Néhány hét múlva az Európai Unió vezetői újra pontot tehetnek az alkotmányozási folyamat végére. Bár a kudarc most sem elképzelhetetlen, ennek ellenére az általános vélekedés szerint hamarosan elnyerheti végső formáját a közösségi alapdokumentum.

A tárgyalások legérzékenyebb pontját továbbra is az Európai Tanácsban fenntartott szavazati arányok képezik, de még mindig napirenden van a kereszténységre történő utalás kérdése is.

Ami a szavazati arányokat illeti, noha még mindig Lengyelország tűnik a megegyezés kerékkötőjének, a kelet-európai ország politikusai idén már többször is jelét adták: hajlanak valamiféle kompromisszumra (elsősorban a nizzai szavazatarányok kérdésében). Egyesek úgy vélik, Varsó presztízsének korántsem tenne jót, ha a kontinens közvéleménye továbbra is a lengyeleket látná a további integrációt gátló fő tényezőnek.

A fentiek fényében aligha csodálkozhatunk azon, hogy Gerhard Schröder német kancellár a minap tiszteletét tette a 40 milliós, ezáltal a legnagyobb újonc ország fővárosában.

Nehezíti ugyanakkor a tárgyalásokat, és úgy általában a megegyezést, hogy Lengyelország Leszek Miller lemondása miatt jelenleg csak átmeneti kormánnyal, így megkérdőjelezhető legitimitással rendelkezik. Mi több, a szejm az elmúlt héten nem szavazott bizalmat Marek Belka átmeneti miniszterelnöknek. Így egyre valószínűbbé válik, hogy a közelgő parlamenti választásokon az ellenzéki-populista Andrzej Lepper pártja (Samoobrona) győzedelmeskedik, amely egyenesen a lezárt csatlakozási fejezetek újratárgyalását szorgalmazza.

Schröder kancellár, aki látogatása során Kwasniewski államfővel is tárgyalásokat folytatott, úgy vélte: júniusban olyan megoldás születik az alkotmány ügyében, amely mindenki számára elfogadható, és amely tiszteletben tartja Lengyelország súlyát és érdekeit. Mint elmondta, a német kormány felkészült a kemény tárgyalásokra, ugyanakkor – mint fogalmazott – Európa nem engedhet meg magának egy újabb fiaskót.

Az úgynevezett „kettős többség” elvének bevezetését minden tagállam elfogadta, ugyanakkor az egyes százalékos arányokat tekintve már megoszlanak a törekvések. (A konvent eredeti elképzelése alapján egy közösségi jogszabály elfogadásához a tagállamok legalább felének jóváhagyása szükséges, amennyiben azok az unió lakosságának legalább a 60%-át képviselik.

Nem ígérkezik könnyűnek az esetlegesen végső formáját elnyerő uniós alkotmány tagállamokban történő ratifikálása sem. Főleg akkor, ha Nagy-Britannia szándékainak megfelelően népszavazásra bocsátja a dokumentumot. Ismerve a La Manche másik partját mindig is egy kis gyanakvással szemlélő szigetországi közvéleményt, korántsem biztos sikerrel járna a referendum. Az alkotmány népszavazásra bocsátása egyébként Lengyelországban sem zártható ki, ahol az EU-szkeptikusok tábora szintén nem tekinthető csekélynek. A német der Spiegel szerint Lengyelország továbbra is bizonytalan pont marad.

Eközben Raffarin francia miniszterelnök egy lapinterjúban abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy nem tapasztalja a megegyezés légkörét a tárgyalásokon. A vallás szerepét firtató vita kapcsán nemrégiben kinevezett külügyminisztere ugyanakkor világossá tette: Párizs ellenzi a keresztény gyökerek megemlítését a szövegben.  Michel Barnier, aki korábban az Európai Bizottság egyik tagjaként tevékenykedett, kijelentette: az EU nem egy zsidó-keresztény klub.

Merőben ellentétes álláspontot képvisel az a hét tagállam (Olaszország, Málta, Lengyelország, Litvánia, Portugália, Csehország és Szlovákia), amelyek nemrégiben az ír elnökséghez intézett levelükben a kereszténységre való utalás beemelését szorgalmazták. A frontok tehát e téren megmerevedni látszanak. Mindazonáltal a vallás-vita egymagában nem valószínű, hogy meggátolja az integráció további elmélyítését, az minden bizonnyal csak a szimbolikus politika szintjén marad, nem úgy, mint a szavazatok kérdése.

Barnier egyébként nemrégiben a Le Figaronak adott terjedelmes interjújában szintén annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az alkotmányozó folyamat végére hamarosan sikerül pontot tenni. „Sem a franciák, sem a németek, sem a spanyolok nincsenek a kudarcra felkészülve. Ugyanakkor nem fogadhatunk el egy „olcsó” dokumentumot, mindenkinek meg kell dolgoznia a sikerért” – fejtette ki a francia külügyek irányítója.  A diplomata azt sem tartja kizárhatónak, hogy az alapdokumentumot a 25 tagország esetleg egyszerre ratifikálja.  Abban talán igaza lehet, hogy ezáltal valószínűleg felgyorsítható a ratifikációs folyamat, ami – mint azt a nizzai szerződés példája is megmutatta – igencsak elhúzódhat. A volt uniós biztos egyúttal kifejtette, hogy a mostaninál jobb alkotmánytervezetet meglátása szerint nem lehetne alkotni.