országok a monetáris és pénzügyi uniót
követően „már csak” egy szinttel léphetnek feljebb: a politikai
unióba. Az euró esetén viszont tudhatjuk, hogy részben politikai
okok miatt már nem minden ország kérte ki részét. A most belépő
országok pedig gazdasági okok miatt nem lehetnek részesei rögtön
a monetáris rendszernek. Következtetésképp a politikai unió
lehetősége az egész Uniót tekintve elmélet szintjén sem állja
meg a helyét jelenleg. Ehhez még jó pár évnek el kell telnie.
Politikai uniót –legalábbis hasonlót- viszont
akarnak egyes országok. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy
már most meg kívánják tenni a kezdeti lépéseket. Ezek az
országok már azt is látják, hogy nem hozhatják mindezt létre
huszonöt országgal. Jelen esetben nem az új tíz ország miatt nem
hozhatják létre, hanem az új tíz által létrejött európai
viszonyrendszerben nem lehet ilyesmit végbevenni. Vagy nincs
ugyanis rá „igény” egyes országok részéről, vagy nincs meg a
politikai-gazdasági háttere ismét csak más (most csatlakozó)
országok részéről. Az alapító Hatok kénytelenek észrevenni, hogy
bővítésről-bővítésre olyan országokat vesznek maguk mellé,
amelyeknek már nem célja egy politikai unió létrehozása. Az
alkotmányos vita éppen azért bukhatott meg (egy időre
mindenképpen), mert a politikai érdekérvényesítés módjáról
(szavazati arányok) nem sikerült megegyezni. A nemzeti érdekek a
jelenlegi EU elsőszámú meghatározói, maguk mögé utasítva az
összeurópai érdekeket. Ezt eddig is lehetett tudni, de az
alkotmányos vita újból tanúbizonyságot adott erre.
|